Közösségpolitika a szórvány támogatása

Kedves házigazdák és tisztelt meghívottak! Nagy örömömre szolgál, hogy a Magyar Szórvány Napján szinte minden erdélyi magyar közösség képviselője itt van, nemcsak a szórványközösségeké. A nagyváradi kongresszuson indítottuk útjára négy évvel ezelőtt ezt az ünnepet.

Hiszek abban, hogy ünnepeink meghatározóak és fontos, hogy a szórványnak is legyen ünnepe. Második éve a MÁÉRT Szórvány Szakbizottságának döntése értelmében nemcsak Erdély, hanem a teljes Kárpát-medence megünnepli a Magyar Szórvány Napját november 15-én, Bethlen Gábor erdélyi fejedelmünk születésének napján. Reménységünk az, hogy a jövő héten ülésező Magyar Állandó Értekezlet és a december elején éves gyűlését tartó Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma megteszi a megfelelő lépéseket, hogy a Magyar Országgyűlés által szentesített ünneppé váljon a Magyar Szórvány Napja, ahogy korábban Kelemen Hunor szövetségi elnök ezt megfogalmazta.

Bethlen Gábor dél-erdélyi településen, Marosillyén, mai szóval szórványvidéken született (nyilván akkor másak voltak a demográfiai és közösségi realitások – szerk. megj.), életének fontos részét a Gyergyói-medencében, Székelyföldön töltötte és nemcsak Kárpát-medencei, hanem közép-európai jelentőségű tanintézményt alapított, amely ma is nevét viseli Nagyenyeden. Ilyen szempontból is jó és találó választás a szórványnap gondolata, amely a székely-szórvány együttműködés gyümölcse, ahogy a kezdeményezés és a javaslat megfogalmazása is. Nemcsak ezért említem az Összetartozunk székely-szórvány programot a szórványcselekvési tervből, hanem azért is, mert ez a program szemlélteti a leginkább azt, ahogy itt most a teremben ülünk – hiszen itt vannak a szórványmegyék, de az erdélyi, székelyföldi magyar közösségek képviselői is. Szórványmegyékről beszélünk, de ha figyelmesen megnézzük Erdély, Bánság és Székelyföld demográfiai térképét, azt látjuk, hogy mindenütt vannak szórványközösségek. Léteznek és ugyanolyan figyelmet igényelnének a Partium vagy Maros megye bizonyos részein élő magyar szórványközösségek. A székelyföldi magyar közösségekkel való együttműködés pedig természetes. Úgy tartják, Napóleon mondta, hogy a legjobb védekezés a támadás. Ez ránk is érvényes, nyilván a mai értelemben kell használnunk, de az aktív, kezdeményező magatartás támadást is jelenthet a mi esetünkben. A fegyverünk ma természetesen a tudás, a kezdeményezőkészség, az aktív jelenlét, a szolidaritás. A legjobb közösségi önvédelem pontosan a szórvány támogatását jelenti. Sok elmélet van a szórványléttel kapcsolatosan, egy valamiben azonban megegyezhetünk: a szórvány sohasem szűnik meg, csak odébb költözik. Ha egy közösség eltűnik, ha feladunk egy végvárat, akkor a szórványlét nem tűnik el, hanem a következő településre költözik és elkezdi akár a legerősebb tömbben élő közösség szélét marni, gyengíteni. A szórványpolitika közösségpolitika, úgy vélem, a szórvány cselekvési tervben nemcsak a Főtitkárság erőforrásait, kezdeményezéseit szabad és kell felfedezni, hanem a kormányzati szerepvállalás  prioritásait is, amelyek a szórványt célozzák meg, ott lehet és ott kell felfedezni a magyar támogatáspolitika új prioritásait is. Reméljük, hogy ez megvalósul és a közösségi, önkormányzati, a romániai és a magyar kormányzati források is elérhetőek lesznek a szórványprogramok működtetésére.

Kelemen Hunor szövetségi elnök említést tett a MÁÉRT Szórvány Szakbizottságának csütörtöki budapesti üléséről. Aznap egyébként szórványnapi konferenciát is tartottak a magyar fővárosban, tehát valóban Kárpát-medencei dimenziót kapott a Magyar Szórvány Napja, persze tovább kell erősíteni ezt az ünnepet. Két fontos témát érintettünk a szakbizottsági ülésen, az egyik a már mindenki által ismert tematikus évekkel kapcsolatos jövő évi javaslat. Az új kezdeményezést, hogy 2015 legyen a szakoktatás éve a szórványoktatás szempontjából is nagyon fontosnak tartom. Európai szinten és Erdélyben is – legyen szó tömbről vagy szórványról – az oktatási kínálat eltávolodott a munkaerőpiac igényeitől. Ha a szakoktatás ki tudja szolgálni ezeket az igényeket, akkor egy lépéssel közelebb kerülünk ahhoz, hogy a szülőföldön való gyarapodásról beszélhessünk. Bízom benne, hogy a MÁÉRT plénuma elfogadja a szakoktatás évére vonatkozó javaslatot.

A második fontos téma az Iskolák veszélyben című kutatás volt, amelynek partnere az RMDSZ Főtitkársága. Ez egy erdélyi kutatás, amelynek tartalma nagyon fontos, és ott van a kérdés, amivel Kapitány Balázs, a Központi Statisztikai Hivatal – Népességtudományi Kutatóintézet igazgatóhelyettese zárta bemutatóját, de én magam is életbevágónak tartok: hogyan tovább. Van egy kutatás, van egy helyzetfelmérés, a szakemberek tudják, hogy öt év múlva másképp fog kinézni az a kép, amit a kutatás anyaga most megrajzol, de mindenképpen meg kell válaszolni a kérdést, hogyan tovább. Úgy gondolom, hogy a szórványoktatás az a kérdéskör, amelyet nemcsak a mai konferencián, hanem a továbbiakban is folyamatosan napirenden kell tartani, nemcsak elméleti megközelítésben, hanem a gyakorlati megoldások megtalálásának érdekében is.

Köszönöm, hogy meghallgattak!

A IV. Magyar Szórvány Napja alkalmából, Medgyesen szervezett szórványkonferencián elhangzott előadás szerkesztett változata.