Miért legyek némethlászlós? Sikeres volt diákjaink üzenete leendő diákjainknak (5)

Tuns Paula volt némethlászlós levele a leendő némethlászlósoknak.

Levél haza
Kedves Nyolcadikos Diák!

A történetem szeretném megosztani veled, hogy visszaigazoljam a példám által, amit talán te is már rég tudsz és érzel. Annak idején, mikor líceumot választottam egy percig sem gondolkoztam azon, hogy más iskolában folytassam a tanulmányaim, mint a Németh Lászlóban.

Nyolcadikosként nekem nem az számított, hogy egyik vagy másik iskola milyen hírnévvel rendelkezik, hanem sokkal szubjektívebb okok befolyásolták a döntésem: továbbra is a barátaimmal akartam ugyanabba az iskolába járni, ahol biztonságban és jól éreztem magam, ahol úgy tudom kifejezni, ahogy csak az anyanyelvemen, magyarul tudom. Akkoriban, 2007-ben a reál szakok sokkal népszerűbbek voltak, mint most, de mindezek ellenére filológia szakra iratkoztam.

Mikor meghoztam ezt a döntést, nem a matematika, fizika, kémia, informatika elől szaladtam, hanem azt akartam tanulni, amit a legjobban szerettem: nyelveket, irodalmat. Líceumi éveim alatt irodalmi társaság tagja voltam, az iskola színjátszó körébe jártam, cserkészedtem, a diáktanács tagja voltam, az összes versenyen megjelentem, ami felkeltette az érdekelődésem, táborokban töltöttem a nyaraim, konferenciákra jártam s ennek köszönhetően bejártam Erdélyt s Európa egy részét, a legkülönbözőbb emberekkel, érdekesebbnél érdekesebb helyzetekkel találkoztam, barátságokat kötöttem. 

2011-ben miután leérettségiztem a kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetem Bölcsészettudományi karára felvételiztem, kínai-angol szakra. A tanítás nyelve nem magyar volt, de ez sosem jelentett problémát, hisz ezen az egyetemen nem jelenthetett gondot, ahova nyelveket megy tanulni az ember lánya, de kárpótoltak azok a lehetőségek, amikkel Kolozsvár kecsegtet: színház, opera, koncertek, neves fesztiválok, táncházak.
Alapképzés után, kínai tanárom javaslatára Kínába jöttem angolt tanítani. Megragadtam a lehetőséget, mert így szakmában dolgozhatok s azokat a nyelveket használom, amiket az egyetemen tanultam: angolt tanítok a kínai gyerekeknek, miközben anyanyelvi környezetben sajátítom el a kínait. Tavaly október óta Pekingben vagyok, ahol egy nemzetközi Montessori ovódában tanítok angolt, és én magam is folyamatosan tanulok, nemcsak kínait, hanem a világról, emberekről, kultúrákról és saját magamról olyan dolgokat, amiket otthon nehéz lenne. S hogyha azt hinnéd, hogy nehéz itt magyarnak lenni, meglepődnél azon, hogy ez nem így van! A Pekingi Kultúrális Magyar Intézet minden héten pénteken elsősorban az itt elő magyarokat akarja megszólítani a legjobb rendezvényekkel: filmvetítés, borkóstoló, táncház, kiállításmegnyitók, Balkán Fanatik koncert. A következő hónapban, március 15-e alkalmából a Pekingi Magyar Nagykövetséggel együttműködésben az ovóda, ahol dolgozom magyar diákokat fogad egy kultúrális csereprogram keretén belül. 

Visszatekintve a líceumi éveimre, szerettem azokat és szerettem a Németh Lászlóba járni. Mint mindenkinek, nekem is támadtak kétségeim, hogy talán más iskolában több idegen nyelvet lehetne tanulni nagyobb óraszámban, de utólag is visszaigazolt az élet: soha egy percig sem ért hátrányos megkülönböztetés, mert magyar iskolából származó diák voltam, épp ellenkezőleg. Az anyanyelvem és magyarságtudatom olyan alapul szolgál, ami kiindulópont s támasz is egyben. A világ széles és a lehetőségek nagyon gazdagok, de bármerre is haladnék ott van az a háttér, amelyhez mindig vissza lehet térni. Így utólag is meg szeretném köszönni a tanáraimnak, családomnak, s azoknak a közösségeknek, amiknek a tagja voltam, hogy megadtak azt az ismereti, érzelmi hátteret és biztonságot, amik elengedhetetlenek voltak ahhoz, hogy azzá az emberré váljak, aki ma vagyok, s hogy támogattak az álmaim követésében.

Úgyhogy hajrá, kedves felvételiző, add meg magadnak azt a lehetőséget, hogy olyan környezetben tanulj, ahol otthon érezheted magad, ahol önmagad lehetsz s merem állítani, hogy az anyanyelveden való tanulás olyan világot nyit meg számodra, ami segíteni fogja az álmaid valóra válását s nem eltávolítani tőle! Én bízom benned! Élménygazdag líceumi kívánok és minél színesebb tapasztalatokat!

Baráti üdvözlettel:
Tuns Paula
Peking, 2015 februárja