A Főtér Fesztivál arcai (VII.)

Sorozatunk hetedik alanya műszaki ember, mégis otthonosan mozog a művészetekben. Nagybányai, ikonikus ház szülötte, és máig rajong a különleges épületekért, az épített örökségért, ennek szépségét igyekszik másokkal is megláttatni, megismertetni. Részt vállal a magyar anyanyelvi oktatás népszerűsítésében is. Várady Enikő az Iskoláinkért, Gyermekeinkért Egyesült elnöke, a kezdetek óta részt vesz a Fesztiválon, 2012 óta mint porgramszervező is. Vele készült beszélgetés írott változata következik.

Kedves Enikő, több interjúnál estem abba a hibába, hogy nagybányai gyerekkori emlékeiről kérdeztem alanyomat, mire rájöttem, hogy máshol nőtt fel. Te ugye tősgyökeres nagybányai vagy?

Igen. Én az 5 év egyetemet leszámítva mindig is itt éltem. Remek gyerekkori élményeim vannak. Talán a legmeghatározóbb, hogy én a Szilágyi Erzsébet-házban születtem. Ez a Hunyadi János féle épület, amire az a műemlékvédelmi táblácska van kitéve. Mesebeli hangulata volt a méteres falaknak és alagútrendszerű pincéknek denevérekkel, patkányokkal. Azt hiszem egész életemet meghatározta ez a titokzatos, ódon épület.

Később elköltöztünk szabvány tömbházba, de mindig közel laktunk a Ligethez, és sokat jártunk oda. Volt ott játszótér, korcsolyapálya… én korcsolyáztam a befagyott Klastromrét taván, amikor még az tocsogó mocsár volt, nem ilyen kiépített vacak medence. Szánkáztunk a Jókai dombon meg a Virág-hegyen, nyáron mentünk strandra, a ligetbe jártunk teniszezni, szóval itt nagyon jó volt gyereknek lenni.

Előttem van az a medence, amit november óta, amióta Nagybányán vagyok, még nem láttam vízzel tele.

Nem is töltik meg évek óta. Eliszaposodna, egy nagy sárkupac lenne. Hiba volt megcsinálni.

Ma mit jelent számodra Nagybánya?

Jó itt élni. Ez egy élhető város! Egyfelől nem annyira kicsi, hogy az ember azt gondolja, hogy „bezárt vidéki posványban” van. Néha mégis van egy elvágyódás az embereben, s ha néha elutazol, csámborogsz a világban, majd visszajössz, rájössz, hogy jó itthon lenni. Másfelől nem olyan nagy, hogy idegenné váljon, és elnyomjon, zsúfolt legyen. Tehát szerintem pont megfelelő.

A bezárt vidéki kifejezésnél elmosolyodtam, hisz most a kijárási tilalom idején aktuális…

Most éppen be vagyunk zárva, de kinézek az ablakon és a hegyeket látom, és azt mondom: „De szép, de jó helyen lakom!”

Hol tudod ma elhelyezni magad a város közösségi életében?

Erre a tipikus választ adom, hogy ahol két fedőt összeütnek. Mindenhova igyekszem elmenni, talán a sporteseményeket leszámítva. Nemcsak azért, mert a 2 fedőt összeütik, hanem tényleg érdekel. Legyen az színház, vetítés, tárlat; mindig örömmel megyek. A Magyar Ház szinte minden programján ott vagyok, de román színházba is járok, dzsesszkoncertekre… ahol összeütnek két fedőt. És igen, vállaltam több közösségben szerepet is. 

Látsz-e párhuzamot vagy különbséget a gyerekkori és a mai közösségi élet között?

Nagy minőségi különbség van. Egyfelől a minőségi abból adódik, hogy akkor sokkal többen voltunk. Az én generációmban 6 iskolában volt magyar oktatás, ebből adódóan talán még színesebb lehetett volna a közösségi élet, ámde – és itt jön a másik minőségi probléma, hogy – a diktatúra nagyon szűkre szabta a kereteket: sokkal kevesebb kulturális esemény volt, nem is nagyon találkoztunk mindenkivel. Éppen ezért a családi és baráti körben megélt kirándulásokra és hasonló programokra emlékszem vissza. Gyerekekként nem is éreztük, csak most áll össze a kép, hogy kevesebb volt akkor a megmutatkozási lehetőség. Nem lehet összehasonlítani. 

Voltál-e már szervezője a szeptemberi eseménysorozatnak, ill. tudod-e, hogy lesz valaki Főtér Fesztivál szervező?

Minden ősszel meghívták az első ülésre az összes egyesületet, hogy legyenek aktív szervező tagjai a FF-nak. Ez így volt azt hiszem a kezdetektől. Én 2012-ben lettem az Iskoláinkért, Gyermekeinkért Egyesület elnöke, onnan kezdve vettem részt a FF őszi kezdő gyűlésein. Akkor alakult ki, hogy kikből áll a szervezőcsapat. Soha nem voltam benne konkrétan a szervezőcsapatban, de volt, hogy az egyesületből valaki igen, így Moldován Ildi vagy Lapohos Ella volt benne egy-két évig az egyesület részéről a szervezőbizottságban.

Én konkrétan programokat szerveztem az Iskoláinkért Egyesületnek részéről. Az utolsó évben más feladatom is volt: kulturális városismertető programot szerveztem, amely nem az egyesületé volt, hanem konkrétan az enyém. Remélem az idén lesz folytatása.

Egyesületként miket szerveztetek?

Amikor az Iskoláinkért Egyesületnek az első FF-os programját megszerveztem, az bizony nem sikerült, nagy csőd volt. Csináltunk egy sátrat ismertető anyagokkal, beszélgetésre hívtunk szülőket, gyerekeket, és nem jött senki. Pontosabban abban az évben indítottunk a Waldorf óvodai csoportot, amit akkoriban kevesen ismertek, így az volt az egyetlen programpont, amikor a két és fél nap alatt sikerült 5-6 embert odavonzani a mi kis asztalunkhoz, és beszélgetni tudtunk.

A következő évben újragondoltuk, és egy korosztályra összpontosítottunk nekik szóló programmal, így esett a választás az óvodásokra. A Főtér Fája programon minden óvodás készített egy rajzot, amivel köszönti a szülinapos fát (2011-ben ültettünk a Fesztivál keretében a régi főtéren egy fát, amelyet a Főtér Fájának neveztünk el. – a szerk.). Nagyon aranyosak voltak: hozták a rajzaikat, amiket ki is függesztettünk. Még születésnapi torta is volt.

Később is majdnem minden évben volt valami program: egyszer biciklizős-rollerezős, máskor aszaltra rajzolós programot szerveztünk. Ilyenkor kijöttek az anyukák-apukák a gyerekekkel, és ez már jó volt: lehetett beszélgetni, adatokat felvenni. Szerettünk volna ismerkedni olyan szülőkkel, akiknek a gyermekei még nem, vagy nem magyar oviba járnak. Közben elmondtuk, hogy mivel foglalkozik az Iskoláinkért Gyermekeinkért Egyesület.

Egyszer kincskeresőt szerveztünk, amit nagyobb gyerekeknek, családi programnak szántunk. A város különböző pontjain kincseket kellett keresni – Igen ám! – de fel is kellett ismerni, hogy az adott hely miért kincs: a Lendvay szobor, a Roland pajzs az István tornyon stb. Egyszer meg támogatónk jóvoltából nagy mennyiségű tanszert tudtunk kiosztani, ami nagyon jól jött az iskolakezdéssel egyidőben tartott Fesztiválon.

A tavalyi városismertető programnak milyen volt a visszhangja?

Az volt a célja, hogy a szecessziós épületeket megmutassam Nagybányán. Körbevezettem az érdeklődőket azokon a helyeken, amik fél-háromnegyed órás sétával megközelíthetőek voltak, a többiről képeket mutogattam. Meglepően sok érdeklődő volt. Kevés fiatal, de voltak ők is. Azóta gondolkozom hogyan lehetne egy ilyen típusú programot úgy megcsinálni, hogy minél több fiatalt érjünk el vele. Persze ehhez az kell, hogy a fiatalok éppen akkor ne futkossanak versenyre, hogy ezek ne essenek egybe. De ez egy másik kérdés.

Mi a legkedvesebb emléked a FFokról?

Nem a legkedvesebbet fogom elmondani, hanem az elsőt. Akkoriban munkám kapcsán külföldi utakat kellett megtennem. Épp hazaérkeztem egy egyhetes németországi útról, amikor nem olvasva híreket csak összeszedtem a gyerekeimet a nagyszülőktől, és indultunk hazafelé. Keresztülvágtunk a régi főtéren, ahol meglepődve láttuk, hogy „Nini mi van itt!” – satufék – haza se mentünk, leparkoltunk egyből ott porosan, rongyosan, (nevet) és beálltunk a forgatagba. Ez volt az első, és abszolút meghatározó élmény, amikor megtapasztaltuk milyen jó, hogy van egy ilyen, és tudtuk, hogy ez kell nekünk! A következő évtől (2007 – a szerk.) a gyerekeim már önkéntesként benne voltak, és mindenben részt vettek. Én még csak a programokon, egyelőre haszonélvezőként, és 2012-től mint szervező is.

De jó! Ez nagyon jó reklám: véletlenül csöppentek bele, utána meg az egész család sokat tett a fesztiválba, mert felpörgetett titeket az első. Ez tetszik. Tudsz-e kiemelni egyet, melyik volt szerinted eddig a legjobb FF?

Nem tudom ezt így kiemelni. Azt mondom, hogy mindig a legutolsó volt a legjobb, mert ez folyamatosan alakul. A szervezők látják, hogy mi az, ami akadozik, és merrefelé van érdeklődés. Mindig abba az irányba fejlesztik, hogy ami jó az jobb legyen. Ami kevésbé jó, az akár el is hagyható. Folyamatosan jobb és jobb lesz; bővebb és átfogóbb, profibb. Nem tudok kiragadni egyetlen évet.

Szerinted melyik korosztály érzi magát legjobban a fesztiválon?

Én a saját korosztályomat látom, értsd ez alatt az ötveneseket. Mi már nem vagyunk az a hamvas fiatalság, bár a hajunk az hamvas. (nevet) Mi nagyon jól érezzük magunkat: annak is örülünk, hogy kijönnek a gyerekeink, jól érzik magukat, és annak is örülünk, hogy kijönnek a szüleink, akik szintén jól érzik magukat. Tehát mi, itt középen valamennyi generációnak szóló programot élvezzük, és részt tudunk venni a közös családi programokban is.

Mit változtatnál a FF-on?

Látom, hogy sokszor egymásra tevődnek programok: ez az, amin kellene – ha lehet – változtatni.

Előfordul, hogy a nyugdíjasokat érdeklő programok esnek egy időbe, ők nem tudnak átfutni egyikről a másikra. Vannak olyan, mindenkinek szóló kulturális programok, amik a fiatalokat is érdekelnék, de ha vele egyidőben valami nagyon fontos ifjúsági program van, nem jönnek el.

Évek óta eljárok a Kolozsvári Magyar Napokra is, – nem elejétől végig, de 2-3 napot, ha tudok kiszakítani magamnak, megyek – és nagyjából ugyan ez a helyzet az átfedésekkel. Tehát valószínűleg sokat ezen változtatni nem lehet.

Igen, ez egy sakkozás a programmátrixban.

Ez olyan, mint amikor az ember előre megkapja a műsorfüzetet, mint a TV műsort, és elkezdi bekarikázni benne, amit meg szeretne nézni. Amikor visszanézi, látja, hogy ütközések vannak. Próbál súlyzózni, hogy melyikre menjen el, végül csak egy programon tud egyszerre részt venni. Emiatt egyes, esetleg fajsúlyos programokra kevesebb figyelem jut, aminek a szervezői lekonyulnak, hogy vajon miért nem jött senki. Ez benne van a pakliban, de sajnos nem tudom, hogy lehetne javítani rajtuk. Ez az egyetlen, amit hiányosságnak látok.

Van-e a fejedben egy kép az ideális Főtér Fesztiválokról?

Én azt gondolom, hogy ideális soha nem lesz, hanem mindig lesz egy jobb. Mert létezik számomra egy ideális, meg egy a huszonévesek számára ideális. Utóbbi tele van rapkoncertekkel vagy slampoetry-vel, beer-ponggal, meg „jobbra-balra futkosással”, hossztávfutással; olyanokkal, amin én biztos nem indulok el. Ideális úgy nem lehet, ami mindenki számára ideális. 

Akkor úgy is szólhat a kérdés, hogy hogy látod a jövő FFjait? Az talán könnyebb kérdés.

Pontosan ezt akartam mondani. A jövőben úgy érzem, teret lehetne adni a város és környékünk értékeinek a megismertetésére. Sokan mondják, hogy „Nagybányáról mindenki mindent tud!”, de talán még sem tudnak eleget. Gyakran elhangzik az is, hogy „Az iskolában mindent megtanítanak!”, mégis kiderül, hogy a tanítás nem hatékony. Igen egy fesztiválon több mindent be lehetne mutatni e téren is.

A tavalyi városnéző túrámon vettem észre, hogy tényleg: milyen sokan eljöttek! Tudom, hogy sokan elmentek Várvédő Zsolt múzeumtúrájára, és Balogh Béla városbemutató délutánjára is, úgyhogy van érdeklődés erre. Ez persze inkább a felnőtt rétegből érkezik, így sokat töprengek rajta, hogyan lehetne az ifjúság számára is vonzó ismeretterjesztő sétákat szervezni.

Egyes városokban láttam QR-kódos városnézést: a látványosságoknál kitett kódot beolvasva a rendszer a látogatót az interneten egy digitális útikönyv megfelelő fejezetéhez irányítja.

Emögött nagyobb szervezett hátteret gyanítok én, de nyilván megoldható Nagybányán is. Viszont, ha én egy műemlékre szeretnék kitenni egy ilyen kódot, akkor a városi önkormányzattól kell engedélyt kérnem. Úgyhogy ez a turisztikával és idegenforgalommal kapcsolatos ügyosztálynak a feladata, és valószínűleg előbb-utóbb meg is lesz egy ilyen virtuális vezetett séta Nagybányán is. Hogy egy ilyesmit egy FF alkalmával is be lehet-e vetni, jó kérdés.

Ismered a „geocaching”-et? A játékosok kis dobozokat, ún. geoládákat helyeznek el világszerte, amelyek koordinátáit közzé teszik egy honlapon, és meg kell találni őket. Gyakorlatilag kincskeresés nagy területen, GPS használatával.

Ez nagyon érdekes, régebben már hallottam róla. Hasonló kincskereső játékot csináltunk mi is FF-on, amint fentebb meséltem: a versenyző családoknak el kellett találniuk 10 helyszínre, amelyek helyét egy kérdőívre adott jó válaszok rajzolták ki. A válasz szerinti épületnél egy önkéntes adott nekik egy matricát, amiből 10 összegyűjtésével indulhattak a sorsoláson. Ez házi használatra nagyjából így volt kitalálva.

Milyen programot ajánlasz, ami akár volt akár nem, de ott lenne a helye idén? :)

Mint előbb említettem, kimondottan a fiatalokat megszólító, városunk értékeit bemutató programot. A tavalyi folytatását, de a fiatalokra is jobban kinyitva. Ez lehet az épített örökség, a művészet, a szellemi műhelyek, vagy gazdasági tevékenységek témájában, azaz tematikus formában mutatnánk be városunk értékeit. A részleteken még gondolkozom.

Milyen lenne a nagybányai ősz FF nélkül?

Egy szóval: elképzelhetetlen. Mindenki várja, ez már hozzátartozik az életünkhöz.

Miért érdemes valakinek hazajönni a FF miatt külföldről is?

A Fesztiválon a város a legjobb oldalát mutatja. Aki akkor hazajön, csupa jó dolgot lát. Nagy találkozások ismerősökkel, jó kulturális élet, pezseg minden, és egy „boldogság-flow” élmény jelenik meg, ami mindenkinek jó. Talán a legjobb az lenne, ha azok, akik hazajönnek a FF-ra elgondolkoznának, hogy „Nini ez a város élhető!” Esetleg tovább gondolva: „Akár haza is lehetne jönni.” Nem mindenki ment el végleg. Valaki csak elindult a hamuba’ sült pogácsával az Óperenciás tengeren túl keresni a nagy ígéretet, de talán sohase találja meg. Jó lenne, ha hazajőve azt mondanák, hogy „Nincs a hetedhét országon túl mesebeli palota, hanem itthon is lehet jól élni. Ez a város szerethető és élhető.” Az lenne jó, ha egy ilyen fesztivál ezt is sugallná, hogy jó itt lenni, és érdemes ide visszajönni.

Nagyon örülök, ugyanis a korábbi interjúalanyok mind egyénit és újat mondtak, legalábbis számomra, illetve a többiekhez képest, de ezekben – hogy élhető város, jó hely – mind ugyanúgy fogalmaztatok. Ez nagyon jó üzenete a sorozatnak, pláne úgy, hogy nem én húztam ki belőletek.

Akkor igaz lehet.

A másik reklámszöveget arra keresem, amivel olyanokat is ide lehet csalogatni, akik még nem vettek részt FF-on. Mit mondanál nekik?

Különböző célcsoportokat kéne megszólítani. Vannak azok a nagybányaiak, akik elköltöztek, és még nem jöttek haza. Számukra valami olyan mondatot találnék, hogy „az otthon ünnepe”. Tehát „Nagybánya, az otthon”. Nekik valahol van egy „itthon” a nagyvilágban, de Nagybánya, „az otthon”. Aztán vannak azok az emberek, akik 15 év alatt itt voltak, és nem jöttek el. Azoknak semmilyen reklám nem használ. Nem tudom…

Akik más városból vagy távolabbi helyekről jönnek, és nem egykori vagy mostani nagybányaiak, azoknak talán Nagybánya jellegzetességeire lehetne felhívni a figyelmét. Úgy, mint táj, művészet, mert Nagybánya ezekről a dolgokról híres, nem a kulináris palettájáról vagy síparadicsomairól, hanem egyszerűen a művészéletről. És a művészélet nem csak a festőket jelenti, volt itt irodalmi élet is.

Tehát azt mondod, hogy akik egyszer sem jöttek ki, ők „reménytelen esetek”?

Nem tudom. 15 év alatt mindenkihez valami már el kellett, hogy érjen. Ha más nem, az, hogy látja hogy a szomszéd öltözik és indul. „Hova mész pajtás? – A Fesztiválra. – Jaj engem az nem érdekel.” Elég furcsa párbeszéd, nem? Aki nem szereti a sokadalmat, nem szereti a zsúfoltságot, az nem fog eljönni ilyenre. Ellenben egy tárlatra, színi előadásra, vetítésre még az is eljöhet, aki nem szereti a sokadalmat. Nem tudom, hogy az ilyen notórius otthonülőket hogyan lehet megszólítani.

Karanténban lehet gyakorolni. :)

Igen, ezt most mi is megszokjuk. Szerintem most már akármivel ki lehet minket majd vinni.

Illetve most átérezzük az ő helyzetüket. Utolsó kérdésem, hogy van-e a Nagybánya.ro portál olvasóinak üzeneted?

Különös üzenetem nincs. Meg kell szokni, hogy a portált naponta böngészni kell. Ez szokás kérdése. A fiataloknak teljesen természetes, hogy feliratkoznak hírlevelekre, bizonyos korosztályoknak nem az. Erre szeretném buzdítani azokat az ismerőseimet, akik még nem iratkoztak fel a hírlevélre, tegyék meg.

Kérdezett: Techet Gábor, Főtér Fesztivál Egyesület, a Petőfi Sándor Program ösztöndíjasa