Tömegmészárlást hajtottak végre a magyar foglyok között a törökök Mohácsnál

A mohácsi csata IV. tömegsírjánál idén nyáron megkezdett feltárás is igazolja, hogy mintegy kétezer letérdeltetett foglyot kaszaboltak le szablyával az ütközetet követően – tájékoztatott a Szegedi Tudományegyetem (SZTE) közkapcsolati igazgatósága.

(forrás: Kovács-Jerney Ádám)

A felsőoktatási intézmény által szerkesztőségünkhöz eljuttatott közlemény szerint a IV. tömegsír ásatási helyszínén az antropológiai feltárás munkáját Pálfi György, a SZTE Embertani Tanszékének vezetője végzi munkatársaival és PhD-hallgatóival, a régészeti feltárást a pécsi Janus Pannonius Múzeum régészeti osztályának vezetője, Neményi Réka irányítja. A 2024 júniusában megbontott IV. tömegsírban szemmel láthatóan kaotikusan, egymásra roskadva fekszenek az emberi maradványok. Pálfi György antropológus a régészekkel egybehangzóan azt valószínűsíti, hogy a csata után itt végezték ki azt a mintegy 2000 – magyar és közép-európai – hadifoglyot, akiket a csatatéren és a magyar tábor lerohanásakor ejtettek. A sebekből ítélve a török kivégzők éles szablyával a fejre, nyakra mért vágásokkal, hátulról-oldalról, akár egyszerre több foglyot is kaszabolva ölték meg az egymás mellé térdeltetett, lehajtott fejű keresztény katonákat. A vágások Pálfi György szerint nem kifejezetten a lefejezésre, hanem az áldozatok gyors elpusztítására irányultak.

Általában kettőt-négyet csaptak a nyakra, koponyaalapra. Mivel a vágások nagy részét nyaktájra mérték, a kutató úgy látja, a kivégzettek legalább felénél megsértették a nyaki ütőeret. Kétezer emberből több ezer liter vér ömölhetett ki, valószínűleg mozdulni sem lehetett a halottaktól és ez a kegyetlen rendetlenség akár a tömegsírok létesítését is meghatározhatta.

Az első áldozatokat különösen rendezetlenül hordhatták a négy tömegsírba, és csak később, a távolabb eső, jóval nagyobb V. tömegsírban fejezték be a temetést, ott már sokkal rendezettebben. Egy másik feltételezés szerint azonban a legrendezetlenebb III-IV. tömegsírok lehettek az utolsók, talán ezt a munkát már nem nézte a csatatéren és a magyar tábor lerohanásakor ejtett foglyok kivégzését váratlanul elrendelő Szulejmán szultán, és itt sietősebben vetették gödörbe a testeket. Pálfi György szerint a történet drámája, hogy a kivégzetteket meglepetésként érhette a kivégzési parancs. „Valószínű, hogy a törökök tanácskozása előtt még úgy gondolták, hadifogolyként elviszik őket a birodalom területére.

A török források szerint Szulejmán szultán váratlanul döntött a kivégzésről. Ez sokkoló meglepetés lehetett a szerencsétlen embereknek, különösen, amikor látták, hogy egy-két sorral arrébb már buknak föl a társaik” – véli az SZTE antropológusa. A tömegsírok állapotából, elhelyezkedéséből ítélve Pálfi György és régész munkatársai, Bertók Gábor igazgató és Neményi Réka ásatásvezető elképzelhetőnek tartják, hogy a látvány „kegyetlen pompája” megrészegítette a török kivégzőket.

A tömegsírokból a többségükben fiatal férfiak csontvázai mellett néhány 10-12 éves gyerek és néhány nő maradványa is előkerült. A gyerekek apródként vagy lovászfiúként szolgálhattak, a nők talán a táborban láthattak el feladatot. Az elhunytak születési régióinak megállapítására az SZTE Embertani Tanszék munkatársai a III. és a IV. tömegsír maradványain a stronciumizotóp-arányok vizsgálatát tervezik. Ezzel az eljárással a fogakból a születéskori földrajzi környezetet, a csontokból pedig a halál előtti időszak földrajzi környezetét lehet megállapítani. 

Pálfi György elmondta, a mohácsi csata 500. évfordulójára tervezett kiállításra legalább egy tucatnyi ember esetében arcrekonstrukcióval mutatják be, hogyan is néztek ki a mohácsi csatában részt vevő katonák. A feltárás után a csontokat a Mohácsi Nemzeti Emlékhelyen megépülő kápolna kriptájában helyezik majd méltó nyugalomra az évfordulón.

Forrás: Krónikaonline.ro