A 70 éves Krisztus Király plébániatemplom rövid története

A nagybányai, veresvizi Krisztus Király plébániatemplom most ünnepli 70. jubileumát. A Zazaron túli városrészben már 1943 előtt felmerült az igény egy új templom felépítésére. Dr. Scheffler János püspök közbenjárására mind a város vezetői, mind kormányszinten igent mondtak az új egyházi létesítmény felépítésének megkezdésére.

1943 kora tavaszán Scheffler János püspök Gyurkovics Károly helyettes irodaigazgató kíséretében ellátogatott Rákospalotára, a Szalézi Társaság magyarországi tartományának székhelyére, hogy a nagybányai letelepedésre meghívja a szaléziánusokat.

Október 1-én Beliczay János atya megérkezett Nagybányára. Ő az első szaléziánus a román megszállás alól felszabadult Erdély területén.

A Historia Domusban Beliczay atya így ír:

„ A püspök úr engem bízott meg a szervezéssel és irányítással. Mindjárt a megérkezésemet követő napokban a város vezetői kijelölték az épületek helyét a Veresvizen a Liget bejáratánál, csodálatos környezetben. Az első tennivaló volt az építőbizottságot megalakítani. Ebbe olyan embereket választottak, mint Lengyel Béla fakereskedő, a bizottság elnöke, Tamássy Károly polgármester, Ötvös Dániel a Phönix gyár igazgatója, Kadlik Rudolf bányaigazgató-helyettes, Harácsek József vaskereskedő, Fröhlich Ernő mester, Reviczky Imre alezredes, Böhm Mihály mérnök, Mellau Ferenc plébános stb. Közben elkészült a tervrajz, Demény András városi főmérnök munkája. Az építőanyag beszerzése volt a legnehezebb. Küldöttség ment minden vállalathoz, ahonnan az anyagokat elő lehetett teremteni. A Bányigazgatóság volt az első, mivel téglaégetővel rendelkezett és végül is a templom elsősorban a bányászcsaládoknak épült. A szükséges faanyagot az Erdőfelügyelőség biztosította, hazaszállítását pedig Adamcsik Ferenc vállalta magára. A homokot Korponay Ferenc hozta a Szamosból. Valamennyi pénz kaptunk a püspökségtől, de mi is gyűjtöttünk színdarabok bemutatásával és tombola-rendezéssel. Mindez távolról sem jelentette azt, hogy zavartalanul folyhatott a munka. A tetőfedéshez megrendelt pala például soha nem érkezett meg. Helyette zsindelyt faragtattak az erdőn, ideiglenes megoldásként.

Az építkezés 1944 márciusában elkezdődött, de az alapkő szentelésére csak május 20.-án került sor. Scheffler János püspök úr végezte. Nagy tömeg gyült össze a munkálatok helyén. A püspök úr kíséretében jelen volt Kőrősi Károly esperes, Bárány József kanonok, Ádám László szalézi igazgató, Gruber Ernő minorita házfőnök, valamint a város egész vezetősége. Az alapító okmányt, Rózner István városi főjegyző, h. polgármester olvasta fel. Scheffler János püspök úr a templomnak már a föld felett emelkedő faláról mondott beszédet. Bosco Szent János közvetlen egyéniségét rajzolta, aki rajongva szerette az ifjúságot s a szegény munkásnépet. Azért bízta ezt az új plébániát a szaléziánusokra, mert bízik abban, hogy Bosco Szent János szellemében fognak Nagybányán az ifjúság és a munkások megszentelésén dolgozni.

A munka folytatódott a mind nehezebbé váló helyzet ellenére is. Az embereket, így az építést vezető mérnököt, a vállalkozót, sőt a munkásokat is sorra behívták katonának. A mérnöki irányítást Bolemann Sándor vette át. A szak-és segédmunkások helyébe Reviczky alezredes küldött munkaszolgálatosokat, akik két és fél hónapon át sokat segítettek.

Erősen közeledett a front, a városba megérkezett a német parancsnokság. Az a hír járta, hogy a Zazar hídat aláaknázták. Az emberek ösztönzésére elmentem a parancsnokhoz és arra kértem, ne tegyék! A híd alatt megy az ivóvíz vezeték, az egész város víz nélkül marad, és az építkezést sem tudjuk folytatni... Igéretet kaptam, és láttuk, amint eltávolították a már elhelyezett robbanóanyagot... A városból sokan elmenekültek, de a papok a helyükön maradtak. Mi a szeptemberben megérkezett Halász Imre szaléziánus atyával folytattuk a munkát. A püspökségtől pénzre már nem számíthattunk, de Mellau plébános úr erősen segített anyagilag...”

A szovjet csapatok október 17-i bevonulását követően pár hetes kényszerpihenőt tartottak az építők, de decemberre így is sikerült tető alá hozni és zsindellyel befedni a templomot és plébániát. Tavaszra elkészült az oltár, amelyre Fedor Mária varrt terítőt, majd egyszerű és díszes miseruhákat is. A többit a nagytemplomtól kapták. Sok minden hiányzott még, de misét tartani már lehetett. ĺgy 1945 május első vasárnapján Scheffler János püspök felszentelte a templomot. Ettől kezdve rendszeresek voltak a szentmisék. Az oltárkép Szilvási Pál magyarországi és Balla József nagybányai festőművész alkotása. A kép fő alalkja Krisztus Király, akihez Szent István a bányászcsaládokat és Don Bosco Szent János a fiatalokat vezeti.

Az elkövetkező evekben folytatódott a templom belső építése. Ehhez nagyban hozzájárult a Szentháromság plébániára kinvezett Bot Pál prépost apostoli buzgósága és segíteni akarása anyagi és erkölcsi téren. Ő az, aki 1952-ben, amikor Beliczay János atyát letartóztatták, átvette az itteni hívek lelkigondozását is, egészen a szaléziánus atya visszatértéig.

Bolemann Sándor mérnök tervei alapján Weisz Antal asztalosmester elkészítette előbb a szószéket, majd a keresztelőkutat, a gyóntatószéket és a karzatot. Az utóbbit Nagy Ignác tervezte. A két mellékoltár fölött látható Segítő Szűz Mária illetve az Oltáriszentség imádása című kép Oleynik Janka festőművésznő alkotása.

1957-ben Fiedler István püspök a templomnak ajándékozta Bosco Szent János ereklyéjét, amelyet XI. Piusz pápától kapott.

Noha már az építkezés kezdetén önálló plébániatemplomnak készült, mégis csak 1965 decemberében vált hivatalosan azzá, s vette fel a Krisztus Király nevet, amikor is Sipos Ferenc általános helynökként megbízta Szőnyi László segédlelkészt a plébánia vezetésével. Csaknem húsz esztendőn át szolgálta plébániánk híveit.

Az ő idejében vakolták, tatarozták a templom külsejét, fejezték be a belső festést, bádoglemezre cserélték a zsindelytetőt, tetőtérbeépítéssel manzárdlakást alakítottak ki a plébánián, márványlapokkal borították a templom padlózatát, és kályhát állítottak be. Az egyházközség orgonát vásárolt, majd új elektronikus orgonát kaptak az osztrák Caritas segélyszervezettől.

Falba helyezett tabernákulum került a főoltár mellé, és kicserélték a padokat.

1984-ben Szőnyi László esperes-plébános nyugdíjba vonul. Helyét Ilk Antal József káplán vette át. Kiköltöztette a lakókat a plébániépületből és renováltatta az egész épületet. A költségeket nagyrészt külföldi adományokból fedezte.

Újrafestették a templom belsejét, a falalkra kétoldalt freskók kerülnek: a hét szentség és a három isteni erény (hit, remény, szeretet) jelképe. Új hittanterem épült, vendégszobát alakítottak ki az emeleten, bevezették a központi fűtést, gazdasági épületeket alakítottak ki.

1986-ban megalalkult a Krisztus Kiráy Ifjúsági Kórus, a KKIK Czol Ernő karnagy vezetésével. 

A kom unista idők elején, mindenért keményen meg kellett küzdeni, de sikerült!

Felépül a karzat, majd a hajópadló helyett, fehér márvánnyal borítják be a templomot. A sok szék helyett elkészültek a mai padsorok, festményekkel és keresztúttal gazdagodott a templom.

A XXI. században, a mi feladatunk már sokkal könnyebb. Szerény anyagi körülmények közepette, állandóan fejlesztjük templomunkat.

A tetőszerkezetet is modernizáltuk, szép, új festést kapott kivülről a templom és a plébánia .

Újraépítettük a bejárati lépcsőt, bazalt lapokból elkészültek az templom körüli járdák és az udvart is állandóan csinosítjuk.

Közben egy újkori álmunk vált valóra: egy jól felszerelt közösségi házat építettünk, melynek nagyon sokoldalú felhasználása van.

Mindezt Ft. Szmutku Róbert atyának köszönhetjük, aki óriási erőbedobással tervez, épít és kivitelez.

A közösségünk a környékbeli katolikusok és leszármazottaik.

Sokfélék vagyunk, de jól érezzük magunkat együtt, szinte mindenki ismeri egymást. Sok szebbnél szebb zarándokúton voltunk, melyek összehozták a híveket, igazi barátságok alakultak. Mikor kell imádkozunk egymásért.

Tartsa meg a jó Isten a jelenlegi plébánosunkat és segítő társait, hogy sokáig szolgálhassák közösségünket.

Úgy legyen!

Pintér Ferenc, egyháztanácsos

(részlet a Visszhang 1945-2015 jubilemui számából)