Móricz Zsigmond levelei egy nagybányai református lelkészhez (II.)

Móricz cserépkancsókat, tálakat rendelt egy nagybányai fazekasmestertõl, és egy presbitertõl, Spiczuli bácsitól. Levelében nemcsak részletesen leírja, hanem le is rajzolja az általa elképzelt öblös kancsót:

„Ha Spiczuli bácsi még nem csinálta meg az öblös kancsót, mondd meg neki kérlek szépen, hogy azokat a formátlan füleket ne úgy csinálja, mint most vannak. Olyanfélék azok, mint valami lelapított kötelek, mint az ábrán emlékszem rájuk. Adjon nekik kígyó alakot, hogy tekergõzzön a testük és fejük is legyen. De ne valami ormótlan csörgõkígyókat, csak aranyos kis viperákat rakjon rájuk, és arra kérnélek, mondd meg neki, hogy alkosson két ilyen kígyós vázát. Három rózsát ígért rájuk, 2 perec kulacsot, erre is rózsát, ez eddig négy darab. Ezt légy oly kedves, ha futja, egy pár csinos tányérral kiegészíteni, summa summarum 7-8 koronáig, postafordultáig. Ezt az összeget a feleségem tudomása szerint már kifizettem, úgy hogy nagyon kérlek, irandó leveledben ne kompromittálj! Tudod, mi férjek kíméljük egymást, hiszen holló a hollónak nem vájja ki szemét.”

A levél következõ részébõl kiderül, hogy Móricz nyomdát keresett Hímes tojások címû, ifjúsági elbeszéléseket tartalmazó kötetének a kiadásához. Nánássy István nagybányai nyomdatulajdossal is tárgyalni akart a kötet megjelentetésérõl... ,,Ha lehet, kiadok egy ifjúsági elbeszélés-kötetet, címe Hímes tojások, ez ti. az elsõ mese címe. A többi pedig hasonló ehhez... Nem szabad hiányoznia egy magyar gyermek palatáblája mellõl sem...

És most azzal a kéréssel fordulok hozzád, hogy Nánássy úrral számítsad ki, mennyiért vállalná s milyen feltételek mellett a könyv kinyomtatását. Nekem, ha megvalósítható, az a kérésem volna, hogy 100 koronát kifizethetek az elsõ korrektúra megküldésekor. De a többinek megfizetésére bizonyos idei haladékot kérek.” 

Sajnos, ez a kötet nem jelent meg, viszont a címadó elbeszélés megtalálható a Hét krajcár címû, 1909-ben a Nyugat által kiadott novellás kötetben.

Móricz levelét, amelyet valószínûleg az Újság budapesti szerkesztõségében írt, így fejezi be: ,,És most jó éjszakát. Sietnem kell, hazavár a kis cukrikám, mind a kettõ, a mama s a baba. Maradok, kit-kit tõlem telhetõen köszöntve, nagytiszteletû Asszonyomnak kezeit csókolva, szeretettel barátod, Móricz Zsigmond.”

Móricz Jankát, a feleségét Cukrikámnak becézte. Házasságuk szüntelen viaskodás volt, nem tudták egymást boldogítani. Az állandó küzdelem az író ihletének egyik forrása  volt.

Janka tragikus halála után egyik levelében ezt így méltatta: ,,Én Janka nélkül nem lettem volna az, aki lettem, s Janka nálam nélkül egy pontos, szolíd, egyszerû és finom polgárasszony lett volna.”

Boczor József

(Bányavidéki Új Szó)