Szinte nagyobb becsben tartják Báthory Istvánt Fehéroroszországban, mint erdélyi szülővárosában

A mai Fehéroroszország nyugati részén fekvő Grodnóban 1586. december 12-én, 53 éves korában váratlanul elhunyt Báthory István erdélyi fejedelem, lengyel király és litván nagyherceg. Üstökösként tűnt fel, meteorként távozott.

Grondo vára

Akkoriban Európa legnagyobb kiterjedésű országa felett uralkodott, mai fehérorosz, ukrán és orosz területek is fennhatósága alá tartoztak. Nagy hadvezér, európai léptékben jelentős államférfi, humanista egyetemalapító volt. Korai halála miatt nem sikerült közép-európai egységfrontot felállítania mind a török, mind a Habsburg-terjeszkedés meggátolására, és azon politikai tervét sem tudta megvalósítani, hogy Lengyelország, a török és a Habsburg alól felszabaduló Magyarország és Erdély közös államszövetséget alkosson. A 2021-es esztendő a magyarság számára Báthory Emlékév, amelynek utolsó évfordulója a halálára való megemlékezés.

Mivel nemrég személyesen halálának helyszínén, Grodnóban jártam egy Erasmus oktatói ösztöndíjat elnyerve, jelen írásomban Báthory István grodnói emlékeire, a városlakók emlékezetére szeretném irányítani a figyelmet. Arra, hogy a mintegy háromszázötvenezer lakosú városban mennyire élő az itt elhunyt király. Mondhatnám: nincs még olyan város, olyan település, amely ennyire „báthorys” lenne. Nem véletlen, hogy Báthory István élete utolsó napjait Grodnóban töltötte. Sokat tartózkodott itt, kedvence volt az akkori középkori város, itt építtette fel reneszánsz stílusú palotáját (Batorievka), és észak-itáliai reneszánsz stílusban felújíttatta a várat. Báthory lengyel-litván uralkodása főleg harcban telt el, örök honvágyban, nagy távolságra szülőföldjétől. Csakhogy míg szülőhelyén, Szilágysomlyón a vár nagyon elhanyagolt állapotban van, halálának helyszínén, Grodnóban a szépen felújított és nemrég átadott régi várat Báthory-kastélyként emlegetik a helybeliek, sőt a történelemkönyvek is. Az eredetileg 11. században épült kastély bejárati kapuja felett a Báthory-család sárkányfogas címerével „kettéválasztott” felirat ékeskedik jól olvashatóan: STEPHANUS D.G. REX. POL. M.D. LIT. Felette a lengyel-litván perszonálunió koronás címere. A díszes vaskapun két SB koronás monogram látható. A kaputorony belső díszítéseként, a kapu két oldalán egy-egy falfestmény, mindkettőn jól kivehető Báthory István bajuszos, szakállas, kócsagtollas délceg alakja. Előbbin páncélban, a földön megtámasztott karddal a sárkányfogas címerről felismerhető vezérsátor előtt hadvezérei körében. Utóbbin lóháton, kezében lándzsával vadászat közben, itt már a háttérben, mivel az előtérben a hajtók, kutyák és egy gyönyörű szarvas. Számunkra, magyaroknak talán maga a csodaszarvas.

A Báthory-kastélyban az Állami Történelmi és Régészeti Múzeum kiállítótermei látogathatók. Az egyes termekben érintős képernyőn lehet információkkal gazdagodni, de csak kizárólag oroszul. A számomra lassan betűzhető szavak közül keveset értek meg, de igyekszem megtalálni azokat a részeket, ahol azt írja, hogy: БаторыЯ. A szövegbeli említéseken kívül Stefan Batory képe, róla készült festmények, bronzplakett, kis lovas szobra, koronázási jelvényeinek a másolata, térképek, korabeli tárgyak, a pszkovi csatában használt zászló, hajdúöltözet, általa kiadatott könyv és egyebek. Az érintős képernyőn részletes, képekkel illusztrált leírások a korról, életéről, sőt haláláról is, naponkénti leosztásban élete utolsó napjairól, az 1586. december 7-12 közötti időszakról. Grodnóban nemcsak a régi vár őrzi Báthory (cirill írásban inkább Bátori) nevét, mellszobra és márványtábla hirdeti az emlékét a főtéri Szent Ferenc templomban. A fekete márványtábla alján születésének és halálának az időpontját és helyszínét olvashatjuk, közöttük a sárkányfogas családi címerrel. A latin betűs, lengyelül írt templomtörténetet böngészve kivehető, hogy Bátori István király 1585-ben pénzt adományozott templomépítésre és jezsuita kollégium létrehozására. Váratlan halála meggátolta azon elképzelését, hogy Vilnius és Kolozsvár után Grodnóban is egyetemet alapítson, sőt a templomépítés is elhúzódott. Napjainkban a Marx Károly utca sarkán levő Szent Ferenc templom folytatásában, központi helyen van a Bátori utca (vulica Stefana Batoryja). A templommal átellenben, a két utca sarkán van a Bátori-ház (Batorievka), kicsit odébb pedig vendégeit várja a Bátori-kávézó és a Bátori-üzlet, ahol Bátori-nylontasakot kap a kedves vásárló a Bátori feliratú fejfedőt viselő eladóktól. És mindez nem álom, mint az szülőhelyén lenne, hanem a teljes valóság! A fehéroroszok, a grodnói lakosok egykori vezetőjüket, a nagy megbecsülésnek örvendő Báthory István uralkodót nemcsak dicső királyuknak tartják, hanem szeretettel viszonyulnak emlékének a felidézéséhez. A város múzeumai, a történelemkönyvek megadják a neki kijáró tiszteletet.

Halálát követően Báthory Istvánt a 14. században épített grodnói főtemplomban (Fara Vytautas) ravatalozták fel, és temették el, de rövid idő múlva, 1588-ban a krakkói Wawelba helyezték örök nyugalomra a legmegbecsültebb lengyel királyoknak kijáró pompával. Sírja zarándokhely, kiemelten a magyar és a lengyel emberek számára. Annál szomorúbb adalék, hogy Báthory egykori ravatalozási-temetési helyszínét, Grodnó legrégebbi templomát 1961-ben az embertelenül ateista szovjet rendszer lebontatta. Helyén, a központi Szavetszkaja-téren egy emlékmű található, amely két egymás felé hajló kőoszlopból áll, egyiken római katolikus, másikon pravoszláv kereszttel. Középen márványtábla, cirill írással és évszámokkal, egyfajta történelmi áttekintésül: 1392-1804 között katolikus templom, 1804-1920 között (a cári uralom idején és még pár esztendeig) pravoszláv templom, 1920-1961 között újból római katolikus templom.Ennek az emlékműnek a talapzatára helyeztem el a megemlékezés virágát – a magam és jelképesen az erdélyi magyarság nevében – az itt elhunyt, ide felravatalozott és először ide eltemetett kiemelkedő erdélyi fejedelem, lengyel király és litván nagyherceg tiszteletére.

(kronikaonline.ro)