Vértanúk és névtelen hõsök emléknapjára

A történelem során a magyar nemzet történetében, mint minden nemzet életében, léteztek és léteznek dicsõséges szakaszok, felemelõ napok, évek, amikor megszabadulni látszik az elnyomástól, a nemzetet sújtó terhektõl, de vannak olyanok is, amikor a nemzet megmaradásáért, tovább éléséért kell küzdenie nap mint nap.

Thomra János: Március 15.

A magyar történelemben az 1848-49-es forradalom és szabadságharc ide tartozik, történelmünk egyik fontos állomása. Egy elnyomott, szolgaságban élt, szabadságszeretõ nép megunta rabláncait, elviselhetetlennek érezte helyzetét, és javulást, jobbítást keresett.

A forradalom, mely 1848 márciusában robban ki és a gyõzelem felé ívelõ pályán, a fényes tavaszi hadjárat révén örömteli ígérettel kecsegtet, sajnos augusztus 13-ához, a Világosi Fegyverletétel gyászos eseményéhez vezetett, ahol a Paskevics és Rüdigen orosz tábornokok által vezetett, túlsúlyban lévõ hadsereg elõtt kénytelenek letenni a fegyvert. A cári hadsereggel nem bírnak, hiába az elkötelezettség, hiába a bátor kiállás, hiába az önfeláldozás!

Utána a bosszú, a megtorlás! És mindezek legnagyobb és leggyászosabb keresztje 1849. október 6-a! Nem egyedülálló történet Európában, Madridtól Varsóig, Berlintõl Bukarestig fordul elõ. Csak a magyar forradalom volt képes arra, hogy mindazt, amit a pesti tizenkét pontban megfogalmaztak a forradalmárok, a gyakorlatban is megvalósítsák. Egyedül Magyarországon sikerült legyõzni, bár nem végleg, a Habsburg Birodalmat. A nemzet legjelesebb hazafiait, értelmiségieket, nemeseket, munkásokat, parasztokat, magyarokat és más nemzetek fiait a polgári forradalom egységbe kovácsolt.

166 év elteltével az 1848-49-es forradalom és szabadságharc eszméje legalább annyira fontos a mai nemzedék számára, mint akkor volt. Emlékeznünk tehát kötelességünk is az értünk is áldozatot hozó hõsökre.

Kötelességünk részletesebben is tudnunk eme idõszak városunkra vonatkozó eseményeirõl. Ehhez nyújt részletekbe menõ ismereteket a Teleki Magyar Házban bemutatott Balogh Béla levéltáros könyve: „1848-49 Nagybányán”, „Okmányok a forradalom és szabadságharc nagybányai vonatkozásaihoz”.

A szerzõ már ismert városunk múltjának feltárásában, írásos rögzítésében. A könyv címe is sejteti, hogy szerzõnk a fellelt okmányok révén idõrendi sorrendben tárja az olvasó elé a forradalom és szabadságharc helyi eseményeit:

- a helyi nemzetõrség megalakulását

- a puskaportörõ malom tevékenységének átszervezését

- a nagyváradi és munkácsi fegyver- és lõszergyárak kisegítését, ólom, salétrom és kénsav, valamint rézlemezekkel

- a pénzverde beindítását

- Jegyzéké(t) szabad királyi Nagy Bánya város által kiállított honvédeknek 1848-49 évben.

Az eredeti források anyaga 1849. november 30-án zárul. Mindezen adatok, okmányok alátámasztják, hogy az akkori 6 030 lakosú kisváros szívvel-lélekkel kivette részét az országot érintõ eseményekben, áldozatot vállalt a siker érdekében. Remélem, hogy az érdeklõdõ olvasó, a fiatalság haszonnal olvassa, gyarapítja helytörténeti ismereteit. Hozzájárul október 6-a méltó emlékezéséhez. Ez a nap a kegyelet, a gyász, az örök tisztelet az igaz ügyért életet áldozóknak. Temetõink is õrzik hamvaikat, emlékezzünk egy-egy szál virággal áldozatukra!

Vánk Sándor ny. tanár

Bányavidéki Új Szó