Bezárt felsőbányai boros- és söröspincék

A múlt század második feléig a Giródtótfalu és Szinérváralja közötti hegylánc déli és délnyugati lejtõin felsõbányai polgárok is termesztettek szõlõt. Városunkban már a középkorban gazdag polgárok kõházainak utca felõli, hűvös, félhomályos, boltíves pincéiben a helyi szõlõtulajdonosok borait árulták. A pincékben lécekkel különítették el azokat a helyeket, ahol a bort kedvelõket kiszolgálták. A fõutcán még most is láthatunk ilyen, kisebb vagy nagyobb mértékben átalakított pincét.

A középkorban a bányavárosokban a bor árulása elõtt minden hordóból kóstolót kellett küldeni a bírónak, aki a kóstolás után szabta meg a hegy levének az árát. Szigorúan megbüntették azt, aki nem azt a bort árusította, amelybõl kóstolót küldött a bírónak. Hétfõ reggeltõl csütörtök estig az engedéllyel rendelkezõ polgár csapra verhetett egy hordót. Aki pénteken akart új hordóból árusítani, annak délelõtt tíz óráig el kellett küldenie az italmintát a bírónak. A hordó csapját a bíró engedélye nélkül is megnyithatták, ha a borral rokonaikat, barátaikat, ismerõseiket kínálták meg. A pontos mérték betartására és az udvarias kiszolgálásra egyaránt vigyáztak. Egyszer egy bíró így dorgálta meg az egyik pincetulajdonost: - Tartózkodjék többet a borkimérésben, ne üljön olyan sokat a pince feletti szobákban, a felesége szoknyája mellett! Még a múlt század elsõ évtizedeiben is a bor volt a felsõbányaiak kedvenc itala, de a Szent János-patak melletti sörfõzdében készült világos színű sert is szívesen fogyasztották. Száz évvel ezelõtt is kortyolgathattak más városokban készült söröket, például Wider László Kapnik utcai sörözõjében kõbányai és kassai sört is iddogálhattak. Forró nyári napokon a Bódi-tónál, az Angyal-csorgó jéghideg vizében hűtött sörrel csillapították szomjukat a kirándulók. Pain Károly felsõbányai ezermester, romantikus-népies versek költõje ,”Cintányéros régi világ” című versciklusában így eleveníti fel a sör szállítását a sörfõzdébõl:,,Alsóvégi ökrösszekér/ fuvarozza sereshordóját,/ a csarnokban pedig öreg prímás/ cikornyázza keserű, vén nótáját.” Egy több mint 100 éves kalendáriumban olyan viccekre bukkantam, amelyek szereplõi borospincék törzsvendégei: Két részeg beszélget egy fõutcai borpincében. - Jaj, bárcsak egérré változhatnék! - álmodozik az egyik. - Bolond vagy? Miért szeretnél egér lenni? - Mert akkor, ha hazamennék, félne tõlem a feleségem. *** - Tudod, barátom, én csak akkor iszok, ha nincs mit csináljak. - Én pedig akkor csinálok valamit, ha nincs mit igyak. (Boczor József - Bányavidéki Új Szó)