Sorozatunk hatodik alanya igyekszik magyar közösségünk minden pillanatát dokumentálni. Régóta jelen van kamerájával a Fesztiválon is. Talán néha többen is azt gondoljuk róla, hogy megtanult bilokálni. Pongrácz Pannival sokat tud a közösségünkről, mivel talán ő az, aki a legtöbb eseményén részt vett. Vele készített email-interjúnk következik.
Nem tudnám elképzelni az életem máshol, erősek a kötődéseim, habár voltak nehéz időszakok is az életemben, Nagybánya jelenti a mindent.
Gyermekkorom Nagybányája valamivel magyarabb volt, legalábbis én úgy éltem meg, a magyar közösség jobban kivette a részét a kulturális életből. Minden színházi előadásra elmentünk, egy-egy darabot többször is előadtak, így volt olyan eset, hogy egyet-egyet többször is megnéztem, egyszer szüleimmel, majd az iskolatársaimmal. Nem volt képzőművészeti kiállítás, amelyet ne néztünk volna meg, és nagyon sokat kirándultunk, szinte hetente. Amikor, pedig nem mentünk a közösségbe, sokat olvastunk.
Igyekszem mindenhol ott lenni, ahol magyar közösségi élet van. Kamerámmal igyekszem rögzíteni és továbbadni mindazt, amit magyar vonatkozásban a civil szervezetek, egyesületek, intézmények tesznek a magyarságért, a magyar megmaradásért.
A rendszerváltás első éveiben még nem éreztem a magyar közösség hiányát, az egyetemen sok magyar évfolyamtársam volt, munkahelyemen úgyszintén. Sőt, úgy adódott, hogy a helyi Galaxia Rádió hullámhosszán, magyar nyelvű adás keretén belül már nyújthattam is valamit a közösségnek. A sors aztán egy erős céghez vezetett, viszont ott már nem volt kihez magyarul szólni, és a sok munka, meg a gyermeknevelés kirekesztett a magyar közösségi életből. Olyan hat év után már erősen éreztem, hogy nagyon hiányzik valami. Állandóan azt kérdeztem magamtól, hol a magyar közösség, mit csinál? Előbb a helyi TV adónál önkénteskedtem, majd a sors Máramarosszigetre vezetett TV leadót és rádiót üzemeltető céghez. Vállaltam az ingázást, ami nem könnyű, de szép, a Gutin csodálatos tájait nem lehet megunni.
Azóta kamerámmal igyekszem végig kísérni a magyar kulturális életet főleg Nagybányán, s amikor lehetőség adódik Máramarosszigeten és a megye magyar közösségű településein is. Fontosnak tartom a magyar közösségi életet, szerintem nem elég csak a család keretei közé szorítkozni, és nem hiszem el, hogy egy nagybányai magyarnak, aki nem jár magyar kulturális rendezvényre, nem hiányzik valami az életéből, úgy, mint nekem évekkel ezelőtt.
Nem voltam, nem engedi meg az időm, hogy programot szervezzek, vagy egyes programok lefolyását vezessem, szerintem többet tudok nyújtani egyéni tevékenységem által.
Igyekszem megörökíteni a Fesztivált, népszerűsíteni a programpontokat, de kiveszem a részem a plakátozásban, vagy bármilyen más feladatból, amellyel segíteni tudom a rendezvény zökkenőmentes lefolyását. Legnagyobb szomorúságom az, hogy az egymást fedő programpontok miatt, néha egy-egy kimarad. (Panni túl azon, hogy a Főtér Fesztivál Egyesület egyéni tagja, felnőtt önkétesként vesz részt a fesztiválon és a média csoportban dolgozik. – a szerk.)
Nehéz kiemelni valamit, minden egyes programpont egy maradandó élmény, minden egyes személyes találkozás ott a téren, egy öröm. Sokat dolgozom a Fesztivál ideje alatt, a fáradtságot kiegyenlíti maga az élmény olyannyira, hogy az utolsó nap már azt sajnálom, hogy vége.
Mindig az utolsó Főtér Fesztivál a legjobb, és ez valahogy természetes, mert a Főtér Fesztivál évről-évre nő minőségében.
Talán én vagyok azon kevés személyek között, aki a legtöbb programponton ott van, és merem állítani, hogy minden korosztály nagyon jól érzi magát, minden korosztályra figyelnek a szervezők, mindenki számára van olyan programpont, amely közel áll hozzá és kellemesen töltheti a napját a téren.
Több évi tapasztalat folytán a szombati nap a legzsúfoltabb, több alkalommal fedik egymást a programpontok, a vasárnapi nap viszont lazább, oda kell figyelni, hogy amikor kijönnek a templomból legyen színpadi program, ne legyen az, hogy körbejárják a teret és hazamennek.
Szerintem a beszélgetős programpontokat (a talkshow-szerűeket) sokkal nagyobb érdeklődés fogadna a hétfő-csütörtök közötti napokon.
Szorgalmazom, hogy évközben is legyen egy-két program, esemény.
Az ideális Főtér Fesztivál az, amikor Nagybánya és Bányavidék összes magyarja kijön a térre és a Máramarosszigetiek is ott vannak. A jövő Főtér Fesztiváljait erdélyi szintűre szeretném látni felnőni, úgy, hogy eljön a zilahi, a szatmári, vagy a kolozsvári magyar is.
Egy-egy magyarországi település mellett jó lenne teret adni egy-egy megyén kívüli erdélyi település bemutatkozásának is.
Helytörténetismereti előadás vagy séta mindenképpen legyen még, de itt is megjegyzem, hogy a sétát jobb lenne a hétfő-csütörtök közötti napok egyikére időzíteni.
Nagybányai ősz Főtér Fesztivál nélkül? Rossz bele is gondolni! Azt jelentené, hogy már nincsenek magyarok Nagybányán, vagy valamilyen csapás érte a várost.
Nincs is jobb alkalom hazajönni a külföldön élőknek! Nem csak a helyben élő ismerősökkel van lehetőségük találkozni, hanem az ugyanezen alkalomra más országokból hazajövőkkel is. Együtt lehet élvezni a tér hangulatát, a programokat, sőt be lehet kapcsolódni a játék kedvéért versenyekre, de akár előadást is lehet nyújtani. Az itthoni fesztivál más, nagybányaiasan egyéni, mert a vendégfellépők mellett a nagybányai magyar közösség munkásságát tükrözi. Rengeteg élménnyel, sőt új ismeretekkel gazdagodva távozhatnak otthonról.
Nem hiszem el, hogy van nagybányai magyar, aki az évek folyamán, legalább egyszer ne jött volna ki a térre, de aki egyszer kijött, az minden bizonnyal többször is, mert nem lehet kihagyni. Túl optimista vagyok? „Főtér Fesztivál 2020 – 15 éve együtt, csak te hiányoztál!”
A régi főtért és magát az óvárost mindig is a magam terének is tekintem, mert a magyar múltunkról tanúskodik, de főképpen a Főtér Fesztivál ideje alatt érzem azt, hogy valójában miénk, az enyém is a tér, mert benépesedik a közösséggel, és ez nagyon felemelő érzés.
Volt olyan idő amikor kamera nélkül mentem ki a térre, a Főtér Fesztiválra, (az első években még nem volt kamerám, se népszerűsítési lehetőségem) és kinn ültem reggeltől-estig. Fantasztikus érzés volt magyarok között lenni, magyar programokat élvezni, vagy egyszerűen lepihenni egy padra nézni a tér nyüzsgését, hallgatni a hangszórókból a jó magyar zenét és érezni azt, hogy odatartozom.
Kövessék figyelemmel az Eseménynaptárt, mindig időben értesülhetnek a városban megszervezendő kulturális eseményekről, a helyi hírekben pedig betekintést nyerhetnek a magyar közösség mindennapjaiba. A Nagybánya.ro egy híd, amely összeköt minket és elénk tárja a járható utat.
Kérdezett: Techet Gábor, Főtér Fesztivál Egyesület, a Petőfi Sándor Program ösztöndíjasa
Loan Good day , we are private lenders and We offer urgent personal/commercial loans at affordable (...)
Loan Offer Good day , we are private lenders and We offer urgent personal/commercial loans at affordable (...)
Loan Offer Good day , we are private lenders and We offer urgent personal/commercial loans at affordable (...)
adj fel hirdetést
VÉLEMÉNYEK, cikk kommentek