Kína vagy Amerika? Verseny a szuperhatalmi pozícióért

Kínát vagy az Egyesült Államokat tartják többen a világ vezető hatalmának? Hogyan látja a Nyugat a keleti óriást? Ki nyerhet a „globális szépségversenyen”?

Utoljára két éve írtunk az amerikai Pew Research Center globális kutatásáról, amely azt igyekszik időről időre felmérni, hogy a világ népei mit gondolnak a két szuperhatalomról, Kínáról és az Egyesült Államokról. Érdemes a 2015-ös adatok alapján megvizsgálni, hogy mi változott az elmúlt két évben. Messzemenő következtetéseket persze nem szabad levonni egy közvélemény-kutatásból, de a trendek azért tanulságosak. Már csak azért is, mert a kormányok jellemzően igyekeznek megfelelni polgáraik elvárásainak, így a vélemények előbb-utóbb tényekké alakulhatnak.

A legszembetűnőbb változás, hogy visszatérőben van az Egyesült Államok vezető szerepébe vetett hit. A felmérésben részt vevő három tucat országban a megkérdezettek 51 százaléka szerint az USA a világ vezető gazdasági ereje, s csak 26 százalék gondolja úgy, hogy Kína. Két éve az USA csak 41, Kína pedig 34 százalékot kapott – ekkora változás a két ország teljesítményében nem történt, inkább csak a közvélemény érzékelte úgy, hogy Amerika láthatóan maga mögött hagyta a válságot, Kína pedig – bár továbbra is szép szaporán fejlődött – a csodavárók körében csalódást okozott. Maguk a kínaiak is csak a második helyre sorolják országukat, míg az amerikaiak bíznak magukban (hiszen amerikaiak), ők természetesen a sajátjukat érzik a vezető gazdaságnak.

Érdekes, hogy Amerika királyságában – persze az oroszok mellett – éppen Washington európai barátai hisznek a legkevésbé: a britek, németek, franciák többsége Kínát teszi az első helyre. Az USA erejébe vetett bizalom azonban csak a jelenre vonatkozik: a felmérésben részt vevő országok kétharmadában – magában Kínában is – a többség úgy véli, Kína előbb-utóbb a világ vezető gazdasága lesz, vagy már most az. Az amerikaiak megosztottak a kérdésben: körülbelül annyian mondják, hogy Kína sose fogja megelőzni az USA-t, mint ahányan az ellenkezőjét. Érdekesség, hogy Kína felemelkedésében – az európai haverok mellett – éppen azok nem hisznek, akiknek a legjobban tartaniuk kellene tőle: a „Kína soha nem előzi meg Amerikát” opciót a Kínával súlyos területi vitákba bonyolódott három ország, Japán, Vietnam és a Fülöp-szigetek lakói választották a legnagyobb arányban. Rajtuk kívül alig van ország, ahol ennyire hisznek dollárpapában. Mindennek azért is van jelentősége, mert ha valakiről elhiszik, hogy hamarosan a legnagyobb hatalom lesz, akkor azzal igazából már most ő a legnagyobb hatalom.

Nyugaton elterjedt vélemény, hogy szexi statisztikák ide vagy oda, Kína presztízse, vonzereje, trendisége mindig is korlátozott marad, ami a távol-keleti óriás hatalmi törekvéseit is visszaveti. Hiszen ha valakit nem szeretnek, annak a befolyása csak félelmen vagy érdekeken múlik, vagyis alkalomadtán könnyen visszaszorítható. A helyzet azonban az, hogy Kína megítélése a világ nagy részén pozitív, csak a nyugati világ néhány országában, illetve egyes szomszédainál nem kedvelik túlzottan. A világon a megkérdezettek 55 százalékának van kedvező véleménye Kínáról; különösen Afrikában és Latin- Amerikában szeretik a Középső Birodalmat, de újdonsült barátjánál, Oroszországban is jön fel, mint a talajvíz (jelenleg csak a pakisztániak és ghánaiak szeretik jobban a kínaiakat az oroszoknál).

A jövőre nézve igen tanulságos a válaszok életkor szerinti bontása. A fiatalok – akik körében a régi reflexek kevésbé vannak jelen – jóval nagyobb számban mondják, hogy Kína lesz a világelső gazdasági hatalom, mint az idősebbek, és jóval többen vannak pozitív véleménnyel Kínáról. Kínában viszont a 30 év alattiak körében az USA-szeretet értéke (59%) kétszer magasabb, mint az 50 felettieknél, és Amerikában is kétszer népszerűbb Kína (55 százalék) az ifjak körében, mint a szépkorúaknál. A jövő nagy kérdése, hogy ha ezek az egymást kedvelő kínai és amerikai fiatalok egy-két évtizeden belül döntéshozó pozícióba kerülnek, akkor megőrzik-e mostani attitűdjüket, vagy átveszik-e elődeik ellenségesebb hozzáállását.

valasz.hu