Turul-Sas Lovagrend: Húsz éve a keresztény magyarság szolgálatában

„Nem azért küzdünk, hogy címeket szerezzünk; azért szerzünk címeket, hogy küzdjünk!” – olvasható a Turul-Sas Lovagrend címertalpához helyezett szalagon szervezetünk jelmondata.

Idén ünnepel a Turul-Sas Hagyományőrző Egyesület. Az anyaszervezet 20. születésnapját ünnepli. 1994. május 21-én négy – történelmet kedvelő – fiatalember Nagybányán életre hívta a Turul-Sas Lovagrendet. Bizarrul hangzó gondolat. Milyen joggal, milyen alapon tettük mindezt? Nem állt mögöttünk sem állam, sem egyház, sem párt vagy világszervezet, tehát legitim jogalapja tettünknek nem volt. S nem is gondolkoztunk abban, hogy az alapításnak jogot szerezzünk. Miért is szereztünk volna? Fiatalok játékának indult, egyetlen létező példát követve, a magyarországi Szent György Lovagrend évenként megrendezett Visegrádi Palotajátékait. Az ott látottakat próbáltuk mindennapjainkba beültetni, s közben megfogalmazni a máramarosi szórványságunkból adódó magyar életnehézségek minket, fiatalokat érintő gondjait, s ezekre megoldást, gyógyírt keresve váltunk egyre inkább az európai keresztény múltba visszatekintő, öntudatos magyarságot vállaló, fiatalokkal foglalkozó szervezetté. Nem kellett jogalap hozzá… az idő dönti el létjogosultságunkat.

Katonai hagyományőrző szervezetként Erdély legrégebbi lovagrendje vagyunk, s Kárpát-medencei viszonylatban is folytonos működést felmutatva, a szentgyörgyösök után, a második helyet foglaljuk el. Ma már divat hagyományőrző csapatokat, lovagrendeket alapítani, de amikor mi ezt tettük, a világnak fogalma sem volt arról, hogy mit cselekszünk, s hogy mindez mire lenne jó. Húsz év elteltével azt látjuk, hogy ami a tevékenységünket illeti, talán a legsokrétűbb a többi hasonló szervezethez képest, hiszen a katonai hagyományőrzés mellett az idők folyamán egyre több tevékenységet vállaltunk be.

Az első két év a lovagrendekben rejlő játékról szólt. Majd a lovagrendek lényegi megismeréséről, a középkori katonai hagyományőrzés stílusjegyeinek elsajátításáról, a saját szabályok, a sajátos arculat kidolgozásáról szóltak az évek. 1999-től helyet kaptunk a nagybányai Szentháromság templom egyik termében, hogy gyűléseinket, elmélkedéseinket itt tarthassuk meg. Életre keltek az első írásba foglalt szabályok, maga a Rendi Alkotmány. Periodikát jelentettünk meg, a Hitheroldot (a későbbi Magyar Hitherold), amelyben a világ elé lépve vállaltuk világnézetünket, véleményt közölve nemzeti, vallási, politikai elképzeléseinkről. A Németh László Líceum diákjainak bevonásával kezdetét vette a fiatalság-nevelő programunk, melynek mottója „Becsülettel megmaradni keresztény magyarságunkban!”. 2007-ben ez a tevékenységünk hirtelen kiszélesedik: Kirándulások a környező hegyekbe, erdélyi körutak, lovagi játékok szervezése, hagyományőrző íjazás meghonosítása, imaórák, előadások, fellépések, középkori tánckör, nemzeti ünnepeken való aktív részvétel. Itt fontos kiemelni, hogy 1995-ben elsőkként rendeztünk iskolai Március 15-ét műsoros előadással. 2002-ben zászlós menettel csatlakoztunk a Március 15-i koszorúzó ünnepségekhez, s néhány éve mi vállaljuk a város felé e menetek hivatalos felelősségét. Elsőkként szerveztük meg 2011-ben a Trianon Emléknapot, vagyis a Nemzeti Összetartozás Napját, azóta is vállalva e feladatot. Október 6-i és Október 23-i emlékezéseket vittünk nagyközönség elé a Teleki Magyar Házban és a Németh László Líceumban. 2011 óta egyetlen erdélyi magyar csapatként jelenünk meg az 1500 hagyományőrzőt vendégül látó Visegrádi Palotajátékokon. Mi vagyunk a főszervezői a Nagybányai Történelem Vetélkedőnek, ami a máramarosi magyar iskolák egyetlen magyar történelem vetélkedője. 2010-ben jogilag is hitelesítettük magunkat, felvéve a népszerűsíthetőbb Hagyományőrző Egyesület megnevezést. 2011-ben útjára indítottuk a „Diákmisszió diákokért” programunkat, ami a hely- és magyarságtörténet megismertetését viszi el játékos formában középiskolás tagjaink által a Petre Dulfu általános iskola kisdiákjaihoz. Ma már több olyan tagunk is van, akik egykor harmadikosként láttak minket először saját osztálytermükben szerepelni.

Idén két nagy programot futtatunk. 150 éve született városunk talán leghíresebb történésze, Schönherr Gyula, ezért Schönherr-évet hirdettünk, az ő emlékezetére szervezzük az idei történelem vetélkedőt, de szeptember végére egy történelem konferenciát is Nagybányára hozunk, méltóképpen emlékezve a nagy elődre. Terveink között szerepel egy emléktábla-állítás és a lehetőségekhez mérten egy köztéri hely Schönherről való elnevezése. És mivel szervezetünk húsz éves, ezért ebben az évben több hagyományőrző tábort is szervezünk az érdeklődők számára. Már túl vagyunk a forrásligeti táborunkon, ahol a Duna Televízió is megjelent, riportfilmet készítve rólunk. Itt mintegy 30 fiatalt láttunk vendégül. Júliusban 16 fiatalt viszünk el a Visegrádi Palotajátékokra, ahol részesei lehetnek a nagy középkori forgatagnak. Saját szervezésben még a nyár vége előtt egy meglepetés-tábort is szerveznénk egy Dél-erdélyi középkori vártemplom árnyékában, ha a Fennvaló is úgy akarja. De jelen leszünk a nagykárolyi és a székelyudvarhelyi középkori napokon, mint ahogy jelen voltunk a Teleki Magyar Ház különböző rendezvényein is. Az elmúlt évek két kiemelkedő támogatónk a Nemzeti Erőforrás Minisztérium és a Bethlen Gábor Alap.

Nem rejtjük véka alá: szervezetünk magyar keresztény hagyományőrző testvériség. S e négy fogalomnak együtt és külön-külön kiemelten sokatmondó szerepe van. Elsőrendű számunkra a keresztény hagyományokon nyugvó magyar hazafiság megfogalmazása egy olyan liberális Európában, ahol a nemzeti radikalizmus ver gyökeret. Sem az egyikhez, sem a másikhoz nincsen közünk. Véleményünk szerint modern korunk hazafiságának sokkal nagyobb szüksége van az életet választó, életre való, életerős fiataljaira, mint a hősökre. Nem csatatereken elvérzett, „megmutatom én nekik”, „csak azért is” szájhős ökölharcosokra, barikádemelőkre, balhégyártókra van szüksége nemzetünknek, hanem okos céltudatossággal, konok elszántsággal, a mindennapok nehézségeit vállaló, küzdő, megalkudni nem tudó, meghajolni képtelen egyhelyben állókra van szükség. Sziklafalakra, akik helyükből elmozdíthatatlanok. Olyan gerinces felnőtté válókat akarunk útra bocsátani a magyar életre, akik tudják, hogy hol a helyük a világban. Akik tudják, hogy Szent István állama a Haza, ami el nem hagyható! Akik tudják, hogy a szülőhely köt össze családot történelemmel, hogy hordozók vagyunk, az örökség hordozói. És az örökséget nem magunkért hordozzuk, csak részesülünk belőle.

Sokan vádolnak minket, hogy nincs történelmi jogfolytonosságunk, hogy visszaélünk a Lovagrend megnevezéssel, mások azt mondják, hogy radikális nemzeti szájhősök vagyunk. Nem vitatkozom vádlóinkkal. Húsz év alatt több mint 100 fiatallal dolgoztunk, akik közül senki sem tévelyedett el a globális maszlagban. Magyarnak maradtak szülőhazájuk területén. Ez a legnagyobb eredmény. És ez az eredmény biztosít számunkra jogalapot a további működéshez.

Húsz év küzdelme áll mögöttünk. Egy gyerekkori álom öltött úgy valóságot, hogy közben körülöttünk divattá vált hagyományőrző csapatokat, lovagrendeket alapítani. De hozzánk képest időben, szellemi elkötelezettségben, tevékenységi sokrétűségben mindegyik gyerekcipőben jár. Mi vagyunk a hagyományőrzés úttörői, vagy ahogy az egyik mostani plakátunk hirdeti, a hagyományőrzés elöljárói. És nekünk erre büszkének kell lenni. Mert önerőből értük mindezt el egy olyan haldokló szórványban, ahol ráadásul mégcsak jószemmel sem képesek reánk nézni. Itt valósítottuk meg ezt az álmot, együtt, egymásért, a nagybányai magyar fiatalságért.

Húsz év! Egy modern projektnek már túl hosszú idő. A középkori életritmushoz képest még kevés. Nem négy éves ciklusokra szabdalt élet ez, hanem az öröklétnek képzelt jövő küszöbe csupán. És a Turul-Sas Lovagrend immár átlépte ezt a küszöböt.

Szent Imre áldását kérem egyesületünkre, ugyanakkor a neki szentelt himnusszal, Lovagrendünk himnuszával állítok erkölcsi őrséget a máramarosi fiatalság fölé:

„Imre keresztény, jó vezér,

Kit trónra termett hősi vér,

Hűséges harcos Krisztusért,

Testben, de égi módra él.

Tűnő világot megveti,

Test szenvedélyét megtöri,

S a sátán ravasz, ördögi,

Sok fegyverét, mind széttöri.”

Nagy-Jenei Zoltán

Ünnepségsorozat

20 éves a Turul-Sas Lovagrend

A Turul-Sas Lovagrend idén tehát, a 20 éves évforduló alkalmából egy teljes ünnepi sorozatot rendezett május 16−31 között. Az első állomásunk a nagybányai Petre Dulfu általános Iskola volt, ahol önkéntes udvarhölgyeink honalapítónkat, Szent Istvánt mutatták be a lelkes harmadikos gyerekeknek, akik az azelőtti honismereti oktatás témáját (honfoglalás) is felhasználhatták első királyunk megismerésében. Saját maguk által kikeresett, megértett információk alapján próbáltuk őket közelebbről megismertetni a magyar történelemmel, s dicső királyunkkal. Bemutattuk a koronázási jelvényeket, elrettentek Koppány felnégyelésétől, de egyet biztosan megjegyeztek: van kire/mire büszkének lennünk. Végül mindenki elkészíthette a saját maga „szent koronáját”, amitől bár királyok nem lettek, de mégis koronát tervezhettek maguknak. Ettől pedig honalapítónk is kicsit bezárta magát a szívükbe.

Május 17-én a fernezelyi Szent Erzsébet templomban ünnepi szertartással emlékeztünk az elmúlt 20 évre, május 21-én szintén a Szent Erzsébet templomban Román János esperes Te Deum-misét celebrált a Turul-Sas Lovagrend 20. születésnapja alkalmából. Ezt követően ünnepi vacsorára került sor, amelyen megjelentek a régi és jelenlegi tagjaink egyaránt.

Mindezt a 2014. május 22−25. között megszervezett lovagi tábor követett, amelynek az idilli forrásligeti fenyvesek adtak helyet. Bár úgy készültünk, hogy éppen csak megtöltünk egy húsz személyes buszt, ez utóbb kevésnek bizonyult. Aktív tagjaink mellett, meglepően sok érdeklődőt köszönthettünk ünneplő sorainkban. A nagybányai Németh László Elméleti Líceum V−VIII. osztályosai és a máramarosszigeti Leőwey Klára Elméleti Líceum két diáklánya is kíváncsian vágtak neki az addig még alig ismert társasággal a hegyi táborhoz. Késő délután 24 fős csapatunk felért az üdülőhelyre, és az esti eligazítás után az újoncokat is rögtön „belevetettük a mély vízbe”. Kötelező módon, végig a négy nap alatt, középkori ingekben, ruhában volt mindenki, ezzel is méginkább átélve/ megismerve az adott kort, amelyet Rendünk tevékenységeiben, aktivitásában felölel. Mindenki kapott feladatot, a szórakozás, játszás mellett. A lányok a konyhán segédkeztek, míg a fiúk a lovagjaink öltöztetéséért, a nyílvesszőkért és kardokért, pajzsokért feleltek. Tábori programunk a reggeli zászló felvonással, imával kezdődött és himnuszunk éneklésével vette kezdetét napi rendszerességgel. A reggeli után színes menetrendben folytatódott a nap. A konyhán elkezdődtek a munkák és minden esetben, bográcsban főtt ételt tálaltunk a résztvevőknek ebédre. Addig az udvaron és az erdőben folytak heves csapatjátékok: íjazás, középkori labdajáték, kötélhúzás, énektanulás, csatacsillag-dobás stb. Minden este tartottunk levezetőt is - sok esetben ez a kisdiákok elaltatására szolgált -, olyat, mint az éjjeli portyázás a táborunkat körülölelő fenyvesekben és ugyanott az akadálypálya teljesítése is. Volt táncoktatás, középkori és magyaros dallamok tanulása, utolsó éjjel pedig szallonasütés és tábortűz is. Lovagrendünk pedig megtartotta a XXII. Rendi Zsinatát is, ahol az érdeklődök dióhéjban megismerhették a 20 éves történetünket, a Rend felépítését, működésünk alapelveit és eddigi aktivitásunkat.

Sor került a hagyományos zsinati lovagi tornára is, amely a lovagjaink között zajlott és egyben ez képezte a minket filmező Duna Tv-s stáb számára előadott, de egyébként is soron következő programunkat. Május 24-én, szombaton ugyanis meglátogatták táborunkat és életképeket rögzítettek rólunk. Ezúton is köszönjük nekik! Mindemellett, szombat volt a legzsúfoltabb napunk, nagy örömünkre, mivel a forgatás mellett egyik apródunk születésnapját is megünnepeltük tortával, énekkel, vidámsággal. Vasárnap délben a csapatok között zajlott verseny győztesének kihirdetése után tábort bontottunk, de máris visszavágyó szívvel úgy gondoljuk, lesz még ennek folytatása.

Miután forrásligeti fáradalmainkat kipihentük, a Teleki Magyar Ház meghívására, május 31-én, Bóbita Gyermeknapokon vettünk részt középkori tánccal, íjazással, és lovagi vívással. Ahogyan a tábor megszervezése, megélése is új élmény volt számunkra, úgy az óvodás és kisiskolások számára való fegyver-, ruházat-, és táncbemutató is. Bár döcögősen indult a középkori táncház, mert még gondok voltak a jobb- és baloldallal, de a végére mindenki belejött, még a felnőttek is táncra perdültek. A gyerekek annyira elszántak voltak, hogy bár esett az eső, az íjazás mellett mind kitartottak, mindenki lőni akart, még egy kis eső sem okozott akadályt. Ezzel az előadásunkkal hosszú idő után ismét megmutathattuk és megmutattuk magunkat a hazai, helyi közönség előtt is. Külön öröm volt, hogy leginkább gyerekek képezték a hallgatóságot, nézőket, résztvevőket.

Elmondhatjuk tehát, hogy a Turul-Sas Lovagrend 20 éves jubileumi évfordulóját csaknem egy hónapon keresztül ünnepeltük. Megmutattuk magunkat a világ előtt, az érdekelődők előtt és kicsit magunkba is szálltunk. Egy biztos: méltó ünnep volt ez számunkra és nagyon boldog születésnap!

Balogh Brigitta