Választások előtt megújulásra készül az RMDSZ

Kelemen Hunor, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség országos elnöke a Szatmári Friss Újság fennállása 25. évfordulójának alkalmából szervezett ünnepi fogadáson nyilatkozott lapunknak az érdekvédelmi szervezet megújítását célzó szándék lehetőségeiről.

— Az RMDSZ az elnökválasztás előtt ragaszkodott a kormányzáshoz, miután Victor Ponta elvesztette az elnökválasztást, ellenzékbe vonult. Mi ennek a valódi oka?

— Miért döntöttünk úgy, hogy kilépünk a kormányból az elnökválasztás második fordulója után? Ennek oka pontosan az a felismerés volt, hogy 2016 sokkal fontosabb, mint néhány hónap kormányzás. Ugyanis az látszott, hogy a második fordulóban leadott szavazatoknak a jelentős része proteszt-szavazat volt. Nem Iohannisra szavaztak az emberek, hanem Ponta ellen. A választások után megkérdeztük a választóinkat, és azt tapasztaltuk, hogy a kormányról, Pontáról rossz véleményük alakult ki: nem kormányoz jól, hogy magyarellenes, nem hatékony stb. Azt láttuk, hogy ilyen körülmények között nekünk azt a kérdést kell jól megválaszolni, hogy mi a fontosabb: egy gyenge kormányzás 2015-ben addig, amíg megbukik a kormány, vagy azt mondjuk, hogy a kormányzás egy fontos eszköz, de nem a legfontosabb, nem kell mindenáron ragaszkodni hozzá.

— Hogyan készül a szervezet a 2016-os választásokra?

— 2016-ban helyhatósági választások lesznek, melyről véleményem szerint nem kell különösebben nagy aggodalommal beszélnünk, összességében lesznek helyek, amelyeket megnyerünk, lesznek helyek, amelyeket elveszítünk, de összességében ugyanazt a polgármesterszámot, tanácsosszámot fogjuk hozni. A szintén 2016-os parlamenti választások tekintetében én úgy látom, hogy ki kell találnunk valamit, hogy a mi kemény magunk mellé vissza tudjuk hozni azokat a választókat, akik úgy mentek el szavazni a második fordulóban, hogy senki nem mozgósította őket. Ezek a szavazók általában a nagyvárosokban vannak, Szatmárnémetitől Brassóig. Az én meggyőződésem az, hogy több módszerrel, több eszközzel kell megpróbálni ezeket a szavazatokat visszahozni, másrészt a felnövekvő nemzedékeket meggyőzni. Ők nem fordultak el a politikától, mert még nem fordultak a politika felé, de hatalmas tartalékot jelentenek azok, akik 1989 után születtek. Őket kell meggyőzze a szövetség, hogy a kisebbségi politikai érdekképviseletnek van értelme, van jövője. A szervezetet, a szövetséget szerethetőbbé kell tenni, és bizalmat kell tudjunk sugározni. Ez elsősorban nem kommunikációs kérdés. Sokan mondják, hogy a kommunikáción kell változtatni. Olyan közpolitikai megoldásokat kell javasolni azokra a problémákra, amelyek a társadalomnak, a mi közösségünknek a nagy részét foglalkoztatják, amelyek hitelesek és amelyekről elhiszik, hogy gyakorlatba ültethetőek, és azok az ő életüket jobbá teszik. Ez a munkahelyekre, a gazdaságra, az egészségügyre, tanügyre, a szociális szolgáltatásokra vonatkozik és természetesen a kisebbségi jogokra, de az egy teljesen külön fejezet.

— Elég rég beszélünk a megújulás fontosságáról, de látható lépések nem igazán történnek.

— Megújulásra is szükség van, üzenetekben, közpolitikában, magatartásbeli és viselkedési megújulásra, ugyanis politikusaink között vannak olyanok is, akik a közösségtől eltávolodtak, akik nem képviselik a közösséget, arrogánsak. Sok-sok típusú párbeszédre van szükség, és természetesen azokat a párbeszédeket, amelyeket elkezdtünk a Magyar Polgári Párttal, 2016 perspektívájában folytatni kell, mert azt láttuk, hogy ahol velük az együttműködés az elmúlt évben jó volt, ott az emberek azt értékelték, azt soha nem kifogásolták, ezért volt butaság az elnökválasztáson a Néppárt részéről versenyhelyzetet teremteni, mert csak annyit tudtak bebizonyítani, hogy a verseny nem mozgósít. Annyit tudtak bebizonyítani, hogy a több mint kétszázezer aláírásból csak ötvenkétezer szavazat lett. El kellene számolniuk a több mint százezer aláírással, mert nem lehet ilyen nagy különbség az aláírók és a szavazók között.

— Továbbra is megmarad az MPP és az EMNP. Ezek a pártok mindig rosszul szerepelnek a választásokon, de mindig úja megmérettetnek. 2016-ban nem jelenthet gondot az RMDSZ számára az az akár egy százalék is, amit elvisznek?

— Már régóta megtapasztaltuk azt, hogy kisebbségi helyzetben, főleg amikor országos választásról van szó, tömbben még elképzelhető, hogy helyi választáson mozgósít egy kicsit a verseny, de tömbön kívül nem, országos választáson egyáltalán nem mozgósít sehol. El kell kerülni azt, hogy 2016-ban a parlamenti választáson az emberek azt érezzék, hogy bár értelme nincsen, de verseny van. Ezért mi azt mondtuk, hogy a Magyar Polgári Párttal felújítjuk ezt a stratégiai együttműködést, hogy mindazoknak, akiknek mondanivalójuk van az erdélyi magyar politikában, azok meg tudják találni velünk azt a fajta közös hangot, azt a fajta közös cselekvést is akár, amely szükséges. Hogy ennek milyen fajta formái lehetnek, nem tudom ebben a pillanatban, de nyilván azt látni kell, hogy csakis az eddigi támogatottságoknak a mértékében lehet elgondolni azt, hogy az eddigi együttműködés felújuljon. Azt nem lehet elgondolni, hogy valaki megpróbál erőszakkal diktálva bárkit térdre kényszeríteni és zsarolni, mert az nem működik a mi életünkben sem. Nekünk a közösség dolgaival kell foglalkoznunk, és ott ahol szükség van arra, hogy egységesen fellépjünk, ott meg kell mutatni, hogy képesek vagyunk együttműködni.

— Mi az RMDSZ legfőbb feladata 2015-ben?

— Vannak olyan dolgok 2015-ben, amelyek ugyan a választókat közvetlenül nem érintik, de 2016-ot nagyon nagy mértékben. Az, hogy 2016-ban lesz-e parlamenti képviseletünk és milyen lesz a parlamenti képviseletünk, azt befolyásolják. És milyen lesz 2016 politikai szempontból, ez az egyik nagy kihívása 2015-nek. Fontos, hogy miként alakul a választójogi rendszer. Erre vonatkozóan a bizottságban már elkezdődött a munka és nem mindegy, hogy milyen lesz az önkormányzati választásokról a törvény, a polgármestereket egy- vagy kétfordulós választáson fogják megválasztani. Nem mindegy, hogy a megyei elnököket hogyan fogják megválasztani. Én ebben a pillanatban annak vagyok a híve, hogy a megyei elnököknél vissza lehet térni a 2008 előtti állapotokhoz, vagyis a tanács válassza az elnököt, a polgármestereknél pedig meg kell tartani az egyfordulós rendszert. A parlamenti választásoknál a dolog ennél sokkal bonyolultabb. Mi ezt 2007-ben már jeleztük, hogy a mostani rendszer egy olyan helyzetet teremthet, hogy a parlament akár kétszáz fővel is megnő. Akkor azt mondták, hogy matematikailag igaz, amit mondunk, de az élet ilyet soha nem produkál. 2012-ben ez megtörtént. Minőségileg nem jobb ez a parlament, mint a korábbiak, viszont olyan típusú változásokat hozott, amelyek nem a minőséget favorizálják, hanem azt, aki be tud fektetni a politikába. Mi azt mondjuk, hogy arányos rendszert kell továbbra is fenntartani. Ezt kétféleképpen lehet: vagy visszahozzuk a megyei listás rendszert, vagy a német mintához hasonló vegyes rendszert vezetünk be, ami azt jelenti, hogy a mandátumok egy része egyéni választókerületekből jön be, a másik része pedig egy országos listáról kiegyenlíti a mandátumokat. Olyan más nagy horderejű kérdések is felmerülnek, amelyek a magyarságot is érdeklik — ezeket az élet is produkálja —, februárban fogjuk szorgalmazni azt a törvénytervezetet, amely a svájci frankban felvett hitelekkel kapcsolatos kérdést hivatott rendezni. Az RMDSZ javaslata az, hogy a tartozást a hitel felvételének árfolyamában rögzítsék, és azt a pluszt, ami az árfolyam-ingadozásból adódott, azt a bank vállalja magára. Ezen lehet korrekciókat végrehajtani, erre is van javaslatunk. Ennek az árfolyam-növekedésből adódó résznek egyharmadát vállalja magára a bank, egyharmadát az állam és egyharmadát az, aki felvette a hitelt. Ez a kérdés több mint százharmincezer embert érint.

— Ha csökkenni fog a parlament létszáma, akkor az a magyarság arányát hogyan változtatja meg?

— Szó van arról, hogy háromszáz plusz tizennyolc (ez utóbbi: nemzeti kisebbségek) fős parlament legyen, ami egy jó változat a képviselőháznál, a szenátusnál viszont van egy nagy gond. Ha ott lecsökkentjük a szenátorok számát száz főre, akkor nem lehet betartani az arányossági elvet, mert óriási a különbség a nagy és a kis megyék között. A jó megoldás az lenne, hogy minden megyének legyen két szenátora, de ezt a nagy megyék nem tudják elfogadni. Ezek a problémák az átlag választópolgárt most nem érdeklik, de ettől függ, hogy milyen lesz a jövő parlamentje. Nekünk ez azért fontos, mert a huszonöt éve fenntartott és megőrzött parlamenti politikai képviseletnek a jövője foroghat kockán.

— Mi fog történni 2016-ig? Milyen lehetőségek vannak ellenzékben?

— Ellenzékben vagyunk, ellenzékben pedig úgy fogunk politizálni, hogy minden egyes kérdésben partnerei leszünk az ellenzéki és a kormányzó pártoknak, a kormánynak, amelyek az embereknek az életét bizonyíthatóan jobbá teszik. És mindent elutasítunk, amiről úgy gondoljuk, hogy nem teszi jobbá az emberek életét. Mindenkivel megpróbáljuk a mi dolgainkat ésszerűen és nagyon tisztességesen, korrektül megbeszélni. Én azt javasoltam Iohannis elnöknek, hogy kössünk egy olyan többség–kisebbségi megállapodást, amely a kisebbségi kérdést a román pártpolitikai csatározásokból kivenné, a megszerzett jogokat ne csorbítsák, ezeknek az alkalmazását segítsék elő és ne akadályozzák adminisztratív eszközökkel, az intézményes garanciák bővítését pedig folyamatos párbeszéddel próbáljuk elérni. Erre amiatt lenne szükség, mert a társadalmi stabilitáshoz hozzájárulna és növelné a magyar emberek komfortérzetét egy olyan időszakban, amikor sok-sok feszültség van a társadalomban. Európában ma nem feltétlen kisebbségbarát társadalmi kontextus van kialakulóban.

— Sokan jósolják a Ponta-kormány bukását. Önnek mi a véleménye erről?

— A román politikában a dolgok gyorsan változnak. Nem tartom kizártnak, hogy az év második felére megbukik a mostani kormány, és olyan helyzet áll elő, hogy a mostani ellenzék fog kormányt alakítani. Erről még nehéz beszélni, de a szándék már látszik, ismerve azt a helyzetet, hogy Romániában a parlament tagjai mozoghatnak jobbról balra, balról jobbra, ez a helyzet könnyen előállhat.

— Egy másik dolog, ami változásokat okozhat, az az önkormányzatok hatáskörének megcsonkítása. Milyen következményekkel járhat ez a döntés?

— A megyei tanácsoknak a költségvetési törvény szerint csökkent a hatásköre, mert a húszszázalékos újraelosztást ők már nem tehetik meg, viszont a megyei tanácsoknak egy jelentős része több pénzt fog kapni, mint eddig, így Szatmár megye is. Van ebben jó is, meg rossz is, egy kicsit központosító, én nem értek egyet a központosítással, de azt is látom, hogy 2015 júniusáig a puding próbája az evés kategóriájában van. Én azt gondolom, hogy a kormány az első költségvetés-kiegészítéskor, amennyiben ez a rendszer nem működik, akkor módosítani fogja a régi törvényt. Véleményem szerint az önkormányzatok hatásköreit bővíteni kell, nem pedig elvenni azokból. Hogy miért tette ezt a kormány, csak találgathatjuk. Egyrészt minden bizonnyal azért, mert a 2012-es választásokkor ők úgy nyerték meg a választásokat, mint USL. Nagyon sok megyei tanácsot elveszített a mostani kormányzó oldal, emiatt nem akarnak olyan helyzetet teremteni, hogy a megyei önkormányzatok uralják a helyi önkormányzatokat, másrészt pedig van nekem egy olyan sejtésem, hogy a saját megyei elnökeiket is így próbálják óvni, mert azokat, akiket az utóbbi időben valamilyen váddal illettek, letartóztattak, folyamatban vannak a pereik, ezek között sok a PSD-s. Véleményem szerint nem ez a megoldás arra, ha valaki butaságokat követ el, hanem az, hogy olyan embert tesz oda és olyan ellenőrzési mechanizmusokat vezet be, hogy ne kerülhessen ilyen helyzetbe.

— Szatmár megyében az RMDSZ együttműködik az NDF-fel. Mindkét szervezet taglétszáma csökkenőben van, ezentúl még nagyobb szükség lesz az összefogásra, vagy szóba kerülhet a külön-külön változat, de akkor román pártokkal kell együttműködni. Ezen a téren mi a teendő?

— Szatmár megyében a Német Demokrata Fórummal meg kell kötni azt az egyezséget, hogy azokon a helyeken, ahol az NDF-nek biztos embereik vannak, ott nem kell indítani RMDSZ-es jelöltet, feleslegesen nem kell vállalni a konfliktust. Cserébe lehet kérni valamit, például a megyei önkormányzati választásokon támogassák a mi jelöltjeinket. Ma már rugalmasabbaknak kell lennünk, mint ahogy időnként képesek voltunk nem lenni. Az NDF is látja, ha a megyei önkormányzatot az RMDSZ nyeri meg az ő segítségükkel, akkor azoknak a településeknek is jobb lesz, ahol ők vezetik a települést. A kölcsönös előnyöket kell felismerni, hogy olyan döntések szülessenek, amelyek mind a magyarokat, mind a svábokat erősítik.

Elek György, Szatmári Friss Újság, 2015. január 20. 

rmdsz.ro