Ha mi nem vagyunk ott, a magyar közösség érdekeit nem fogja képviselni senki – interjú Orosz Krisztofer máramarosszigeti polgármesterjelölttel

Több mint egy évtized után ismét lesz saját polgármesterjelöltje az RMDSZ-nek Máramarosszigeten. A tisztségre Orosz Krisztofer-Levente pályázik, aki a máramarosszigeti RMDSZ elnöke és egyben ügyvezető elnök. Őt kérdeztük a választási programjáról és június 9-e tétjéről.

Bátor döntést hoztak idén azzal, hogy saját polgármesterjelöltet indít a Szövetség Szigeten. Észszerű vagy vakmerő döntés volt ez?

A lehető legészszerűbb döntés volt. Nekünk az egyetlen szövetségesünk a magyar közösség. Nem kötöttünk választások előtti alkut, nem akartunk elköteleződni egyik román politikai alakulat mellett sem, holott kérték a támogatásunkat, hanem úgy döntöttünk, hogy saját erőnkkel a közösségünk elé állunk, és kérjük a bizalmukat. Annak ellenére is, hogy Máramarosszigeten tíz százalék alatt van a magyarság aránya, indítottunk saját polgármesterjelöltet, mert egyrészt ez valahol hozzátartozik az önbecsülésünkhöz is, másrészt alternatívát akartunk kínálni azoknak a magyaroknak és nem csak, akik bizonytalanok, csalódottak, kiábrándultak a román pártokból. Nekik az RMDSZ egy jó választás lehet, hiszen mi megbízhatóak, hitelesek vagyunk, akikre lehet számítani. Legalább ennyire észszerű döntés volt az is, hogy Pintér Zsolt személyében saját megyei tanácselnökjelöltet indítunk, tehát június 9-én az öt szavazólapon mindenhol lehet pecsételni a tulipánra.

Milyen tervei vannak a város számára?

Tervből nincs hiány, de meg kell néznünk, mi az, ami megvalósítható. Három dolgot emelnék ki. Egyrészt a kulturális és épített örökségünkre szeretnék nagyobb gondot fordítani. Máramarossziget épületeinek nagy része, néhány kivételtől eltekintve, rossz állapotban van. Több ezek közül a város tulajdonában van, és ezekre meg kell találnunk a forrásokat, hogyan lehet rendbe tenni. 

Másrészt a magyar közösségnek fontos projekteket előre akarjuk mozdítani. Nagy sikernek és óriási eredménynek mondható, hogy 2021-ben sikerült felállítanunk Hollósy szobrát a városközpontban Péter Pál vállalkozó és a Communitas Alapítvány támogatásával. Ehhez kellett természetesen a helyi önkormányzat pozitív hozzáállása. Még a korábbi városvezetés részéről ígéretet kaptunk arra, hogy Hollósyról egy teret vagy utcát nevezzen el a város, valamint a város másik híres szülöttéről, Prielle Kornéliáról egy parkot vagy sétányt nevezzünk el történetesen annak a térnek a szomszédságában, ahol egykor a róla nevezett nyári színház is működött. Legalább ennyire fontos projekt a Szűz Mária szobor visszaállítása a főtérre. Ebben a törekvésében támogatni fogjuk a római katolikus egyházat, hiszen a szobor a vallási jelentőségén túl egy emblematikus jelképe volt a városnak valamikor. A városvezetésnek ezeket az ígéreteit napirenden fogjuk tartani. Természetesen a magyar oktatás szívügyünk, a Leöwey Klára Elméleti Líceumra mindig oda fogunk figyelni, hiszen ez jelenti megmaradásunk zálogát.

Harmadrészt a szabadidős tevékenységekre is gondot fordítanánk. Régi vágya Szigetnek egy városi uszoda, amire igény is volna, amihez szintén meg kell találnunk a finanszírozási forrást.

Összességében, amit mi akarunk Máramarosszigetnek, az jó nemcsak a magyaroknak, hanem a város minden polgárának. A mindennapi élet megkönnyítését szeretnénk elősegíteni azért, hogy Szigeten jó legyen gyermekként, fiatalként, felnőttként és idősként egyaránt élni. Továbbá szeretnénk azt, hogy a fiataljaink itthon maradjanak, azok, akik elmentek, térjenek haza. Ehhez viszont az kell, hogy a várost élhetőbbé tegyük.

A közösségi médiában megjelentek olyan kommentek, amely szerint már csak az hiányzik, hogy egy magyar vezesse a várost. Mit üzen nekik? 

Legszívesebben semmit sem üzennék, hiszen butaságra nem érdemes reagálni, de talán az ilyenek figyelmét elkerülték azok a települések, mint például Szatmárnémeti vagy Szászrégen, ahol az utóbbi időben magyar, RMDSZ-es ember vezette a várost. Szatmárnémeti itt van a közelünkben, bárki láthatja, hogy hogyan fejlődött az elmúlt nyolc évben, amióta Kereskényi Gábor a polgármester.

És hogyha már román állampolgárok vagyunk, akkor ne csak olyankor várják el tőlünk, hogy lojálisak legyünk az országhoz, amikor adót kell fizetnünk, hanem nekünk is jogunk van hozzá és mi is ugyanannyira képesek vagyunk vezetni egy települést, mint a román nemzetiségű honfitársaink. Ezt bizonyítottuk akkor is, amikor kormányon voltunk, és csak egy példát hadd emeljek ki. Az általunk kezdeményezett Anghel Saligny közművesítési program minden romániai települést fejleszt, felzárkóztat, tehát jó magyaroknak, románoknak egyaránt. 

Ugyanúgy vannak olyanok is, akik elküldenek minket Magyarországra. Nekik csak azt tudom mondani, hogy én is, szüleim, nagyszüleim is itt születtek, ez a szülőföldünk, és nem megyünk sehova. Mi itt élünk, itt dolgozunk, ide fizetjük az adókat, ezt az országot akarjuk élhetőbbé és jobbá tenni. Az efféle hozzáállásból is látszik, hogy a magyarellenesség még mindig jelen van a társadalomban, és ezt táplálja sajnos az AUR is. Nekünk azért kell jelen lennünk a tanácsban, a román parlamentben és az Európai Parlamentben, hogy ne csak az ő hangjuk hallatszodjon. 

Milyen csapat segíti a munkáját? Kik vannak a helyi listán?

Teljesen megújult, fiatal csapattal vágunk neki a választásoknak. Nem fogok mindenkit felsorolni, mert hosszú lenne, de annyit bátran elmondhatok, hogy minden egyes jelöltnek szívügye Sziget. Erősíti a csapatot Zahoránszki Brigitta, akit bizonyára sokan ismernek a tévés, rádiós munkássága és a Hollósy Magyar Háznál végzett közéleti tevékenységének köszönhetően. Varga Márk és Nagy Levente olyan fiatal, 30 év alatti vállalkozók, akik itthon, Máramarosszigeten élnek, visszatértek tanulmányaik után, és itt kamatoztatják tudásukat. Van még a listán pedagógus, orvos, kántor, akik mindannyian egy célért dolgoznak.

Az önkormányzati választások mellett európai parlamenti képviselőket is választunk június 9-én. Mi a tét a máramarosszigetiek számára?

2024 sorsdöntő év – a nagy változások és a fontos választások éve. Nekünk, magyaroknak most az a tét, hogy az új évtized nyertesei, ne vesztesei legyünk! Erről szólnak az idei választások. 

A helyi tanácsban meg kell erősödnünk, és legalább két tanácsost be kell juttatnunk, hiszen a tanácsosaink száma jelenti a tárgyalóerőnket a helyi testületben. Magyarán minél többen vagyunk, annál több beleszólásunk lehet a minket is érintő kérdésekben. Mondjak egy egyszerű példát a közelmúltból. 

Kulturális örökségünkhöz hozzátartozik a város címere is, még ha csak szimbolikus jelentősége is van. Néhány hónappal ezelőtt kikérték a mi véleményünket is arról, hogyan kellene kinézzen, mi elmondtuk. Majd a következő hónapban azzal szembesültünk, hogy a mi javaslatunk fel sem került napirendre. Ezeket a dolgokat csak úgy tudjuk kivédeni, ha mi ott vagyunk, és ha hallatjuk a hangunkat. Ne áltassuk és ne hitegessük magunkat, ha mi nem vagyunk ott, a magyar közösség érdekeit nem fogja képviselni senki.

És bár Brüsszel távolinak tűnik, de az Európai Parlamentben hozott jó és rossz döntések a mi életünket is meghatározzák. A mi helyünk és jövőnk az Európai Unióban van, mi itt akarunk boldogulni. De jogos elvárásaink vannak, és jogos a kritikánk is. Most új szemléletre, új lendületre és új vezetésre van szükség Brüsszelben. Olyan vezetésre, amely a mi hangunkra is odafigyel, amely meghallgatja a józan kritikát, és felkarolja a csalódott polgárokat is.  De attól mert csalódtunk, nem állhatunk félre. Az Uniónak nincs alternatívája: sem a többi ország, sem a magyarok számára. Ott kell lennünk, és meg kell próbálnunk változtatni azon, ahogyan a döntéseket hozzák, ahogy a forrásokat osztják.

Azért kell nagy számban elmennünk szavazni, hogy legyen erőnk itthon és legyen hangunk Európában. Hogy ne tudjanak minket megkerülni. Hogy befolyásolói, ne elszenvedői legyünk a fontos döntéseknek itthon és Európában is.