Hillary, az esély

Kislány koromban elhittem, hogy bármi lehet belőlem. Akár elnök is! Hiszen olyan iskolákba jártam, ahol semmiféle különbséget nem tettek a nemek között. Fiúk és lányok együtt indultak a matek- és földrajzversenyeken, majd amikor a továbbtanulásról kezdtünk beszélgetni, fel sem merült, hogy a lányok más pályát választanának, mint a fiúk. Együtt készültünk jogásznak, közgazdásznak vagy tanárnak, és engem sem terelgetett senki „nőies” szakok felé.

Aztán jó nagyot koppantam egyetemista éveim elején. Akkoriban kezdtem újságot olvasni, és érdeklődni a világ dolgai iránt. Megismerkedtem az üvegplafon fogalmával: hiába jár több lány egyetemre, a ranglétra tetején egyre kevesebb a nő. A legmagasabb vezetői pozíciókig pedig alig jutnak el. Megtudtam, hogy ugyanazért a munkáért átlag harminc százalékkal kevesebb pénzt kapnak a nők, és hogy fiatalon nehezen jutnak előre, mondván, úgyis elmennek szülni. 

Hamarosan a saját bőrömön is tapasztalni kezdtem, amit addig csak olvastam. Szereztem két diplomát, állást kaptam, ám gratuláció helyett sokan csak sandán néztek: nem inkább gyereket kellene szülni? Minek kell ennyit dolgozni? Vigyázz, senki sem szereti a karrieristákat!

A helyzet az elmúlt több mint tíz évben sem lett jobb. Magyarország miniszterei között egyetlen nő sincs, mert a kormányfő szerint nem bírnák, és egyébként sem jelentkeznek a feladatra. Éppen a minap okozott megütközést, hogy a Magyar Tudományos Akadémia 31 újonnan választott rendes tagja között csak három nő van, a 26 levelező taggá választott tudós között pedig egy sem. Körülöttem sem változik semmi: múlt héten meghívtak egy sajtóbeszélgetésre az amerikai elnökválasztás témájában. Közel húszan ültük körül az asztalt, én voltam az egyetlen nő. 

Éppen ezért óriási dolog, hogy Hillary Clinton az amerikai demokrata párt elnökjelöltje. Ő az első nő, akinek valódi esélye van arra, hogy a világ vezető hatalmának élére kerüljön. Ha megnyeri a novemberi elnökválasztást, akkor a világon sok millió kislány minimum négy évig azt látja majd a tévéhíradókban, hogy egy nő vezeti a föld legerősebb hadseregét. A világ vezetőinek csúcstalálkozóin rá figyel majd mindenki. A Clinton esetleges elnöksége alatt felnövő gyerekeknek már senki nem meséli be, hogy a nők igazából nem is akarnak miniszterek lenni.

Clinton megválasztásának ráadásul nem csak szimbolikus szerepe lenne a nők számára. A hatvanas-hetvenes években vált felnőtté, és nem túlzás azt állítani: vagány feminista lett belőle. Külügyminiszterként, külföldi útjai során rendszeresen kiállt a nők jogai mellett. Nem hasonult a férfiakhoz, hogy beilleszkedjen, nem felejtette el női mivoltát, és most elnökjelöltként is tisztában van azzal, hogy történelmet ír. Ha elnökké választják, nemcsak szimbolikusan, hanem gyakorlati lépésekkel (rendeletekkel, törvényekkel) is tenni fog azért, hogy előmozdítsa a nők egyenjogúságát. Az amerikai elnökre pedig az egész világ figyel, és akkor remélhetőleg, ha egyszer lányom lesz, őszintén mondhatom majd neki: akár elnök is lehet belőled! 

nol.hu