Nagy jelentőségű középkori kódexet, francia szerzetes művét azonosították a kolozsvári Szent Mihály-plébánia levéltárában

Nagy jelentőséggel bíró középkori kódexet, Nicolaus de Lyra francia ferences szerzetes (1270-1349 körül) evangélium-kommentárjait azonosították a kolozsvári Szent Mihály-plébánia levéltárában – közölte a romkat.ro portál.

A most azonosított kódex az egyetlen középkori kézirat, amelyet a kincses városi plébánia levéltárában őriznek. A Kolozsváron megtalált, a tudományos közösség számára ismeretlen, elveszettnek hitt kézirat – amelyet először Adrian Papahagi, a Babeș-Bolyai Tudományegyetem professzora tanulmányozott – egy másik, a gyulafehérvári Batthyáneum Könyvtár gyűjteményében található kézirathoz kapcsolódik. Nagy Emőke levéltáros rámutatott, a közel 2000 könyvpéldány nagy kincse Kolozsvárnak és a különböző történeti idők rétegeit őrzi.

Mint a katolikus portálon olvasható, a napokban került nyilvánosságra a fontos középkori irat. A kolozsvári Szent Mihály-templom felújításáig a plébánia irattárát, kéziratait – köztük mintegy 2000, többnyire nyomtatott kötetet – a templom kórusa melletti teremben tárolták. A most azonosított kódex az egyetlen középkori kézirat, amelyet a kolozsvári Szent Mihály-plébánia levéltárában őriznek. Az 1470-ben keletkezett kolozsvári kézirat Nicolaus de Lyra ferences szerzetesnek (1270-1349 körül) a négy evangéliumhoz írt kommentárjait (postilla) tartalmazza Paulus, burgosi érsek (1351-1435 körül) kiegészítéseivel.

• Fotó: Biblioteca Batthyaneum /Facebook A Kolozsváron megtalált kézirat egy másik, a gyulafehérvári Batthyáneum Könyvtár gyűjteményében található kézirathoz kapcsolódik. Amint azt a Batthyaneum könyvtár a közösségi médiában közölte: az MS I.12. kézirat a Batthyaneum Könyvtár 1471-ben kelt irata, tartalmazza Nicolaus de Lyra Postilláját és Paulus de Burgos kiegészítéseit az Újszövetség több könyvéhez. A könyvek azonos méretűek, és amint azt Adrian Papahagi kolozsvári bölcsészprofesszor a Batthyaneum Könyvtárban tett látogatása során megállapította, a kéziratok korabeli gótikus kötései azonos mintákkal és azonos fémdarabokkal díszítettek (mindkét kéziratot lánccal kötötték, ami csak a kolozsvári kéziratban maradt fenn).

Nagy Emőke levéltáros a Romkat.ro portálnak kifejtette, a Gyulafehérvári Főegyházmegye Levéltárának Kolozsvári Gyűjtőlevéltára igen értékes és nagyszámú könyvtárat őriz, még rendezés alatt áll, mivel 2018 augusztusában került végleges helyére. Korábban a Szent Mihály-templom nyugati homlokzatán elhelyezkedő karzatról nyíló szobában tárolták (ahol eredetileg a levéltári anyagot is, ám azt már korábban a szakszerűen kialakított levéltárban helyezték el). A tudományos közösség számára ismeretlen, elveszettnek hitt kéziratot először Adrian Papahagi, a Babeș-Bolyai Tudományegyetem professzora tanulmányozta. Papahagi azt írta, tudta, hogy az erdélyi püspököknek – magától Batthyánytól kezdve Majláth Gusztávig – szokása volt a középkori kéziratokat a plébániákról a gyulafehérvári nagy könyvtárba szállítani. „Nem kellett mást tenni, mint összehasonlítani a két kötetet. Bár különböző írnokok másolták őket, a két kéziratot minden bizonnyal ugyanabban a műhelyben kötötték be, amint azt a vasszerelvények és a vaknyomásos kötés néhány bélyegzője is bizonyítja” – írta a professzor. Kifejtette, bár a gyulafehérvári kézirat elveszítette a láncát, a kolozsvári könyv pedig a címlapon lévő címkét, ezek az elemek is közösek voltak bennük. Ráadásul ugyanezekkel a szerszámokkal díszítették a Szent Mihály-gyűjtemény különböző inkunabuláinak kötéseit is, ami azt bizonyítja, hogy a Gyulafehérváron lévő könyvet Kolozsvárról vitték oda egy még nem azonosított időpontban.

Nagy Emőke levéltáros arra is kitért, hogy a kódexről egy 1963-ban, Baráth Béla kanonok által készített, a Szent Mihály-plébánia könyvállományát áttekintő katalógus tesz először említést. „A kódexet a Szent Mihály-plébánia levéltárosaként azonosítottam a kötet végén található kolofon alapján. Mint azt a szakmai körökben tudjuk, az ősnyomtatványoknak és kézzel írott kódexeknek nem voltak címlapjai, hanem a könyv végén lévő kolofon ismertet a kötet adataira (név, cím, kiadás) vonatkozóan. Nicolaus de Lyra könyve az egyetlen kézzel írott középkori kódex, ami a Szent Mihály-plébánia könyvtárából fennmaradt. Nicolaus de Lyra (1270-1349) francia ferences szerzetes, főműve az egész Szentíráshoz írt magyarázatos könyve (Postilla litteralis super totam Bibliam), amit 1322-1331 között írt” – fejti ki a levéltáros. Rámutat, Nicolaus de Lyra műve igen elterjedt volt a középkorban és sokan használták fel prédikációjukhoz kiegészítésként, magyarázatként. Ebből a célból sok kéziratos másolat készült a középkorban. „A Szent Mihály-plébánia tulajdonában lévő könyv a négy evangélista műveinek a kommentárjait tartalmazza, kiegészítésekkel Paulus (1351-1435), Burgos püspöke munkájából. A kódexet 1470-ben másolták. Sajnos az első oldalak rossz állapotban maradtak fenn, valamikor nedvesség érhette a kódexet, emiatt restaurálásra szorul. A gótikus kötés azonban jó állapotban van” – fogalmazott a levéltáros.

A kódexet Adrian Papahagi kutató, egyetemi tanár (Babeș-Bolyai Tudományegyetem, bölcsészkar), kutatta elsőként. A kutató szerint német nyelvterületen másolták (a betűtípusokból megítélve) és rokonságot mutat a Batthyaneumban őrzött, 1471-ből származó kódexszel, ami úgyszintén Nicolaus de Lyra munkáját tartalmazza: az Újtestamentum további részeit (Apostolok Cselekedetei, levelek, Jelenések könyve). Nagy Emőke kifejti azt is, ebben a kódexben is tetten érhetjük Burgos püspöke, Paulus Nicolaus de Lyra művéhez fűzött kiegészítéseit. A kutató szerint mindkét kódex német nyelvterületen íródott (másolták) és a plébánia megrendelésére vagy a ferencesek kérésére érkezett Kolozsvárra (több ferences könyv is bekerült a Szent Mihály-plébánia tulajdonába a szerzetesrendek 16. századi szekularizációja során). A kutató vizsgálata nyomán rámutatott arra, hogy a Szent Mihály-plébánia tulajdonában lévő kódex az első kötet (1470), a Batthyaneumban őrzött kódex a második kötet (1471). Adrian Papahagi további észrevétele az, hogy a két kéziratot ugyanabban a műhelyben kötötték be. Erre utalnak a két kódex kötéseinek az azonos stílusú vaspántjai és azonos motívumok a bőrfelületbe préselve. Az írás alapján megállapítható, hogy német nyelvterületen másolták mindkét kódexet és két különböző kéznek az írását mutatja (nem azonos a másoló). A két kódexnek a papírba préselt vízjele is eltérő, más műhelyből származó papír. Mindkét kötet, értékéből fakadóan, lánccal volt rögzítve a polchoz. A Szent Mihály-plébánia tulajdonában őrzött kódexen szépen megőrződött a lánc. A kutató feltételezése, hogy egyszerre rendelték meg a kétkötetes munkát (a Szent Mihály-plébánia, vagy a ferences rend) és Erdélyben (Kolozsváron?) kötötték be őket, ugyanabban a könyvkötő műhelyben. A második kötet (ami eredetileg a Szent Mihály-plébánia tulajdonát képezte) feltehetően Majláth Gusztáv püspöksége alatt került Gyulafehérvárra, amikor az igen értékes könyveknek külön tárolóhelyet, szobát rendeztek ott be, megfelelő körülményeket biztosítva nekik. Nagy valószínűséggel több kötet is átkerült ekkor Gyulafehérvárra, ami aztán később a Batthyaneum tulajdonában maradt.

(kronikaonline.ro)