Napvilágra került Erdély legrégibb tető- és födémszerkezete

Erdély máig fennmaradt legrégibb, hétszázéves tető-, illetve födémszerkezetére bukkantak a Kolozs megyei magyarvistai református templomban – derült ki a csütörtök délután tartott sajtótájékoztatón, számol be a Szabadság.ro.

Perényi Lóránt, Magyarország építészeti stratégiáért felelős helyettes államtitkára szerint a lelet új mérföldkő a határon túli örökség védelmében. Kovács Gergely művészettörténész úgy véli, a magyarvistai és a Kárpát-medencei magyar templomok 14. századi freskói között reális és szoros kapcsolat mutatható ki. Csók Zsolt régész szerint pedig a további kutatások fényt deríthetnek a templom építési szakaszaira is. Kiss Lóránd restaurátor véleménye az, hogy a középkori Erdély új dimenziókkal bővül ennek a felfedezésnek köszönhetően. Tóth Boglárka dendrokronológus szakember kifejtette: a vizsgálatok olyan adatokat szolgáltathatnak, amelyek mással nem pótolhatóak. Weisz Attila művészettörténész azt javasolta, hogy a templom falát négyzetcentiméterenként kellene megvizsgálni.

Különleges leletekre bukkantak a Kolozsvártól húsz kilométerre található magyarvistai református templomban: a tetőt és a födémszerkezetet hétszáz évesre becsülik a szakemberek. A kutatások folytatására további lehetőség nyílik a magyarországi Teleki László Alapítvány, illetve az általa lebonyolított Rómer Flóris-terv alapján – derült ki a csütörtök délután tartott sajtótájékoztatón.  

„A magyar kormány számára kiemelt szerepet tölt be nemzeti örökségünk védelme. Műemlékeink megmentése nem csak az épületek fenntartása, hanem a közös múlt melletti kiállásról is szól. A magyarvistai lelet új mérföldkő a határon túli örökség védelmében.  Erdély a magyar királyság azon része, ahol a középkori műemlékállomány megmenekült a török hódoltság során, de még mindig veszélyben forog, főleg ott, ahol fogyóban van a magyar közösség” – ismertette a kalotaszegi településen a templom restaurálása során felfedezett lelet jelentőségét Perényi Lóránt, a magyar kormány építészeti stratégiáért felelős helyettes államtitkára.

A magyarvistai református templom tetőszerkezete és mestergerendája 1330-ban készült, ez hatással lehet az épület művészettörténeti vizsgálatára, a templomban fennmaradt I. Károly magyar király korabeli képek vizsgálatára, illetve Erdély és a történelmi Magyarország Anjou-kori falfestményeinek vizsgálatára – hangoztatta Kovács Gergely művészettörténész.

Megtudtuk: a Kárpát-medencei templomokban már korábban is végeztek kutatásokat, és felfedeztek 14. századi freskókat például Őraljaboldogfalván (Hunyad megye), Szepesdarócon (Szlovákia) és Cserkúton (Magyarország).

„Ezek a freskók a klasszikus gótika emlékei. Stílusukat meghatározták az Európa-szerte elterjedt bizantinizáló tendenciák, amelyek a bajor, dél-német és osztrák területeken is megjelenhettek. Ide tartoznak a mandulavágású szemek, a fehér szekko-vonalakkal tagolt arcábrázolások, amelyek általános stílusjegyeknek minősülnek. Ezek a példaként felsorolt freskók nem tekinthetők szorosan homogén emlékkörnek, de némely falfestmények között reális és szoros kapcsolat mutatható ki. Erdély Anjou kori falfestményeiről pontos képet további feltárások adhatnak, s széles körű kutatásokra van szükség – mondta Kovács Gergely.

Felházi Zoltán magyarvistai református lelkipásztor a sajtótájékoztatón felhívta a figyelmet arra, hogy a település legalább ezer éves. Első említése 1229-ből való, jobbágyfalu és püspöki birtok is volt, és 1600 körül tért át a római katolikusról a református vallásra. „Az a tény, hogy ez a templom épségben megmaradt évszázadokon át, csoda, az Úr kegyelme. Ezt a templomot Isten őrzi, ő tette szilárddá” – tette hozzá Felházi Klára református lelkipásztor. 

„A 2013-as régészeti minimális feltárások során előkerült a szentély északi oldalán egy félköríves szerkezet, amiről feltételezzük, hogy egy rotunda karéja lehet. Átfogó régészeti kutatás nélkül ez csak találgatás. Szeretnénk, ha a templom belsejében teljes régészeti feltárás lenne, amelynek köszönhetően kiderülhetne, hogy milyen építkezési szakaszai vannak a templomnak” – magyarázta Csók Zsolt régész.

A középkori Erdély új dimenziókkal bővül ennek a felfedezésnek köszönhetően – közölte Kiss Lóránd restaurátor. „Abból a jelentéktelennek tűnő megfigyelésből indultunk ki, miszerint a diadalív falképe rá van simítva a mestergerendára, tehát a mestergerendát utólag nem törhették be, csakis a falképek készülte előtt. A magyarvistai templom rengeteg meglepetést tartogat: a teljes északi oldal ki van festve, a nyugati és a déli részlegesen” – fejtette ki a szakember.

„A dendrokronológiai vizsgálatok olyan adatokat adhatnak, amelyek mással nem pótolhatóak. A faszerkezet dendrokronológiai vizsgálata nem csak a kormeghatározást teszi lehetővé, hanem az építési időt is megállapíthatja. Ezek vizsgálataával kimondhatjuk: a templomhajó 1330-ban épült, és be is fedték abban az évben. Külön kutatást igényel, hogy mikori a templom.  A tetőszerkezet keltezése önmagában is szenzáció, most a legkorábbi erdélyi fennmaradt szerkezetről van szó, amelynek formáját nem ismerjük pontosan, és további kutatásokra van szükség.  A ma álló, 17. sz. közepén, 1655-ben épült tetőszerkezetben maradt meg néhány elem a korai szerkezetből. Néhány elem az eredeti helyén maradt meg, in situ. Abban bízunk, hogy rekonstruáljuk a 14. század szerkezetét” – közölte Tóth Boglárka dendrokronológus szakember.

„A diadalív falképéről szóló tanulmány megírása közben figyeltünk fel arra, hogy nagyon érdekes szerkezettel állunk szemben” – mondta Weisz Attila művészettörténész. „A hajóban kazettás a mennyezet, amely födémre van felszerelve, amit mestergerenda támaszt alá, és azt egy oszlop tartja fenn. Még izgalmasabbak lettek dolgok, amikor a falkép restaurátor kollégák megfigyelték, hogy a freskóvakolat „nekimegy” a mestergerendának, tehát a gerenda beillesztése után kerülhettek oda. Harminc mintát vettek a dendrokronológus szakemberek, amelynek vizsgálata sok, érdekes, szenzációs eredményt hozott. A templomban sok más kutatni való van. A falképes feltárások alkalmával derült fény, hogy a hajó keleti sarkaiban nagyon valószínű, hogy mellékoltár-cibóriumok voltak, ami a vidékünkön nincs. Régészeti ásatással azonban pontosabban meg lehet határozni, hogy mindkét sarokban lehettek-e ilyen mellékoltár-cibóriumok? Kőfaragványok is kerültek elő a falkutatások alkalmával. Sok egyéb művészettörténeti izgalmas leletre várunk még” – számolt be a szakember.

Ugyanakkor kifejtette: nagyon érdekes a szentély, amit Árpád-kori vagy 14. századi szentélytípusnak szoktunk titulálni. A falképes kutatás alkalmával derült ki, hogy a négyzetes szentély nem ehhez a hajóhoz tartozik.  „A falkép másik lelete a maiestas domini keretében látható Krisztus-glória. Ezt kísérik az evangélista szimbólumok, egy álló angyal-figura, amelynek minuscula betűs felirata van. Ezt a betűtípust az 1320-as és 1330-as közötti időszakban használták, de a falképek esetében eléggé ritkák” – magyarázta a művészettörténész.

Ami pedig a terveket illeti, kifejtette: valójában ezzel csak elkezdődtek a kutatások, a régészeti feltárások során további eredményekre lehet számítani. „Például megtalálhatnánk azt a szentélyt, amelyhez ezek a falképek tartoztak, a kör alaprajzú épületet, a cibóriumok alapozását, de bármi kiderülhet még. A falkutatások is fontos eredményekkel hozhatnak: ezeket négyzetcentiméterről négyzetcentiméterre át kell vizsgálni” – mondta Weisz Attila.

(szabadsag.ro)