A hosszú élet tótfalusi receptje

Mindenki lelkesen tapsolt, amikor 2005-ben a Felsõbányai Városnapok megnyító ünnepségén bejelentették, hogy Maria Jigoveanut a város díszpolgárává avatták. A 100 éves matróna kétségkívül megérdemelte ezt az elismerést.

Maria Jigoveanu 1905. augusztus 12-én látta meg a napvilágot. Román édesapja és magyar édesanyja látástól vakulásig robotolt, hogy kilenc gyerekük soha ne éhezzék.

A tótfalusi asszonyt soha nem kényeztette el az élet. Súlyosan beteg férjétõl 33 éves korában szakította el egy könyörtelen betegség. Az özvegy nem házasodott meg ismét, és végtelen, áldozatkész szeretettel nevelte fel Petrét, az egyetlen gyermeküket.

Mindennapi kenyerüket nehéz, tisztességes munkával szerezte meg. Még öregkorában is álmaiban hallotta a Fernezelyi Május 1 Üzem berendezéseinek a zakatolását, a nagybányai építõtelepek betonkeverõinek, autóinak és a fakitermelõ telep fûrészeinek a zaját. A gyereke iránti szeretet, Istenbe vetett hite adott erõt neki, hogy dermesztõ fagyban, facipõben, felsértett lábbal cipeljen téglát, cementtel teli zsákokat.

- Segíts magadon, Isten is megsegít - mondta gyakran.

Ebben a közmondásban rejlõ õsi bölcsesség szellemében élt Maria Jigoveanu. Napirendjét 102 éves korában is tiszteletben tartotta. Reggel öt órakor kelt fel, megvetette ágyát, reggelit készített, majd tett-vett a házban és a kertben. Napközben egy kanapén szundikált, este pedig nyolc órakor feküdt le.

Fõként tejjel, túróval, zöldséggel, gyümölccsel táplálkozott, húst ritkán fogyasztott. Egyik kedvenc étele a palacsinta volt. Falujában õt tekintették a legjobb palacsitasütõnek.

Mária néni azt tapasztalta, hogy a tétlenség és az unalom gyorsítja az öregedést. Nem kételkedett abban, hogy a hosszú élet titka a hasznos munka, a sok mozgás, az egészséges táplálkozás, a mértéktartás, a családja tagjait összeforrasztó kölcsönös szeretet. Istenbe vetett szilárd hit és az élet apró örömeinek az élvezése.

Gyógyszert nagyon ritkán szedett, és kórházban elõször 98 éves korában töltött néhány napot.

Életkedvének egyik fõ forrása Petre, a most 76 éves fia, az unokák és a dédunokák voltak.

Életének alkonyát olyan csodálatosnak tartotta, mint egy csendes, békés, aranyló õszi napot. Az óramutató haladása sem emlékeztette az elmúlásra.

Élete utolsó évében csak néhány napig volt ágyhoz kötve. 103 éves korában szólította magához az  Úr.

Boczor József

(Bányavidéki Új Szó)