Így élték meg hitüket a magyarok az impériumváltás után – időkapszula került elő az apanagyfalusi templomban

Különleges leletre akadtak a Beszterce-Naszód megyei Apanagyfalu református templomának felújítása során: egy 1933-ban elrejtett francia parfümös üvegben az akkori helyi lelkipásztor által hátrahagyott kéziratra bukkantak. Az utókornak hagyott levél érdekessége, hogy a viszonylag frissen Romániához csatolt Erdély protestáns magyar kisközösségének hitéletébe és társadalmi helyzetébe is bepillantást nyerhetünk.

Az Erdélyi Református Egyházkerületen keresztül a magyar kormány támogatásával újították meg az 113 református lelket számláló apanagyfalusi műemléktemplomot, amely az írásos említések alapján 1466 körül épülhetett. Az aktuális munkálatokat 2018 novemberében kezdték, és 2020 szeptemberében fejezték be – tudtuk meg Márton Zoltán-Barna parókus lelkipásztortól.

Az apanagyfalusi Árpád-kori templom és harangláb 

„Mivel a templom A-kategóriás műemlék, végig régészeti felügyelet mellett zajlottak a munkálatok, és érdekesség, hogy a teljes munkafolyamat alatt sem kint, sem bent nem találtak semmilyen időkapszulát. Az utolsó fázisban, amikor a templomban a karzatot javították, az egyik tartógerenda alatt találták meg az időkapszulát, valamint egy deszkadarabot, amelyen az akkori kőművesmester neve szerepelt. Ha nem nyúlunk hozzá ahhoz a gerendához, nem találtuk volna meg a leletet” – részletezte a lelkipásztor.

Az időkapszula egy francia parfümös üvegben elrejtett levél volt, az akkori lelkipásztor, Geréb András kézírása olvasható benne, 1933. augusztus 10-én keltezte. Márton Zoltán-Barna elmondása szerint régészeti szempontból az időkapszula legértékesebb eleme a két pecsét, amellyel a levelet ellátták. Az egyik kizárólag magyar nyelvű: „Apanagyfalu Lelkészi Hivatal” – olvasható rajta, valamint egy román-magyar nyelvű pecsét is.

A két értékes pecsétet tartalmazó levél

A 88 évvel ezelőtti levélben az akkori lelkipásztor röviden leírja, hogy hozzáfogtak a templomfelújításhoz, 1933.  augusztus 15-én felfogadtak egy Nagy Sándor nevű bethleni kőművesmestert, aki 50 ezer lej értékben elvállalta a templomfelújítást. A lelkipásztor írásában összehasonlításképpen megjegyzi, hogy abban az időben 100 kilogramm búza 300 lejbe került.

„Az egyházközségben 350 lélek van. Ezek a hívek adták össze a pénzt rovatalból. Apanagyfalu jelenleg Szamos megyében van, azelőtt Szolnok-Doboka megye volt. Erdélyország 1918. december 1. után meg van szállva a románoktól. Istennek hála, vallásunk gyakorlatában eddig nem háborgattak, de iskolánkban sok zaklatásnak vagyunk kitéve” – olvasható az akkori lelkész utókornak szánt levelében, amelyben az impériumváltás után másfél évtizeddel tapasztalt hangulatot igyekezett szemléltetni.

Az idézett szövegrészlet után a lelkipásztor felsorolja az akkori presbiterek és a gondnok, a falu tanítója, a kőműves, valamint az asztalosmester nevét, illetve magáról is megosztja az információt, miszerint 1910-től szolgál az egyházközségben.

Az adományozásról Márton Zoltán-Barna elmondta, hogy rovatal alapján, tehát minden hívőre az egyház által kirótt hozzájárulásból újították fel a templomot, így gyűlt össze akkor az a bizonyos 50 ezer lej.

Az elmúlt két évben lezajlott felújítások a 88 évvel ezelőttihez viszonyítva jelentősebb beavatkozást jelentettek a középkori templomban. A lelkipásztor elmondása szerint a templom eredeti kőfalain kívül minden mást kicseréltek, megújítottak, nemcsak az épületben, hanem a templom udvarát, az ott található haranglábat, még magát a kerítést is. A templomban pedig megújultak a padok, az úrasztala, a szószék, a szószékkorona, az orgona, a karzat és a nyílászárók.

Esti fényben az A-kategóriás emlékmű

(maszol.ro)