„Nemzetként keressünk célokat"

Potápi Árpád Jánossal a Nemzeti Összetartozás Napja kapcsán beszélgettünk.

Potápi Árpád János: 2020. június 4-e jelentse egy valóban új korszak, a magyarság számára győztes évszázad kezdetét (forrás: Nemzetpolitikai Államtitkárság)

Jól tervezett lépésekkel épült fel a nemzetpolitika, egyebek közt ennek köszönhető, hogy mára az egymillió-százezret is elérte az új magyar állampolgárok száma – fejtette ki interjújában Potápi Árpád János. A magyar Miniszterelnökség nemzetpolitikáért felelős államtitkárát a Nemzeti Összetartozás Napja kapcsán kerestük meg, az alkalmat megragadva kérdeztük a magyarság helyzetéről, államközi kapcsolatokról, korlátozások közé szorított munkáról, online megoldásokról, a trianoni békediktátum századik évfordulójáról, előretekintésről.

– Mondok két számot: 10 és 1,1 millió. Ezeknek hangsúlyos jelentőségük van.

– Így van, tíz évvel ezelőtt, 2010. május 26-án fogadta el az    Országgyűlés 98 százalékos többséggel a kettős állampolgárságról szóló törvényt, amelynek eredményeként mára az 1,1 milliót is elérte az új magyar állampolgárok száma. Ez a lépés, a nemzet közjogi egyesítése az elmúlt tíz év nemzetpolitikájának legfontosabb mérföldköve. Ez a döntés indította el azt a folyamatot, amelynek eredményeként a nemzetpolitika a magyar kormány sikerágazatává vált. 2010 és 2014 között szimbolikus döntéseket hoztunk: elfogadtuk az egyszerűsített honosításról szóló törvényt, a Nemzeti Összetartozás melletti tanúságtételről szóló törvényt, az új alaptörvényt, és szavazati jogot biztosítottunk a külhoni magyarságnak. Ezek a döntések alapozták meg, hogy 2015-től egyre inkább a szülőföldön való boldogulásra tudtuk helyezni a hangsúlyt. Ha visszatekintünk az elmúlt évekre, jól látszik, hogy logikusan felépített, átgondolt nemzetpolitikát folytatunk, amely nem ad hoc jellegű döntéseken alapszik.

– 1,1 millió új állampolgár kapcsán felmerül a kérdés: hol most a legnehezebb magyarnak lenni?

– Mindenképp Kárpátalját emelném ki, hisz az elmúlt években Ukrajna és Magyarország viszonyrendszere negatív irányban változott, sajnos minden téren visszarendeződés tapasztalható. Bízom benne, hogy Orbán Viktor miniszterelnök és Volodimir Zelenszkij ukrán államfő előkészítés alatt álló találkozója áttörést hozhat ebben a folyamatban. Nem rózsás a helyzet Romániával sem, erre az utóbbi néhány hét eseményei is rávilágítottak. Itt elsősorban Klaus Iohannis magyarellenes kijelentéseire gondolok, amely kapcsán felidézném: amikor Erdély Romániához került, az egész ország területén mintegy 800 ezer volt a sváb, a szász és egyéb német népcsoportok összlétszáma, ma pedig körülbelül tízezer. Nem szeretnénk, hogy a magyarság is ilyen helyzetbe kerüljön. A másik dolog, amit érdemes itt felidézni: Iohannis a magyarok szavazataival is lett Románia elnöke. Ebből eddig még semmit nem honorált.

– Romániával azért még van néhány vita, mint például a gazdaságfejlesztési program…

– A Kárpát-medencei gazdaságfejlesztési program elindítása teljesen új fejezetet nyitott a nemzetpolitikában. Sohasem látott lehetőségeket jelentett a külhoni magyar, köztük az erdélyi vállalkozók számára. Nagyon fontos, hogy kiemeljük: a gazdaságfejlesztési programból nemcsak a magyarok, hanem a többségi nemzet is profitál. A vitás kérdések között persze nemcsak a gazdaságfejlesztést említhetjük, hanem olyan, évek óta húzódó ügyeket is, mint a restitúciós folyamatok vagy a közszereplést vállaló személyek állandó félelemben tartása. Ezek a lépések nem vallanak európai gondolkodásra.

– Az erős közösségnek erős érdekképviseletekre van szüksége. Ön egy márciusi háttérbeszélgetésen megjegyezte, hogy a határon túli magyar pártoknak fel kellene nőniük a feladathoz.

– Egyik pártot sem nevesítettem, a kijelentést a szlovákiai választások kapcsán fogalmaztam meg, a magyar szervezetek eredménytelenségére utalva. Hiába mondja egyik párt, hogy ennyivel vagy annyival több szavazatot kapott, mint a másik, ha a parlamenti küszöb alatt maradtak. Teljesen mindegy, hogy az ember miként fullad meg: tíz centire a víz felszínétől vagy ezer méter mélyen, a végeredmény ugyanaz. Fontos lenne minden külhoni régióban tudatosítani, hogy sohasem a másik magyar párt az ellenfél. A fő ellenfelek a többségi politikai szervezetek. Ha nem fogunk össze valamilyen módon, akkor nem leszünk sikeresek, márpedig a magyar választók ezt várják. Ez nem egypártrendszert jelent, számos lehetőség van az együttműködésre. Jó lenne, ha ezek a kérdések nem a választások előtt egy-két héttel vetődnének fel. Összefogásra irányuló törekvések minden régióban vannak, de eddig nem tudtak teljes körűvé válni.

– A koronavírus-járvány új helyzetet hozott, amely ráadásul országonként eltér, legalábbis a hatósági intézkedések szempontjából. Miként érinti ez az Önök munkáját?

– Jelentősen érinti, hiszen a munkánk legnagyobb részét az teszi ki, hogy határon túli szervezetekkel, közösségekkel tartjuk a kapcsolatot és külhoni eseményeken, átadásokon, programokon veszünk részt. A járványhelyzet gyakorlatilag lehetetlenné tette a fizikai kapcsolattartást. Ennek tükrében át kellett gondolni a programjainkat. Időben léptünk, így számos projektünket át tudtuk tenni az online térbe. A szokásos őszi kezdés helyett még áprilisban elindítottuk Miénk a város! nevű, külhoni magyar óvodásoknak és kisiskolásoknak szóló online játékunkat, amellyel több mint 2500 külhoni gyereket és családot értünk el. Online tartottuk a Kárpát-medencei magyar vállalkozók idei találkozóját, online végzik munkájukat a Kőrösi- és Petőfi-ösztöndíjasaink, és Trianon 100. évfordulója alkalmából is online „hoztuk össze” a világ magyarságát a május közepén meghirdetett videópályázatunkkal, amelyre közel 600 pályamű érkezett. Azt látjuk, hogy ezek a megoldások abszolút sikeresek, hisz a járvány ideje alatt is meg tudtuk mozgatni a magyar közösségeket szerte a világon, ennek ellenére már nagyon várjuk, hogy visszaálljon a régi rend. Az utóbbi időszakban többször elmondtam interjúkban: az elmúlt évek során az volt a legfőbb célunk, hogy a magyar–magyar kapcsolatokat, az anyaországi és a külhoni magyarság közötti szálakat olyan szinten erősítsük meg, hogy azokat soha semmi ne téphesse szét. Nem gondoltuk, hogy ez a megpróbáltatásokkal teli időszak ilyen hamar elérkezik. Mégis azt gondolom: a próbát kiálltuk, ebből a helyzetből is megerősödve kerültünk ki. 

– Tehát nem túlzás azt állítani, hogy a nemzetpolitika a digitális lehetőségeket is kihasználja.

– Az utóbbi időszakot valóban ez jellemezte, de hozzá kell tennem, hogy az online programok nem helyettesítik a fizikai kapcsolattartást. Egy virtuális találkozó sohasem ad annyit, mint amikor személyesen látjuk egymást egy megemlékezésen vagy átadón, kötetlenül tudunk beszélgetni és gondolkodni a közös tervekről.

– Elképzelhető, hogy a járványt követő általános gazdasági helyzet más lendületet szab a budapesti törekvéseknek?

– Arra kell számítani, hogy a forrásaink csak minimálisan csökkennek majd. Nagyságrendileg ez nem jelent jelentős változást, az eddigi programjainkat tehát folytatni tudjuk. Abban bízom, hogy a következő évre mind Magyarország, mind pedig a térség országai gazdaságilag is gyorsan helyre fognak állni.

– Végezetül: mit üzen a Nemzeti Összetartozás Napján?

– Június 4-e egyszerre szól a múltról és a jövőről. Emlékeznünk kell a száz évvel ezelőtti gyalázatos békediktátumra, ami egy hosszú történelmi folyamat zárópontja volt. Azt is mondhatnánk – több történész is ezen a véleményen van –, hogy ez volt a hosszú XIX. század lezárása és – a magyar nemzet számára tragikus kimenetelű – XX. század kezdete. 2020. június 4-én ugyanakkor egy másik évfordulóra is emlékeznünk kell: 100 évvel ezelőtt a nemzetünket szétszakították, de tíz évvel ezelőtt újraegyesítettük. Az elmúlt tíz év nemzetpolitikája, a nemzet közjogi újraegyesítése, a szülőföldön maradást és boldogulást segítő programok elindítása a mi válaszunk Trianonra. Büszkének kell lennünk arra, hogy nincs még egy olyan nemzet, amely a magyarsághoz hasonló csonkítást túlélt volna. Mi mégis túléltük, és ma erősebbek vagyunk, mint bármikor az elmúlt száz évben. Mára elértük azt, hogy a külhoni magyar lét többé nem hátrány, sokkal inkább előny. Ezt a gondolatot kell tovább erősítenünk, és a közösen elért sikereinkből táplálkoznunk, hogy 2020. június 4-e valóban egy új korszak, a magyarság számára győztes évszázad kezdetét jelentse.

(kérdezett: Szüszer Róbert - Székelyhon.ro)

keret:

A Nemzeti Összetartozás Napja 

A Nemzeti Összetartozás Napja az 1920-as trianoni békeszerződés aláírásáról megemlékező, június 4-ére eső nemzeti emléknap Magyarországon (és a világ magyarsága számára), melyet 2010. május 31-én 302 igen, 55 nem és 12 tartózkodó szavazat mellett iktatott törvénybe az Országgyűlés.