Félvállról vett kétnyelvűségi kötelezettségek

Nemcsak a nyelvi jogokat szabályozó hazai törvényekre és nemzetközi egyezményekre, de a prefektusi hivatal felhívására is fittyet hánynak a Maros megyei kormányhivatal alárendeltségébe tartozó intézményvezetők. Utóbbiak többsége még csak válaszra sem méltatta a prefektúráról még 2014 augusztusában kiküldött körlevelet, amelyben a hivatal az anyanyelvhasználatról kért tájékoztatást.

(forrás: krónika.ro)

A prefektúra alárendeltségébe tartozó 34 dekoncentrált intézmény vezetői közül alig tízen méltatták válaszra Nagy Zsigmondot. Az alprefektus az éppen szabadságát töltő felettese, Vasile Liviu Oprea nevében 2014. augusztus 13-án körlevélben szólította fel az intézményvezetőket, hogy kilenc napon belül válaszoljanak öt kérdésre.

Ezek a következőképpen hangzottak: 1. Kihelyezték-e az intézmény homlokzatára a kétnyelvű táblát?, 2. Az ügyfelektől kaptak-e szóban vagy írásban magyar nyelvű kéréseket?, 3. Azokban az ügyosztályokban, amelyek a lakossággal való kapcsolattartással foglalkoznak, használják-e a magyar kisebbség nyelvét?, 4. Abban az esetben, ha az ügyfelek magyar nyelvű beadványokkal fordultak az intézményhez, van-e lehetőség a válaszok magyar nyelven való közlésére?, 5. Van-e lehetőség arra, hogy az intézmény által nyújtott szolgáltatások területén kérésre biztosítsák a magyar nyelv használatát?

A körlevélre reagáló intézményvezetők közül mindössze négyen válaszoltak igennel valamennyi kérdésre, ami azt jelenti, hogy csupán a munkaerő-elhelyezési ügynökség, a művelődési igazgatóság, a vetőmagok és szaporító anyagok minőségét felügyelő ügynökség, valamint a vidéki beruházásokat finanszírozó megyei iroda tartja tiszteletben a nyelvi jogokra vonatkozó törvényes előírásokat. 

A további válaszokból kiderül, hogy a legtöbb hiányosság éppen azokban a közintézményekben mutatkozik, melyeket a legtöbben látogatnak: az egészségügyi igazgatóságon és a kataszteri hivatalban. Előbbiben nincs kétnyelvű tábla és a magyar nyelvű kérésekre sem szoktak magyarul válaszolni.

A kataszteri hivatalban sem került helyére a kétnyelvű felirat, és kérvények benyújtásában kérésre sem biztosítják a magyar nyelv használatát. Az intézmény vezetője viszont megjegyzi, hogy a közönségszolgálaton, az iktatóban és a titkárságon lehet használni az anyanyelvet, de csak szóban.

Kérdésünkre, hogy a felmérés eredményeinek a birtokában lépett-e a prefektúra, Nagy Zsigmond nemmel válaszolt. „Merem remélni, hogy akik nem válaszoltak, azért nem tették meg, mert szabadságon voltak, és nem azért, mert ennyire félvállról vennék a kérdést. A beérkezett válaszok alapján még az ősz elején készítettem egy jelentést Vasile Liviu Oprea prefektusnak, de mire áttanulmányozta volna, már le is váltották. Utódja annyira elfoglalt, hogy még nem volt ideje ezzel foglalkozni. Az is lehet, hogy mire erről beszélnénk, engem váltanak le” – nyilatkozta lapunknak az RMDSZ által javasolt alprefektus.

Kérdésünkre, hogy azok az intézményvezetők, akik semmibe veszik a közigazgatási törvény nyelvhasználatra vonatkozó cikkelyeit és a nemzetközi egyezményeket, számíthatnak-e szankciókra, Nagy Zsigmond szkeptikusnak mutatkozott. „A kisebbségi nyelvhasználatra vonatkozó, a közigazgatásra érvényes kedvező jogszabályok ellenére, a törvények nem tartalmaznak hatékony kényszerítő jogi eszközöket, amelyekkel be is lehetne tartatni ezeket” – mondta az alprefektus.

Ennek ellenére Nagy megismételte, amit korábban is elmondott lapunknak: nem lehet ürügy a kétnyelvű táblák elkészítésének és kihelyezésének a halasztására az, hogy annak költségei nincsenek belefoglalva az éppen aktuális költségvetésbe.

Krónika.ro