Újjászülethet az EU a német választás után

A francia elnök csak a vasárnapi szavazásra vár a terveivel. Merkel viszont aligha fog mindegyikbe beleegyezni, és a német koalíciós tárgyalások is bekavarhatnak.

Nem az látszik a kérdésnek, hogy Angela Merkel negyedszerre is kancellár lesz-e a vasárnapi német választás után, hanem az, hogy kinek a támogatásával. Az egyik forgatókönyv, hogy pártja, a kereszténydemokrata CDU/CSU marad nagykoalícióban a szociáldemokratákkal. A másik, hogy a Reichstagba várhatóan visszatérő korábbi szövetségesével, a liberálisokkal és a zöldekkel fogjon össze. (Szinte esélytelennek tűnik, de az se kizárt, hogy csak a liberálisokkal is meglesz a többség.)

Kicsit ülepedett a helyzet

Akármi is történik, a koalíciós matekból és a felmérésekből mindenképp az jön ki, hogy Angela Merkel továbbra is a kancellári székben ülhet. Maradhat tehát az Európai Unió meghatározó szereplője, és az idei utolsó nagyobb választással valamennyire stabilizálódhat az EU.

• Úgy néz ki, egyelőre sikerült visszaszorítani az euroszkeptikus és EU-ellenes pártokat, amelyek közül több is puhított az uniós álláspontján. Bár épp a kampány végére belehúzó populista Alternatíva Németországnak mutathatja meg, hogy még nem lefutott a meccs, de a felmérésekben újra elindult felfelé az EU népszerűsége.
• Részben az előző folyamat következménye, de a gazdasági válságot egész jól sikerült maga mögött hagynia az EU-nak (még ha a görögöknél továbbra sem tisztázták, hogyan könnyítenek az elképesztő adóssághegyen).
• A migrációra még nincs meg a tuti válasz. Kvótaügyben nem léptek sokat előrébb, de a mostani helyzet a közelében sincs a 2015-ös kavarodásnak. Létrejött például az uniós parti és határőrség, és részben az uniós-török egyezménynek, valamint az Iszlám Állam gyengülésének köszönhetően sokkal kevesebben érkeznek, mint a válság csúcsán, amikor a tagállamok kapkodó, össze nem hangolt lépései csak egymásra tologatták a probléma megoldását.
•  

„Ez egy ritka alkalom”

– nyilatkozta Jean Pisani-Ferry, a francia elnök politikai mozgalmának, az En Marche-nak az egyik meghatározó tagja. „Nyugalom van a piacokon, kedvező a gazdasági helyzet, nincsenek azonnali politikai vészhelyzetek. Ez a megfelelő alkalom, hogy minden oldal elmondja, mit szeretne.”

Mostanra óvatos optimizmus váltotta fel azt az összeérő válságot, amiben az EU tulajdonképpen az alkotmányszerződési tervezetének 2006-os bukása óta volt. Először menteni kellett a népszavazásokon elbukott dokumentumból, amit lehetetett, ebből lett az utolsó átfogó EU-reform, a lisszaboni szerződés. Közben érkezett a gazdasági, majd a migrációs válság és a brexit.

A válságok – ahogy az az európai integráció történetében lenni szokott – olyan lépéseket kényszerítettek ki a tagállamoktól, amelyeket addig nem tettek meg, pedig szükség lett volna rá. Ilyen például az állandó euróövezeti mentőalap, az ESM. Az improvizált lépések viszont nem értek össze olyan rendszerekké, mint azok a reformszerződések, amelyek egymást követték szinte rögtön az EU 1993-as létrehozásától a 2009-es lisszaboni szerződésig.

Eldőlhet, kétsebességessé válik-e az EU

Most változhat a helyzet. Emmanuel Macron francia elnök bejelentette, hogy a német választás után konkrét reformtervekkel áll elő, de már eddig se spórolt a javaslatokkal. Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság vezetője is egészen merész ötleteket dobott be a szokásos éves beszédében. Kettejük tervei mögött kétféle koncepció áll, és

Magyarországnak nagyon nem mindegy, melyik érvényesül.

Úgy néz ki, Emmanuel Macron azt vezette le a brexitből, hogy aki nem akar, nem kell, hogy a többiekkel tartson. Legyen csak egy mag az euróvezet körül, ami tovább lép, a többiek meg elvannak nagyjából azzal, ami most van. Legyen például külön parlament és költségvetés az eurót használó uniós országoknak, azaz az euróövezetnek. Ez a kétsebességes EU, aminek nyílt híve és részben már korábban megvalósult (például az euróövezeti pénzügyminisztereknek már most is vannak külön ülései). A francia elnök várhatóan a német választás után 48 órán belül, szeptember 26-án áll elő tíz ponttal.

Jean-Claude Juncker viszont épp ellenkezőleg, mintha meglátta volna a mindenféle egyedi kivételeivel az európai integráció egységét romboló britek távozásában a lehetőséget, hogy összerázza a mezőnyt. Ő éppen azt segítené elő, hogy szinte mindenki hamar bevezesse az eurót, belépjen a belső határellenőrzés nélküli schengeni övezetbe és ellenzi a külön euróövezeti parlament létrehozását.

(hirado.hu)