Angyaljárás

Most, úgy karácsony táján, elég gyakran hallani nagymamáktól, anyukáktól, hogy a gyermekek manapság, már nem örvendenek az ajándékoknak úgy, mint régen. Szinte mindent megkapnak, amit csak óhajtanak, az új játékokkal legfeljebb egy órát játszanak és már meg is untak. Természetesen nem lehet általánosítani!

Az ajándékozásról jut eszembe, gyerekkorom egyik karácsonya. Szent este volt és nagy csendben vártuk az angyal érkezését. Egyszer csak olyan nagyot koppant a konyha ablaka, hogymi, gyerekek úgy megrémültünk, hogy egy hang se jött ki a torkunkból, amíg édesanyám bevette az ajándékcsomagot. Közben a csengõ is csilingelt és mi rohantunk a szobába. Ott állt a karácsonyfánk, a maga egyszerûségében, ezüstös dióval, apró piros almával, némi mézes kekszszel, meg a nagyobb testvérek által titokban készített színes papír girlandokkal feldíszítve. Nekünk minden gyönyörû volt és örömünk leírhatatlan. Így jött nálunk abban az évben kétszer iss az angyal.Jó sok idõ múltán tudtuk meg mi, nagyobbak, hogy az egyik angyal Steiner Róza néni volt a szomszédból, aki már réges-régen a mennyei angyalok seregében van, földi jótéteményeiért.De most itt, a Földön van szükség az angyalokra. Kedves „földi angyalok”, akár „Róza nénik”, akik tehetitek, keljetek útra, mint az egykori napkeleti bölcsek, vagy „háromkirályok”, vezessen benneteket a szeretet és jóság csillaga a szegény, sok gyermekes családokhoz, akiknek talán még kenyérbõl is kevés van az asztalon karácsony estéjén. Vigyetek meleg cipõt, édességet, meséskönyvet. És „jó angyalok”, ne feledkezzetek meg a szegény, magányos idõsekrõl sem, vigyetek nekik egy kis fénysugarat az életükbe, meleg ruhát, bundás csizmát, örömkönnyekkel fogják meghálálni. S tegyétek mind ezt, nagyon diszkréten, csak úgy suhanva, mint az angyalszárnyak.Hadd idézzem Juhász Gyula „Karácsony felé” c. versének néhány sorát:„Szép Tündérország támad föl szívembenIlyenkor decemberben. A szeretetnek csillagára nézek, Megszáll egy titkos, gyönyörû igézet, Ilyenkor decemberben. Legyünk hát jobbak s higgyünk rendületlen, S ne csak így decemberben.”Lázár A.

Bányavidéki Új Szó