670 éves Nagybánya első eredetiben megmaradt kiváltságlevele

Nagybánya eredetiben megmaradt első kiváltséglevele 1347. szeptember 20. keltezett oklevele: I. Nagy Lajos magyar király megújítja és megerősíti Nagybánya elégett kiváltságlevelét, megszabja határait, jogokat és kiváltságokat ad a bányászat terén. Nagybánya szabad királyi városok közé sorolják.

I. Nagy Lajos király által kibocsájtott kiváltságlevél, 1347. szeptember 20. keltezett oklevele

Első írásos emlékeink a XIV. századból valók: 1327-ből Károly Róbert csonkán ránkmaradt szabadságjogokat meghatározó kiváltságlevele említi először Zazarbányát, mely később Nagybányával egyesül. Két évvel későbbi az 1329-ben (május 29-én) a Károly Róbert kancelláriájában kiállított másik oklevél, mely először említi Nagybányát civitas Rivuli Dominarum-nak (Asszonypataka) néven. Ez a kiváltásglevél megengedi, hogy Nagybánya és Felsőbánya, melyeknek akkoriban közös közigazgatása volt, a két város közötti erdőterületet kitermelje.

Nagybánya eredetiben megmaradt első kiváltságlevele Nagy Lajos király 1327. szeptember 20-án keltezett oklevele. Mivel az összes megszerzett jogot tartalmazó korábbi kiváltásglevél nem őrződött meg, a város vezetése kérte ezek megújítását. 

Az okmányba foglaltak értelmében Nagybánya lakossága szabadon választhatott bírót, esküdteket és papot, a városnak bírtoklási joga volt "minden ügyben, nagyokban és kicsikben egyaránt", az oklevél tartalmazza bizonyos termékekre vonakozó vámkedvezményes kereskedés, valamint a vásártartás jogát, évenként egyszer tarthattak 15 napig tar vásárt, valamint azt a jogot, hogy egy megerősített védelmi rendszert építsenek (földvárat és palánkot). Ugyanez a kiváltséglevél kijelöli a város tulajdonjogát képező terület határát három mérföldes körzetben minden királyi föld és erdő felett, kivételt képeznek a korábban alapított falvak illetve a kivételt képeznek a nemesek földje, erdeje és bírtoka. Nagy Lajos kiváltságlevele a szabad királyi város bányászatának fejlődését igyekszik biztosítani, ez a dokumentum említi először a a környékbeli bányászatot. Egy sor intézkedést tartalmaz a városban folyatott tevékenységekre vonatkozóan, mint például a bányászoknak azt a jogát, hogy bányabírót válaszanak, aki itélkezhetett a bányászatkoz kapcsolodó összes vádban egyebek mellett.

Amint ezekből az iratokból, valamint a későbbiekből kiderül, a vársonak jól szervezett vezetése volt. A középkorban, más erdélyi városokoz hasonlóan, Nagybányát magisztrátus vezeti. A közigazgatásban résztvettek jómódú városlakók sorából évente megválasztott esküdtek is. Közülük választották meg a birót, aki ezt a tisztséget több, egymást követő évben is betölthette. A magisztrátus megtárgyalta a közsösség gondjait és döntött azok megoldásáról, a határozatokat hivatalos iratokban rögzítették, melyeket kézjegyűkkel és pecsétekkel erősítettek meg. 

A fent említett kiváltságokat a későbbi századok folyamán több uralkodó is biztosítja. Mindezek mellett a  XV. század elején Zsigmond pénzverdét létesít, és megengedi, hogy a várost ezennel fallal vegyék körül.

A város a Hunyadiak idején éli fénykorát. Hunyadi János, Nagybánya birtokosa kastélyt építtet a piactéren felesége, Szilágyi Erzsébet számára – az Erzsébet-ház ma is a tér legrégibb épülete. Mátyás király alatt a korabeli magyar királyság aranytermelésének közel kétharmadát a környékbeli bányákból termelik ki, pénzverdénkhez Mátyás Olaszországból hozatott szakembereket.

Sajnálattal vettük tudomásul, hogy a mai napon a városban semmilyen esemény vagy a jelenlegi városveztés nem emlékezett meg erre a napra. Reményünket fejezzük ki, hogy ezentúl nagyobb odafigyelést érdemelnek ki az ehhez hasonló emléknapok, évfordulók.