Lovasgalopp – Lemhényi lovas nyerte a Székely Vágtát

A hétvége piros napos eseményt jelentett több ezer háromszékinek, székelyföldinek, távolból érkezett erdélyi magyarnak, s minden bizonnyal emlékezetes marad azon gazdáknak is, akik megmutathatták az utóbbi években nevelt lovaikat. Öröm volt látni, mennyi szépen tartott és jól képzett hátasa és fogatos lova van Székelyföldnek.

A Székely Vágtát a Lemhényt képviselő, 2014-ben is győztes Zsigmond János Timpex Amata nevű lovával nyerte meg, de rajta kívül a második helyezett rétyi Fazakas János és Csillag nevű lova, valamint a harmadik, Mikóújfalut képviselő Tóth Barna és My Mission nevű lova is rajthoz állhat a budapesti Nemzeti Vágtán szeptemberben. A Góbé-futamot a gyergyószentmiklósi László Pál nyerte meg Dáriusz nevű lovával.
 

Huszárfelvonulással, a székely lobogó felvonásával és a versenyzők bevonulásával, majd fogadalomtételével vette kezdetét a Székely Vágta. Barti Tihamér, Hargita Megye Tanácsának alelnöke a székelység lovakhoz való kötődéséről beszélt – „történelmünk legfontosabb pillanataiban mindig velünk voltak" –, majd a közönséget a két hónap múlva Gyergyószentmiklóson sorra kerülő Székelyföldi Lovasünnepre hívta. Tamás Sándor, a megyei tanács elnöke a Székely Vágta lovas életünk és közösségünk életére gyakorolt hatását emelte ki: az elmúlt években érezhetően nőtt a lovaglók száma, több lovasegyesület, -vállalkozás létesült, és egyre népszerűbbek a hagyományőrző huszárok eseményei. Tamás Sándor szerint bíznunk kell abban, hogy a Székely Vágta győztese lesz a Nemzeti Vágta győztese is.

A Nemzeti Vágta részéről Nagy József hagyományőrző huszártiszt szólalt fel. Mint mondotta, a Székely Vágta anyarendezvényének, a Nemzeti Vágtának vezéralakjává választották az 1849. július 19-én hősiesen küzdő székelyt, a papolci születésű Kiss Sándort. „Ma nem kíván tőlünk hőstetteket az élet, de Kiss Sándor teljes elköteleződését a közösség iránt, feltétlen odaadását társai felé követendő példaként mutatja nekünk is. Ebből az egymás felé forduló figyelemből születik meg egymás elfogadása, egymás tisztelete. Ebből a másik felé forduló figyelemből, a másik megismerése által születik meg a szeretet” – fogalmazott a huszártiszt.
 

Lovak – a vágtán kívül

Az izlandi lovak felvonulása hagyományosnak mondható, hiszen immár ötödik éve, hogy az ivóiak egyre népesebb csoportja érkezik lóháton – több nap alatt teszik meg a százharminc kilométeres, az autóforgalmat elkerülő utat – az Óriás-pincetetőre.
A Shagya Lovasklub Egyesület fiataljai nem mindennapi lovas- és tornásztehetséget, illetve kitartást követelő előadásukban nehéz sorsú fiatalokról és a ló szeretetéről szóltak.

A Saggitis Siculorum Egyesület produkciója a lovukkal harcban részt vevő őseink előtt tisztelgett. Bemutatták, milyen harci helyzetekben vehettek részt elődeink, miként használták legfontosabb fegyverüket, az íjat, s milyen szerep jutott a ló és lovasa közötti kapcsolatnak az íjvesszők ellövésében és célba találásában. A bemutatóban fontos szerep jutott annak a Pászka Lehelnek, aki a negyedik Székely Vágtán kantár és nyereg nélküli lováról harminckét másodperc alatt tizennégy lövéséből tizenhárommal célba találva világrekordot állított fel.

A Székely Virtus Hagyományőrző Egyesület a korabeli lovas és gyalogos harcmodort, valamint hadászati technikákat szemléltette, fénypontként pedig pirotechnikai eszközökkel színesített huszárkarusszelt mutattak be.

Az Erdélyi Lovaskaszkadőr Egyesület tagjai akrobatikus lovastrükkökkel szórakoztatták a közönséget, a csapatvezető Ugron Attila, a többszörös Székely- és Nemzeti Vágta-résztvevő mellett az egyéni gyakorlatokban bemutatkozott Mojzi Árpád és Antal Norbert, a csapat hölgytagjai – Ugron-Fejér Orsolya és Barbocz Tímea – a koreográfiáért feleltek.

Illatok, ízek, vásárfiák

A lacikonyhásoknak fenntartott részen bármerre fordult az ember, ínycsiklandó illatokkal találkozott. A friss levegőtől megéhezőknek volt miből válogatniuk, és láthatóan kiállta a próbát a sült kolbász, a vadhúsból készült tokány, a gazdagon készített, mindenféle idényzöldség hozzáadásával készült lecsó, a disznó zsírosabb és zsírszegényebb részeiből készített flekken, a változatos ízesítésű savanyúságok, a székelyek legkedvesebb desszertjei, a kürtőskalács és a mézeskalács is.
Gazdag kínálattal találkozhattak a vásárfiát keresők is. Válogatni lehetett a székely motívumokkal díszített ruhák és kiegészítők között, szőttesből, varrottasból, cserépből, fából, szalmából és bőrből készült használati és dísztárgyak sokaságát vonultatták fel a háromszéki, illetve a kicsit távolabbról – Udvarhely-, Csík- és Gyergyószékről – érkező kézművesek. Mézből és gyümölcsből készített termék s házi recept szerint készült szappan és kenceficék is kerülhettek a vágtára kilátogatók tarisznyájába.

És miközben egymást követték a különböző rendű-rangú futamok, lehetett kiállítást nézni – az Incitato nemzetközi alkotótábor anyagából, illetve népművészeti tárlaton ízelítő Gyergyó vidékének népi kultúrájából, de felléptek a rétyi fúvósok is, szombat este azonban a Csík zenekar koncertje a rossz idő miatt elmaradt.

erdely.ma, Háromszék