A reformáció ünnepe elé

A 2009 és 2014 közötti idõszak a Kálvin-emlékévek jegyében zajlott. Ugyanis 2009 a nagy reformátor születésének 500. évfordulóját, a 2014 pedig halálának 450. évfordulóját és nagy mûvének - az Institutio megjelenésének évfordulóját jelzik.

A rendezvények sorozata idézte a református önazonosság megvallását, a közösségi élet megtartásának és továbbadásának szükségességét, a református életvitel sokszínûségét.

De hogyan is indult ez a katolikus egyházat megreformáló gondolat, mozgalom? Luther Márton (1438-1546) fellépésével kezdõdött. Luther Szászországban, Eislebenben született 1483. nov. 10-én. Szegény, bányászcsalád gyermeke, aki mint kisdiák énekléssel kereste kenyerét. Szorgalma egyetemi tanulmányokhoz juttatta. 1505-ben az Ágoston-rendi szerzetesek erfurti kolostorába lépett szerzetesnek. 1508-ban Bölcs Frigyes választófejedelem meghívta a Wittenbergi Egyetem teológiai tanszékére, emellett a vártemplomban a hitszónoki teendõket is ellátta. Hirdette: „... az ember hit által igazul meg...” Mint tudós és szónok hamarosan hírnevet szerzett magának. Az egyház dogmáival 1517-ben került összeütközésbe, amikoris kifogásait tételekbe (95) foglalva október 31-én kifüggesztette a vártemplom ajtajára, s mindenkit vitára hívott az egyház tisztasága érdekében. Az egyházi reformok után vágyakozók nagy lelkesedéssel fogadták Luther tételeit, mert azok a Szentírásra hagyatkoztak. Ilyen körülmények között foglalta el trónját V. Károly (1519-1556), aki császárrá koronázása alkalmával megígérte a pápának, hogy Németországban elfojtja a hitújítási mozgalmat. Luthert a wornisi birodalmi gyûlés elé idézték, õ azonban kitartott tanítása mellett, aminek következménye birodalmi átok. Bölcs Frigyes szász választófejedelem azonban Wartburg várába vitette, ahol György lovag néven rejtõzködött egy évig. Ezalatt a Bibliát németre fordította, megteremtve egyúttal az irodalmi német nyelvet. Életét 1546-ban szülõhelyén fejezte be. Hamvai a wittenbergi vártemplomban nyugszanak.

Amikor a császár hivatalosan megtiltotta Luther tanainak terjesztését, követõi ez ellen nyíltan tiltakoztak - „protestáltak”, s ezért protestánsoknak nevezték el õket. 1530-ban V. Károly birodalmi gyûlést hívott össze Augsburgban, ahol felhívására a protestánsok eléje terjesztették írásba foglalt hitvallásukat (ágostai hitvallás). A császár kénytelen volt ezután eltûrni a protestánsok szabad terjeszkedését.

A német hitújítási törekvésekkel egyidõben Svájcban is hasonló mozgalom keletkezett, amelyet Lwingli Ulrik, zürichi pap indított útjára, Genfben viszont a francia származású Calvin János (1509-1564) képviselt. Kálvin 1509-ben született Franciaország Noyon (ejtsd Noájon) nevû városában. Szülei buzgó katolikusok, de a fiatal Kálvin korán megismerkedett a reformáció tanításával. Ettõl fogva mind mélyebben belemerült a Biblia tanulmányozásába. Alig múlt 24 éves, amikor Párizsban az evangélium hirdetésével hívta fel magára a figyelmet. Az állami hatóság üldözõbe vette. Sokáig bújdosni kényszerült emiatt hazájában. 1541-ben sikerült a svájci Genfben letelepednie. Hatalmas mûvet írt az evangéliumi reformáció védelmére, melynek Institutio (Tanítás) nevet adta. 1536-ban jelent meg ez a könyv, s az egész mûvelt Európában egycsapásra ismertté tette a 27 éves fiatal szerzõ nevét. Tanításai elterjedtek szülõhazájában is, fõképpen azonban Svájcban, Hollandiában, Angliában, Skóciában és nem utolsó sorban Magyarországon. Azokat, akik az õ tanítását követik, reformátusoknak vagy kálvinistáknak nevezik.

A kálvinistákat a történelem folyamán rettenthetetlen bátorság, törhetetlen hithûség, becsületes tiszta jellem, lángoló haza- és szabadságszeretet tette híresekké. Ahol gyökeret vert a reformáció, mindenütt nagy hatással volt a nemzeti nyelv és irodalom fejlõdésére. 1564-ben, amikor Kálvin 55 évesen meghalt, Európában nem volt ismertebb ember nála.

Emlékezzünk!

Vánk Sándor

Bányavidéki Új Szó