Közel kétszáz sírra bukkantak a Házsongárd mellett

Közel kétszáz sírt tártak fel a Házsongárdi temető bejárata mellett, a Petőfi (Avram Iancu) utca 22–24. szám alatti parcellán zajló ásatáson. A telket, amelyen az államosításig a Reimann-féle neves kőfaragóműhely működött, a Református Egyház Nyugdíjintézete vásárolta meg. A parcellán többszintes, parkolóházzal is rendelkező ingatlant építtetnek. Az épülethez föld alatti szinteket is terveznek, és ezek kiásása előtt leletmentő ásatást kell végezni. Andrei Fărcaş régésszel, az Erdélyi Történeti Múzeum munkatársával a feltárásról, a felszínre bukkant leletekről beszélgettünk. Amint a szakember elmondta, a beépítésre szánt teleknek nagyjából a felét, a déli részét kutatták eddig; a parcella valószínűleg a Házsongárd régebbi része volt, amelynek a 19. században megszüntették a temetőfunkcióját. A régészek ugyanakkor egy 13 méter mély kutat is találtak, amelyet szintén 19. századinak vélnek.

Tekintve, hogy a Református Egyház Nyugdíjintézete által terveztetett ingatlannak föld alatti szintjei is lesznek, illetve hogy a terület műemlékvédelmi övezet része, az építkezés régészeti felügyelettel kezdődhet el. Az Erdélyi Nemzeti Történeti Múzeum régésze, Csók Zsolt szakmai irányítása alatt zajló kutatás március végén indult, és még a hét folyamán zajlik – mondta lapunknak az ásatáson dolgozó Andrei Fărcaş régész, a múzeum munkatársa.

A szakember beszámolt arról, hogy mindeddig közel kétszáz sírra bukkantak. A telek valószínűleg a Házsongárd régebbi része volt, amelyet a 19. században felszámoltak és ráépítettek. „A helyszínen kevés sírt lehetett pontosan keltezni; ehhez laboratóriumi vizsgálatok is szükségesek; a legrégebbi temetkezés, amelyet az ásatáson datálni tudtunk, 17. századi” – emelte ki a régész. 

A területen 1830 körül kezdtek el építkezni, tehát néhány évvel azelőtt számolhatták fel a Házsongárdnak ezt a részét. Kérdésünkre, hogy miért szüntethették meg a telek temetőfunkcióját, a régész elmondta: vélhetőleg olyan sírok lehettek ebben a temetőrészben, amelyeknek a 19. századra már nem maradt gazdájuk; sírköveket például egyáltalán nem találtak; valószínűleg fából készült keresztek lehettek a sírok fölött, amelyek elpusztultak, így nem is lehetett tudni, kik vannak oda temetve.

„A leletmentő ásatás egyelőre a telek déli részére terjed ki, amelynek a 90 százalékát már kutattuk; ez a rész nagyjából a fele a parcellának, amelyre az ingatlan épülne. A jövő hétre vélhetőleg befejezzük ezt a szakaszt, hogy az építtető elkezdhesse a munkát; a telek másik felében valószínűleg ősszel folytatjuk a kutatást” – magyarázta a szakember.
Mint mondta, középkori kerámiatöredékeket találtak ugyan, de ezek későbbi, 17–18. századi rétegekkel keveredtek. A feltárt sírok egy része még épségben volt, másokat már megbolygattak a későbbi temetkezések. A telken egy 13 méter mély kutat is találtak. – Nem kerek, hanem terjedelmes négyszögletű gödröt ástak, és annak közepén falazták ki kőből a kutat és töltötték fel a gödröt földdel – részletezte a régész. A kút építésekor sírokat tartalmazó rétegeket is átvágtak. Mivel a telken az első építkezések valószínűleg a Reimann-féle kőfaragó műhelyhez tartozó épületek voltak, elképzelhető, hogy a kutat is akkoriban fúrták – vélte a régész. Mint megjegyezte, nem találtak olyan régészeti anyagokat, amelyek arra utalnának, hogy a kút a korábbi temetőrészhez tartozott volna.

Kérdésünkre, hogy mi történik a sírokban talált tetemekkel és tárgyi leletekkel, a régész elmondta: az emberi maradványok a történeti múzeumba kerülnek, antropológiai vizsgálatot végeznek rajtuk, s ezt követően visszaszolgáltatják őket a református egyházkerületnek, hogy újratemethessék az elhunytakat. A sírokban talált temetkezési leletek nagyrészt rózsafüzérek voltak. Keresztény temetkezésekre – a korábbi korokkal ellentétben – már nemigen jellemző, hogy a sírokban bőséges halotti inventárium legyen; a katolikus elhunytaknál jellemző melléklet a rózsafüzér, amelyet az illető egész életében használt; sajátos esetekben, egyéb olyan tárgyak is előkerülhetnek, amelyeket esetleg a család fontosnak tartott, hogy a halottal együtt hantoljanak el – részletezte a szakember.

Tekintve, hogy a Házson­gárdot a városban dúló pestisjárványok miatt nyitotta meg annak idején a domboldalban köztemetőként a városi tanács, és hogy a most feltárt parcella a temetőnek egy régebbi része lehetett, felvetettük a kérdést: találtak-e pestisben elhunytakra utaló nyomokat. A régész azt válaszolta: figyeltek erre, de sem meszes temetés nyomait, sem tömegsírokat nem találtak a felásott részen – legalábbis egyelőre.

Andrei Fărcaş elmondta továbbá, hogy nem találtak arra utaló nyomokat sem, hogy a telek a Házsongárd létesítése előtti korokban lakott lett volna. Az úgynevezett „steril” földréteg, amely semminemű emberi tevékenység nyomait nem tartalmazza, két méter mélységben, vagy annál is magasabban van; összehasonlításképpen, a hosszú idők óta belakott Főtér környékén ezt a réteget 9–10 méter mélyen azonosították. Még a temető megnyitása után is nagyrészt kertek lehettek ebben az övezetben – tette hozzá Andrei Fărcaş. 

„Egyelőre dokumentáltuk a feltárt leleteket, ezt követi az elemzési folyamat, a leletek kontextusba helyezése, az analógiák keresése, majd a következtetések összegzése. Gyereksírokat is találtunk; reményeink szerint statisztikai megállapításokat is megfogalmazhatunk majd. A feltárás kétségkívül újabb adalékokat nyújt a város történetéhez, de előbb fel kell dolgoznunk az anyagot ahhoz, hogy konkrétumokat fogalmazhassunk meg” – emelte ki a régész. 

(szabadsag.ro)