Virtuális kiállítással emlékeznek Szatmárnémetiben az ötven évvel ezelőtt történt tragikus áradásokra

Fél évszázaddal ezelőtt történt az egész Erdélyt, köztük a Szatmárnémetit és környékét sújtó nagy árvíz, amely halálos áldozatokat követelt, a város nagy része víz alá került. A tragikus eseményt virtuális kiállítás idézi fel, amelyről Szőcs Péter Levente történész, a Szatmár Megyei Múzeum igazgatója beszélt a Krónikának.

Az 1970 májusában bekövetkezett, többtucatnyi ember életét követelő árvíz 50. évfordulója alkalmából virtuális kiállítással emlékezik a Szatmár Megyei Múzeum történelemrészlege a tragikus eseményekre. Korabeli fényképek, videók és archív dokumentumok tekinthetők meg az intézmény honlapján, ezek hiteles tanúi a fél évszázaddal ezelőtti természeti csapásnak.

Az árvíz okozta halálesetek pontos száma mai napig tisztázatlan. Szatmárnémetiben 56 főt nyilvánítottak az áradások áldozatának, ám a korabeli sajtó és a levéltári dokumentumok azt bizonyítják, hogy az ár levonulása után a Szatmár megyei áldozatok száma 73 főre tehető, és 5693 család, megközelítőleg 20 ezer ember házát döntötte romba a víz, akik így fedél nélkül maradtak.

Szőcs Péter Levente történész, az intézmény igazgatója a Krónika megkeresésére elmondta, a kerek évforduló miatt nagyobb szabású megemlékező eseményre készültek, Szatmárnémetinek ez szomorú pillanata, mert az akkori árvizek ezt a környéket sújtották leginkább Romániában. „A régi városrész mintegy kétharmada víz alá került, rengeteg lakóépület megrongálódott, elmosta az ár, és sokan hunytak el. Ezért a város számára minden évben fontos megemlékezés, de idén, mivel 50 éve történt a tragédia, mélyebb áttekintést igyekszünk nyújtani a virtuális tárlat segítségével” – mondta el Szőcs Péter Levente. Kitért arra, hogy tervezik, hogyha majd megnyílik a múzeum, akkor ezeket a képeket bemutatják a közönségnek.

A most látható fotókat részben már megtekinthette a közönség, hiszen a rendszerváltás utántól az árvízre való emlékezés a városnapok részévé vált. Minden évben egyre több fotó került a gyűjteménybe. Az 50. évfordulóra készülve már a tavaly két archív fotóanyagot vásárolt meg a múzeum: az egyik az 1970-es években a megyei napilapnál dolgozó fotós archívuma, a másik egy amatőr fényképész gyűjteménye” – mutatott rá az intézményvezető. Hozzátette, újdonság, hogy a város irattárából előkerültek a károk felmérésével kapcsolatos iratok, ezeket sikerült feldolgozniuk, hasonlóképpen a vízügy szatmári kirendeltségével kapcsolatos anyagokat is, ezenkívül számba vették a levéltárban fellelhető dokumentumokat, archív filmfelvételekből is sikerült beszerezniük néhányat – ezek is szerepelnek a virtuális kiállításban. „A szatmárnémeti polgármesteri hivatal kezdeményezésére teljesen más elképzelést akartunk megvalósítani, a város történetének eddigi legnagyobb horderejű utcai kiállítását szerettük volna megrendezni, amelyben kiemeltük volna a Szatmár történetében az idők során oly fontos szerepet játszó Szamos folyó jelentőségét, így bemutatva az 1970. május 14-i tragikus eseményeket, amelyeket aztán városunk újjáépítése és modernizálása követett” – olvasható a múzeum honlapján.

Együttműködtek a nyíregyházi múzeummal Szőcs Péter Levente azt is kifejtette, a tárlat érdekessége, hogy együtt dolgoztak a nyíregyházi levéltárral és múzeummal. Az árvíz nem ismert határokat, Magyarországon a szatmári, szamosközi, krasznai részeket is elöntötte, több falu teljesen lakatlanná vált. A magyarországi kollégák is készítettek egy virtuális anyagot, és mi átvettük tőlük a linkeket, és a mieinket pedig ők. Ahogy a vészhelyzet most sem ismer határokat, ugyanúgy ötven éve is így történt” – mondta az igazgató.

A virtuális tárlaton látható képek Gheorghe Iancu, Martin Sarca, Janitzky Pál és más szatmári fényképészek alkotásai. A bemutatott korabeli filmek, fényképek, napilaplevonatok és a levéltári dokumentumok többek közt a Szatmárnémeti Megyei Múzeum, a Szamos–Tisza-medence Vízügyi Igazgatósága, a Szatmár Megyei Könyvtár, a városháza archívumából, az országos levéltárból, a Román Televízió gyűjteményéből származnak. Szőcs Péter Levente azt is elmondta, még nem tudják, milyen feltételekkel nyílhatnak újra a múzeumok, megvárják, míg megjelennek a konkrét rendelkezések. „Mi mindenképpen előkészítjük a szakmai részt. Az árvízről szóló tárlatot is készítjük, és van egy vándortárlat, amit májusban terveztünk megnyitni: a kolozsvári történeti múzeumtól hoztuk el A bőség szaruja című, a 17–18. századi erdélyi arisztokrácia ékszereiről szóló anyagot. Ha meg tudjuk nyitni a múzeumot, nyilván az előírt feltételek betartásával, akkor ezeket is bemutatjuk” – mondta az intézményvezető. Emberek ezrei próbálták menteni a menthetőt.

Szatmár történetének legnagyobb katasztrófája

A történelem során többször megélte Szatmár a Szamos kiöntéseit, a folyó 1740-ben, 1792-ben, 1855-ben is jelentős áradásokat okozott a környéken, igazán nagy károkat például 1884-ben és 1888-ban, ez utóbbi alkalommal Szatmárnémetiben 630 centi magasságban tetőzött. Románia ötödik legnagyobb folyója 1970 májusában Szatmár történetének legnagyobb természeti katasztrófáját okozta. A vész közeledését már május 13-án lehetett tudni. Május 14-én reggel a folyó elérte a 770 centis vízszintet, Szatmárnémetinél átlépve a bal partot, és elárasztva a város alacsonyabb részeit. A katasztrófa 12 órakor következett be, amikor a Szatmárudvarihoz tartozó Kaknál a folyó gátja átszakadt. A Szamos vize folyamatos emelkedést mutatott, és Szatmárnémetinél elérte a példátlanul magas 900 centis szintet, amely egy méterrel meghaladta a gátak magasságát. A gát a város területén több helyen is átszakadt. A megyébe érkező Szamos vize valóságos folyammá duzzadt, a vízhozam a Dunáéhoz volt fogható. Víz borította a város fő útjait, az állomás környékét, a Sugárutat, a Kossuth-kertet, összesen 171 utcát 1 062 342 négyzetméteren. Az emberek próbáltak menekülni, tutajokat rögtönöztek hordókból, deszkákból, gerendákból és gumiabroncsokból. A rendkívül nehéz körülmények ellenére több mint 6000 embert mentettek ki, főleg gyermekeket és nőket. A 740 ezer óra munka, a több ezer tonna kavics, a 145 000 homokzsák csökkentette ugyan, de megakadályozni nem tudta a katasztrófát. A megye és a megyeközpont több mint 30%-át belepte az ár. Kevesebb mint 2 óra alatt a víz elárasztotta a gyárakat, házakat, udvarokat, az üzleteket, a kórházakat, az iskolákat és az utcákat is. Tönkretette a gát melletti elektromos erőművet is, így az egész város áram nélkül maradt, ahol emberek ezrei próbálták menteni a menthetőt.  

(kronikaonline.ro)