ILONDAI HÁLAOBELISZK

Talán sokan felfigyeltek Nagybányáról Kolozsvár felé menet Ilonda után néhány szász méterre, a bal oldalon egy magas, szépen faragott kőoszlopra. Évek óta próbálgattam kitalálni, mi lehet: valamikori ország-, régió-, netán birtokhatárt jelző kő? Később a földmérők által használt referencia cölöpre gyanakodtam.

Végül arra jutottam, hogy védett építményről lehet csak szó, és valóban, ha az ember megáll és körbejárja a mohától megzöldült, széltől, esőtől lekoptatott élű, mégis nemes formát őrző oszlopot, az országútról nem látható oldalán felirat olvasható:

T.V. ISPÁNY / UJFALVI SÁMUEL / URNAK / AZ UTAZÓK. KÉSZÜLT NAGY / INSÉG IDEJÉN / 1814 / KENYEREL SEGITETT /MUNKÁSOK ÁLTAL

A szöveg ma már nagyon rosszul olvasható, szerencsére az obeliszket felvették az Országos Műemlékvédelmi Listára, SJ-IV-m-B-05157 kódszámmal, így a hivatalos honlapról tudjuk mi áll a szövegben. A Szilágy megyei magyar Örökségvédők figyelmét remélhetőleg nem kerüli el, és megállítják további pusztulását, hiszen egészen ritka emlékműről van szó. Jó érzés látni, hogy a centenáriumi felbuzdulásukban nem tettek benne kárt, de a közöny, illetve ignorancia elegendő ahhoz, hogy idővel ezt a munkát is elvégezze.

Elgondolkodtató, hogy 200 évvel ezelőtt Erdély-szerte mekkora csapás lehetett egy éhínség, de még érdekesebb azon mélázni, hogy az ilondai (talán vármegyei) ispán, aki feltehetőleg nemes és földbirtokos is lehetett, mekkora adománnyal segíthette ki a szűkölködőket, ami ekkora hálára sarkallta a kisegítetteket, hogy emléket állítottak neki. Hogy a nálunk tanított történelem csak a kizsákmányoló osztályként említi őket, hogy mai ésszel mérve, talán „érdeke” volt a munkásait nem éhen halni hagyni, ez ma már mind mellékes, én úgy vélem a mindkét oldalról megnyilvánuló EMBERSÉG-nek állít emléket az obeliszk. 

Ez az Emberség kopik szép lassan, porlik, mint a kőoszlop.

Várady Enikő