Bibliahét, kiállítás-megnyitóval és bográcsolással Szinérváralján

(BÚSz-beszámoló) Július 7-11. között Vakációs Bibliahetet tartottak Szinérváralján. A református egyházközség által szervezett esemény, akárcsak a korábbi évek hasonló rendezvényei, messze túlmutatott önmagán. A különféle, jellemzõen bibliaheti tevékenységek, programok mellett, a jelenlévõk többek között Dudás Gyula festménykiállításának a megnyitóján is részt vehettek.

Elég csak annyit mondanom, hogy négy felekezetbõl napi 48 résztvevõ volt jelen az eseményeken, így nem szükséges különösebben ecsetelnem, micsoda nyüzsgés volt a parókián, a közösségi házban és a tágas udvaron. A gyermeksereggel szemben Huszár László tiszteletes és neje, Annamária tartották a frontot, az érdekesebbnél érdekesebb programok segítségével. Egyebek mellett bibliai történeteket dolgoztak fel, kézmûves foglalkozásokba vonták be a gyerekeket. Ez utóbbi tevékenység sikerét az utolsó vámfalusi fazekas, Istvánfy Géza jelenléte szavatolta, aki cserépkorsókat készített, amiket utólag a gyerekek kifestettek, díszítettek.
Július 13-án, vasárnap Családnappá nõtte ki magát a rendezvény, mely alkalomból a táborozók bemutatták szüleiknek, nagyszüleiknek a tanultakat, megmutatták a nagy szeretettel és ügyességgel készített kézmûves tárgyakat.
Az ünnepi istentiszteleten Huszár László tiszteletes igehirdetésében a Noétörténettel példálózott. Egyebek mellett elmondta, hogy Noé családjának a papja tudott lenni, ezt pedig kizárólag szeretettel érte el... A bárka sokáig épült, így bárki felkerülhetett volna rá, akinek elég hite lett volna, az akkori emberek azonban a maguk kicsinyességével inkább nézték elmebetegnek Noét, mint megmentõnek. Ugyanakkor a tiszteletes hangsúlyozta: a bárka a mában Jézus Krisztus személye, aki által kell nekünk megtartatnunk. A Noé-történet tanulsága, üzenete ily módon a ma embere számára is beszédes.
A Családnap keretében került sor Dudás Gyula festõmûvész kiállításának a megnyitójára. A festõmûvész életét és tevékenységét Huszár László tiszteletes ismertette, aki maga is lelkes értõje és hódolója a festészetnek.
A mostani volt a harmadik közösségi alkalom, amelyhez ilyen jellegû programpont is kapcsolódott. Elsõ évben a szinérváraljai születésû Incze János Dés festményeit tekinthették meg az érdeklõdõk, tavaly kulturális mûsort tûztek programra, most pedig a szinérváraljai szakmai kötõdésekkel rendelkezõ Dudás Gyula festõmûvész alkotásait csodálhatták meg a jelenlévõk.
A közösségi, vagy, ha úgy tetszik, a felekezeti házban mintegy 30, különféle stílusjegyeket hordozó festményt állított ki a mûvész, a legkorábbi alkotás 1991-es keltezésû, de idén készült képek is a falra kerültek. A festõmûvész elõbb említett szinérváraljai kötõdéseirõl tudni kell, hogy Dudás Gyula évfolyamtársa volt a sajnos már az égi festõtelepre költözött Gyerkó-Pákey Máriának, akivel 1976-ban közös kiállítást is szervezett. Pákey-Gyerkó Mária alkotásait a Magyar Reformátusok Negyedik Világtalálkozója alkalmával mutatták be a váraljai közönségnek, most pedig a Magyar Reformátusok Hetedik Világtalálkozójának évében Dudás Gyula festményei kerültek sorra.
Dudás Gyulát nem kell bemutatnom lapunk olvasóinak, hiszen közismert személyiségrõl van szó. Talán csak annyit jegyeznék meg, hogy apja tiltása ellenére választotta a festõmûvészi pályát, s munkái tanúsítják, nem döntött rosszul. Az eltelt évek folyamán nem csak a szakma elismerését vívta ki határon innen és határon túl, hanem a tárlatlátogatókét is. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy Szinérváralján is több mint százan voltak jelen a kiállítás-megnyitón. A hangulat is jó volt, ami aztán a kiállítást követõ bográcsolás során csak fokozódott. Huszár László egy mívesen megmunkált korsóval ajándékozta meg a Mestert, aki egy festménnyel viszonozta a szíves vendéglátást.
Dudás Gyula festményeibõl nyílt tárlat egy hónapig látható a szinérváraljai református gyülekezeti házban.
Az ünnepi hangulat csak fokozódott a kiállítás-megnyitót követõ közös bográcsozás során. A fiatal és lelkes szakácsok, akiket Czompa Tivadar „vezényelt”, igazán remek gulyást fõztek, ezt magam is tanúsíthatom. S ha igaz az a megállapítás, hogy a magyar ember szereti a gyomrát, bizton állíthatom, ez a programpont is remekül hozzájárult a szinérváraljai magyar közösség összekovácsolásához. Akárcsak a különféle csoportjátékok, amelyekbe szinte mindenki bekapcsolódott.
A rendezvénysorozat záróakkordjaként több gyermek, a tiszteletesék kíséretével, ellátogatott a szatmárnémeti aquaparkba is, hogy még emlékezetesebbé tegyék a hit, a szeretet, a szellemi építkezés és a jókedv jegyében eltelt hetet.
Tamási Attila