Az 55 éves felsőbányai középiskola

Örökséget mentünk, vagy hagyományt igyekszünk ápolni, amikor a felsőbányai oktatásról szólunk, akár a régmúlt időkre gondolva, vagy az utóbbi évek előtti évtizedek eredményeit szeretnénk megtartani.

Ha az iskoláról van szó, akkor vagy gyönyörű emlékek kavalkádja az ami felvidít, vagy pedig a hanyatlás szomorú eseményei okoznak gondot az érdeklődőnek. Ha pedig ezen belül az anyanyelvi oktatásról is beszélünk, akkor mindenképpen a pusztuló jövendő sajnálatos mozzanatai tárulkoznak elénk, mert a nemzetiségi csökkenés jelen tendenciái mind a lemorzsolódás, a megszüntetés felé mutatnak és egyelőre nem sok remény van a felvirágzásra, mentésre, növekedésre. Az oktatás terén nagy szükség van szigorú fegyelemre, ha ez nem is a valamikori “zárdai” szigort sugallja, de ettől még fontosabb, hogy a ma diákjának minőségi oktatásra van szükségük, mert a kerítést sehol sem fonják kolbászból és a “papír” nélkül nem lehet civilizált, szép és jó minőségű életet biztosítania senkinek sem. Felsőbányán sem rózsásabb a helyzet mint máshol, vagy itt sem alakultak rosszabb helyzetek mint általában, de valahogy az utóbbi évtizedek hagyományaként valami kötelez arra, hogy ne hagyjuk teljes mértékben veszni azt, ami minőséget és mennyiséget is jelentett az oktatásban, a kialakult központ, a középiskola, szakiskola rangot teremtett a tanulni akaró diákság számára.

A társadalom külön díjazhatja azt a “nyitást”, ami alkalmat ad tanároknak, szülőknek, diákoknak, hogy ne csak az állandó panaszoknak legyen helyük az iskola körül, hanem régi- és új lehetőségek nyújtsanak segítő kezet a tudásra vágyó fiatalság számára.

Most, amikor éppen 55 esztendőt jubilálhatunk az itt létrehozott középiskolai oktatással, kicsit félénken, visszafogottan próbálunk hátranézni, hogy mi is maradt abból ami volt, vagy mi lehet belőle rövid időn belül, mert demográfiai mutatóink siralmasak és egyre inkább lefelé mutatnak. A nagy- és rosszul értelmezett “szabadságban” egyes elgondolások is hátráltatják a tanulást. Pedig bárhol a világon csak jól nevelt, tanult, civilizált emberekre van szükség. A többi, csak tengődik a sokaságban.

Érdekes beszélgetésre adódott alkalmam Hitter Annamáriával, az Autószállítási Technikai Kollégium igazgatónőjével. Nem más ez az intézmény, mint ahogy mindenki ismerte minden időben, a Felsőbányai Középiskola, vagy Líceum néven.

Hitter Annamária

A fiatal tanár-igazgató beszélt nyitásról, lehetőségekről, elvárásokról és fejlődésről a tényleges gazdasági helyzet elemzése közben. Érdekes gondolatok, újabb megoldások keresése is foglalkoztatja az igazgatónőt, aki jól látja a reális helyzetet és igyekszik menteni a menthetőt, megteremteni annak a további lehetőségét, hogy az egykori híres intézmény ismét keresett, megbecsült központja legyen az oktatásnak.
A jelenleg 545 fővel működő iskola költségei jelentős összegekre rúgnak. Csak a fenntartási költségek havonta 20.000 lejt jelentenek. A tavalyi év gázszámlája 97.000 lej volt. Bár a költségvetés biztosítása több forrásból történik, de akkor is vannak nehézségek és nem könnyű mindent biztosítani. Az iskolaközpont több épületének működtetését szükséges összehangolni olyanképpen, hogy optimális kihasználással csökkenjenek a költségek is. Jelenleg vannak nem teljesen, vagy egyáltalán nem használt helységek. A csökkenő tendenciát mutató gyereklétszám miatt a város összes iskoláit (egy kivétel, a 2-es) összevonták, ide járnak az 1-4, az 5-8 és a líceumi osztályok, ugyanúgy a szakiskola és természetesen a város magyar nyelven tanuló osztályai teljes egészében.
Az iskola a közösség egyik legfontosabb tulajdona, ha úgy tetszik kincse.

A siralmas anyanyelvi oktatást élvező diáklétszám összevont osztályokat eredményez, ami a csökkenő létszámnak köszönhető. Nincs kellő, vagy megfelelő érdeklődés a magyar anyanyelv után. A kilenc 1-4 osztályok között egy-egy a magyar nyelvű. Az 5-8-ban már van összevont osztály is. Ez a megszűnést jelenti idővel. A hét líceumi osztályban pedig már nincs is magyar nyelvű oktatás.
Más gondolkodásra lenne szükség? Minden bizonnyal, főleg ha az intézmény egészét olyanképpen látnánk mint a közösség kiemelkedően fontos létesítményét. És miért? Talán eddig nem így volt? Dehogynem. De közben más elvárások is jelentkeztek, az oktatás minőségéről másképp beszélnek, és az érdekeltek hozzáállását is kicsit fel kellene ébreszteni. Ezért van szükség más gondolkodásra is, együttesen a közösség, a tanári kar, a szülők és diákok részéről.

A folyamatosan csökkenő létszámot, ami jelenleg 545 ismét növelni kellene. Ez csak újdonságok létrehozásával valósítható meg. Lehetőséget kellene teremteni új szakosodott osztályok indítására, nagyobb érdeklődést kellene ideirányítani a környék, a megye helységei felől. Jobb kapcsolatokat kellene teremteni a környezettel. Szükség esetén a bentlakást is újra lehetne indítani. Az ajánlatok gazdagabb palettája ugyancsak az érdeklődést serkentené. A líceumi oktatás változatossága szintén hasznos lehet, ilyenképpen lehetne bevezetni a társadalom tudományok oktatását, régi nyelven a humán osztályokat. A szakiskola gyakorlati oktatásának vállalása szerződéses alapon, és ott is több szak létesítése (például turizmus), nagyobb vonzerőt gyakorolhatna.

Az állandóan emlegetett minőségi oktatás javára szólnának a diákokat hasznosan lefoglaló rendezvények, versenyek, melyek a tanárok eredményeinek is mutatói lehetnének.
Örömmel lehet megállapítani, hogy a tanári kar nyitott mindezen meglátások felé. Igyekezettel vennének részt projektek írásában, vagy projektes partnerkapcsolatokban. Itt most nem szólok a közeljövő reményéről, arról, hogy jelentős felújítási, rehabilitációs lehetőség van kilátásban. Mindezek figyelembe vételével a tanügyi intézmény visszakaphatná egykori hírnevét, fényét, hogy a líceumi és szakoktatás jelentős központja lehessen.

Ami pedig a magyar anyanyelvi oktatás még pislákoló parazsát jelenti, az igazgatónőnek különös gondjai lesznek, melyek megoldását egyedül senki sem végezhetné, csak széles társadalmi, nemzetiségi összefogás eredménye lehet.

Mint hangsúlyozta Hitter Annamária, a nyitottság nagyon nagy kapukon keresztül valósítható meg. Csak ilyen pozitív lépésekkel lehet majd a Felsőbányai Autószállítási Technikai Kollégiumnak újra hírneve, elismertsége, keresettsége.

(Hitter Ferenc - www.felsobanya.info)