Összefüggések és küzdelmek – a kétszáz éves aradi magyar színjátszást ünnepelték

Azt kell ünnepelnünk, hogy a sok viszontagság ellenére Arad nem maradt magyar színjátszás nélkül – mondta Kelemen Hunor RMDSZ-elnök szombaton a vértanúk városában, ahol az aradi magyar nyelvű színjátszás bicentenáriumát ünnepelték.

A budapesti Nemzeti Színház Körhinta című vendégelőadása várta a közönséget (forrás: kronika.ro)

Nagyszabású ünnepségsorozattal ünnepelték az aradi magyar színjátszás 200. születésnapját szombaton a vértanúk városában. Az RMDSZ Arad megyei szervezete, az Aradi Kamaraszínház és a Kölcsey Egyesület szervezte eseményen a budapesti Nemzeti Színház vendégelőadása várta a közönséget, színháztörténeti kiállítást nyitottak meg.

A Nemzeti Színház és a Magyar Nemzeti Táncegyüttes Körhinta című délutáni díszelőadását megelőzően Kelemen Hunor szövetségi elnök kiemelte, az aradiaknak köszönhetően a jubileum nem egy epilógus, hanem egy küzdelmes folyamat szerves része. „A mi erdélyi és partiumi ünnepeink jellemzően két dologról szólnak: az összefüggésekről és a küzdelemről. Na, meg persze arról is, hogy ez a küzdelem sikeres. Ez a helyzet ma is, az aradi magyar színjátszás 200 éves évfordulóján. Gyakran halljuk, hogy a dolgok összefüggenek. Így van ez az erdélyi és partiumi színjátszás történetével is" – mondta Kelemen Hunor.

Mint fogalmazott, a 18. század végén az anyanyelvű színjátszás nemcsak az alkotói önkifejezés, hanem a nemzeti identitás eszköze is – és számunkra, számbeli kisebbségben élőknek nagy mértékben az is marad mindmáig. „Nem véletlen, hogy a magyar színháztörténet kezdetén a budai és a kolozsvári kezdeményezések azonos súllyal esnek a latba. Mondhatjuk úgy is, hogy amikor a magyar színjátszás lendületet vesz, akkor annak mi, erdélyiek vagyunk az egyik motorja. Aradon 1818 óta van színjátszás, a város polgárainak mégis bő 50 évébe telik kiharcolni, hogy legyen állandó színházuk” – elevenítette fel a szövetségi elnök.

Szólt arról, hogy az aradi magyar színjátszás az első világháború utáni nehéz évtizedeket is átvészelte, sőt túlélte a második világháborút is, majd Arad 1948-ban, 130 évvel a magyar nyelvű színjátszás kezdetei után végleg elveszítette magyar színházát. Aradon 1948-ig működött hivatásos magyar színház, amikor a román kommunista vezetés Temesvárra költöztette a társulatot. Közel 60 év után, 2007-ben alakult meg ismét magyar színház: az Aradi Kamaraszínház, amelynek alapító-igazgatója, Tapasztó Ernő szerint sikerült visszahelyezni Aradot az egyetemes magyar színjátszás térképére. „Arad nem maradt magyar színház nélkül. Ez az, amit igazából ma ünnepelnünk kell. Köszönet jár ezért nagyon sok személyiségnek, de hadd említsem Tapasztó Ernőt, aki újjáélesztette az aradi magyar színjátszást, és lassan olyan lesz Aradnak, mint Janovics Jenő Kolozsvárnak" – mondta az elnök. Köszönetet mondott az egyik legrégebbi, ma is működő magyar civil közösségnek, a közel 140 éve alapított Kölcsey Egyesületnek és vezetőinek, valamint Bognár Leventének, Arad alpolgármesterének. Az alpolgármester az eseményt beharangozó tájékoztatón úgy fogalmazott, hogy miközben a románok államiságuk centenáriumát ünneplik idén, a szervezők fontosnak tartották ezzel a rendezvénnyel is bemutatni, hogy a magyar kultúra sokkal régebben jelen volt ezen a tájon.

Az aradi magyar színjátszás kezdete „1818. június 16-án a délelőtti órákban valószínűleg még Arad főutcáján zötyögött egy megkésett echós szekér Kilényi színidirektor úr 22 tagú társulatának néhány tagjával, igyekezniük kellett, hogy legyen idejük felkészülni, nehogy elkéssék a saját előadásukat. A megyeháza nagytermében a megyei közgyűlés ülésezett, a jelenlévők között ott üldögélt a nagyműveltségű borosjenői szolgabíró, Perecsényi Nagy László úr, a Hazai és Külföldi Tudósítások egyik helyi levelezője, az ő gondolatai azonban messze jártak, azon töprenkedett, hogyan hat majd a színpadon az ő Öthalmi tor Aradon című szomorújátéka a nagyhírű Direktor színészeinek előadásában, mert azok megígérték, hogy eljátsszák ezt is. Este a Hirschl-féle színházat faggyú és viaszgyertyákkal fényesen kivilágították, telve volt a háromszintes nézőtér mind a háromszáz ülőhelye, a földszint pirosbársony díszhelyein a város elöljárói foglaltak helyet, a páholyokban a helyeiket kétszeresen megfizető helyi magyar, román, német, szerb előkelőségek ültek ünnepli öltözékben... És akkor szétnyílt a függöny, belépett a színpadra az első színész, és megszólalt – magyarul. Így kezdődött 200 évvel ezelőtt a hivatásos színjátszásunk Aradon" – olvasható a Nyugatijelen.com honlapon.

(kronika.ro)