A cipőpasztás doboztól a Galaxia Rádióig

A múlt század ötvenes éveinek elején, a hidegháború elsõ éveiben, a vasfüggöny korában unokatestvérem, Darnai Árpád édesapjának a rádióján is hallgattam a nyugati adók magyar nyelvû adásait, amikor azok zavarása gyengébb volt. A zavaró hangot szovjet gyártmányú zajgenerátor sugározta az ellenségesnek tekintett nyugati adók ferkvenciáira.

Néha elalvás elõtt még most is úgy tûnik, hogy az angol BBC Rádió magyar nyelvû adása elõtt a sejtelmesen megkonduló gongot, amely Beethoven V. szimfóniájából a sors félelmetes kopogtatására hasonlít, hallom. Unokatestvárem és én akkoriban abban az illuzióban ringattuk magunkat, hogy mi is építhetünk rádióadót. Egy ideig megelégedtünk azzal, hogy két cipõpasztás dobozt kilyukasztottunk a közepén, majd a dobozokat összekötöttük tíz méter rézdróttal, aztán a fülünket a dobozokra tapasztva beszélgettünk egymással. A hatóságoktól nem kellett engedélyt kérnünk, mert a játékrádió mûsorait csak mi hallgattuk, a kert vége és a ház lépcsõje között.

Szintén a kamaszévekben, az álmodozások korában én is építettem egy játékrádiót, amely egy repedt telefonkagylóból, két rádiólámpából és  a diófánkra kötött antennából állt. Képzeletbeli, sok hallgatómat egyszemélyes zenekarként, színdarabokkal, kívánsághangversenyekkel, versek, elbeszélések felolvasásával szórakoztattam. Most is csodálattal gondolok szüleimre, akik idegösszeroppanás nélkül viselték el napi két-háromórás játékrádiózásomat.

Vállalkozó szellemû, ötletekben gazdag unokatestvérem 1995 augusztusában örömmel újságolta nekem, hogy Nagybányán és környékén megszólal a Galaxia Rádió, amelynek õ a tulajdonosa.

Ezt a rádiót hallgatva az 50 éven túliak életük õszébõl, telébõl visszarepülhettek életük tavaszába a magyar, olasz, francia, spanyol, angol, amerikai örökzöld dalok szárnyán.

Akkoriban az ultrarövid hullámú sávban kevés adó mûködött, jelenleg viszont  több kereskedelmi adó, román és magyar közszolgálati rádiók versenyeznek hallgatóik számának  a növeléséért.

Sajnos, a kereskedelmi adók nagy része úgy hasonlít egymásra, mint a vadnyugati regények vagy az akciófilmek. Ezeknek a magánadóknak a tulajdonosai elfelejtik, hogy nemcsak a tizen- és húszéveseké a világ, és zenés mûsoraikkal fõként a fiatalokat „célozzák meg”.

Jelenleg hétvégén Darnai Árpád a kábeltévén sugárzott mûsorában teljesíti a szépkorúak zenés kívánságait.

Én egy régi rádiós viccel szórakoztatom olvasóimat.

Erélyes hang a telefonban:

- Azonnal halkítsa le a rádióját, vagy feljelentem csendháborításért.

- Ha zavarja önt, költözzék a másik utcába!

- Onnan beszélek.

Boczor József

Bányavidéki Új Szó