Miért legyek némethlászlós? Sikeres volt diákjaink üzenete leendő diákjainknak (8)

Veress Nóra-Csilla volt némethlászlós levele a leendő némethlászlósoknak: Kedves felvételizők! A nevem Veress Nóra-Csilla. Majdnem tíz év telt el azóta, hogy „németlacis” voltam. Érettségi után Kolozsvárra jöttem egyetemre, és itt is maradtam. A Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Nemzetközi kapcsolatok és európai tanulmányok szakán, illetve a Babes-Bolyai Tudományegyetem Földrajz karán szereztem oklevelet. A „Földrajzon” tanultam tovább; a mesteri elvégzése után a doktori képzés következett, jelenleg másodéves vagyok és gazdaságföldrajzzal foglalkozom.

Az anyanyelvemen kívül három nyelvet beszélek, illetve most próbálkozom egy negyedikkel. A nyelvtudásomnak köszönhetően egyetemi éveim alatt számos lehetőségem volt külföldre utazni, hosszabb-rövidebb ideig más-más országban tanulni, vagy konferencián részt venni.

A Kanári-szigetektől Szardínián át Ankaráig, Tübingentől Kairón át Kenyáig beutaztam a világot. Egyik legmeghatározóbb élményem Bécs volt, Ausztria fővárosa, ahol egy teljes tanévet tölthettem el. Barangolásaim során egyszerre jelentett kiváltságot, előnyt és küldetést az, hogy magyar vagyok, magyarul beszélek, a magyar kultúrában nőttem fel: érdekes színfolt volt Romániából jönni, de mégis magyarnak lenni, amire sokszor sokan rácsodálkoztak. 
Hogy miért tanuljatok magyarul? Csak az tud igazán nyitott lenni más kultúra iránt, aki a sajátját mélyen ismeri. Csak az tud eredményesen új nyelvet tanulni, aki alapként az anyanyelvéből indul ki. Csak az tudja megérteni a mások hovatartozását, aki a magáéval sziklaszilárdan tisztában van. És mindezt a magyar nyelvű iskola adja. Hiszen aki az anyanyelvét magabiztosan ismeri és használja, aki az anyanyelvén gondolkodik, mindent sokkal hamarabb megért, megtanul (az egyetemen is), és nem utolsó sorban kifejez. Az könnyebben megtalálja a maga helyét a világban. 
A magyar kultúrát az iskolában sajátítja el az ember – a népszokástól az irodalomig. Erre a tudásra, erre a pluszra, ami csak a magyaroké, máshol nem tehetsz szert. Az egyetemen sem, mert ott szakmát tanulsz, nem kultúrát. A román iskolában sem, mert ott azt a román kultúrát tanulod, amiből egy magyar suliban sincs hiány (és a környezetedben sem).

Volt egy érdekes élményem az egyetemen. Annak idején az iskolában románul tanultuk Románia földrajzát, az egyetemen pedig volt egy ilyen tantárgyunk magyarul. Furcsa felfedezés volt, hogy a Küküllő az az iskolai Târnava, az Erdélyi-középhegység pedig a Munții Apuseni... És rettenetesen szégyelltem magam, hogy ezt eddig nem tudtam...

Másfél éves kislányom most tanul beszélni. Minden szavamra, mondatomra figyel: arra, hogy mi mit jelent, hogy mit hogyan ejtek ki. Szívmelengető érzés látni, ahogy utánozni próbál, tanul, gyakorol. Ugyanakkor hátborzongató lenne idegen nyelvű óvodába íratni, ahol nemcsak, hogy nem értené, hogy mit mondanak neki, de a beszédfejlődése is elakadna, hiszen az ő beszéde „még nincs készen”. Ugyanígy a kultúránk „sincs készen” nyolcadikos korunkban, kell hozzá az a tudás, amivel csak egy magyar nyelvű középiskola rendelkezik.

Kívánom, hogy amellett a többlet mellett döntsetek, amit a Németh László Elméleti Líceum adhat nektek, és sok sikert mindenkinek!
Drd. Veress Nóra-Csilla, BBTE, Földrajz Kar