A szinérváraljai kórusmozgalom 135 esztendeje

A szinérváraljai kórus 1880-as megalakulását megelőzően, 1876-ban a szinérváraljaiak közgyűlésen eldöntik, hogy Ioan Cioaca tanítót többhónapos zenei tanfolyamra küldik. Visszatérve, ugyanazon esztendő őszén a tanító meg is alapít Szinérváralján egy 40-50 fős kórust, amely aztán 1879-ben már két hangon, míg 1880-ra négy hangon adja elő a zeneszámokat. Ez utóbbi évet tartják a szakemberek a váraljai kórus megalakulási évének, lévén, hogy akkorra forrottak ki a korábbi próbálkozások, akkortól lép helyi és környékbeli közönség elé a kórus.

A szinérváraljai kisipari szövetkezet kultúrcsoportja 1956-ban (forrás: A városi művelődési ház archívuma)

1883-ban már maga Ioan Cioaca szervez karmestertanfolyamot a településen. Az igazi áttörést az 1889-es év hozta el, akkortól vált méltán sikeressé a kórus. Előző esztendőben gyűjtést is szerveztek, hogy állandó pénzügyi alapot biztosíthassanak a kórus működéséhez és a karnagy fizetéséhez. Ennek az alapnak a létezésérõl 1925-ig tudósítanak a kordokumentumok.
Az első olyan írásos dokumentum, amely a kórus sikeréről és elismertségéről szól, az a Şişeşti-i templom avatóünnepségéről szóló beszámoló. Az 1891. augusztus 27-i keltezésű dokumentumban maga a templomalapító Vasile Lucaciu kéri az ünnepségre a Ioan Cioaca vezette szinérváraljai kórust. Az eseményről a korabeli sajtó is beszámolt, dicsérő szavakkal illetve a kórust és annak karnagyát.
Ioan Cioaca 1904-ben bekövetkezett halála után Paul Cherecheş Venea veszi át a kórus vezetését, folytatva a hagyományokat. 1907-ből való az a kötelezettségvállalás, melyben a kórus 40 férfi tagja vállalja, hogy rendszeresen befizeti a megszabott járulékot és részt vesz a próbákon. Ekkor még kizárólag férfiakból állt a kórus, vegyes kórus csak 1920 után alakult meg.
1919-ben Paul Cherecheş Venea Szatmárnémetibe kerül igazgatónak, így helyét egy másik tanító, Iosif Cardoş-Spădariu veszi át. A tehetséges karnagyot 1925-ben elhelyezik a településről, így munkáját Ioan Pop veszi át. Pop egy évtizeden át tölti be a kórusvezetői tisztséget, 1935-ben, egy közgyűlés során a fiatal tanítót, Mihai Bălajt bízzák meg a kórus irányításával. Munkássága első évében a fellépések bevételének egy részét a szegény sorsú tanulók megsegítésére ajánlják fel, míg másik részét a helybeli önkéntes tűzoltócsoport kapja meg.
Bălaj irányítása alatt a kórus számos településközi, regionális és országos megmérettetésen vesz rész, és több díjat is hazahoz. Az 50-es években saját, 12 fős zenekarral is büszkélkedhet a kórus. Ez volt a legnagyobb ilyen jellegű zenekar Nagybánya környékén. A kórustagok száma 1954 tavaszára meghaladja a százat.
Mivel a kórustagok között több magyar nemzetiségű személy is volt, az 1950-es évek derekától magyar zeneszámokat is beiktattak a repertoárba. Ugyanakkor színjátszó csoport is alakul, amelyik a környező településeken is fellép előadásaival.
Az 1980-as években Ecsedi Angéla zenetanárnő vezette az énekkart.
A szinérváraljai kórus magyar tagjai közül néhány név, a teljesség igénye nélkül: Bartók Margit, Ecsedi Margit, Ecsedi Elíza, Szakács Erzsébet, Simf Terézia, Kálmán Viola, Kürti Erzsébet, Ecsedi Mihály, Lukács Rudolf, Miszti Miklós, Sármási Margit, Szakács Ella, Mezei Ilona, Hölczli János, Simf Antal, Horváth Gyula, Eberst Mária, Asztalos Magdolna, Vedlinger Mária, Kádár Irina, Kurpé Piroska, Szabó Erzsébet, Simf Viola, Czeiszpergel Éva, Horváth Zsuzsanna, Székely Mária, Adoreanu-Kraiger Edit, Szabó Bertalan, Nagy Sándor, Kirchmaier Ferenc, Kurpé József.
Tamási Attila
Bányavidéki Új Szó