Máramarossziget alpolgármestere: összetartó közösség a magyarság, de még van hely az összefogás szekerén

Orosz Krisztofer Levente, Máramarossziget alpolgármestere fontosnak tartja a magyar közösségi rendezvényeket és az oktatás támogatását

Négy év szünet után tavaly ismét magyar alpolgármestere lett Máramarosszigetnek: a 2024-es helyhatósági választásokon az RMDSZ jelöltjeként mandátumot szerzett Orosz Krisztofer Leventét választotta meg a késő ősszel megalakuló helyi képviselő-testület. Az RMDSZ szigeti szervezetének elnöke a városrendezési, közérdekű témák mellett prioritásnak tekinti azoknak a céloknak a megvalósítását, amelyek a magyarokat közösségként megerősítik, egyénileg pedig az identitástudatot fejlesztik: újabb magyar emlékjelek állítását, a magyar oktatás támogatását, a magyar kulturális és szórakoztató programok bővítését. Ugyanakkor aggodalommal tekint a jövőbe, mert a természetes fogyás és az asszimiláció a szórványban erősebben és gyorsabban érezteti hatását.

– November eleje óta tölti be a máramarosszigeti alpolgármesteri tisztséget: milyen tapasztalatokat szerzett az azóta eltelt közel négy hónap alatt az önkormányzati végrehajtásban?

– Ez az időszak az adaptációs folyamatot jelentette, de ezután is lesznek olyan helyzetek, amelyekhez alkalmazkodni kell. Nem volt könnyű, de annyira nehéz sem megszokni a számomra teljesen új környezetet. Máramarossziget adminisztratív szempontból nagyon elhanyagolt város: a korábbi városvezetők nem tettek meg mindent azért, hogy a történelmi Máramaros „fővárosa” kiemelkedjen a mocsárból. 

Van itt gazdasági lemaradás, rossz közlekedési infrastruktúra, omladozó műemléképületek stb. Mintha megállt volna az idő Máramarosszigeten. 

Amúgy rengeteg potenciál rejlik a településben. Ebből a káoszból kell most valahogy kikecmeregni. A polgármesterben is megvan hála Istennek a jó szándék. Nagyrészt mindenben megegyezik az elképzelésünk, és nagyon nyitott ember. Az egyik legnehezebb dolog az lesz, hogy legyőzzük az akadályokat és megtaláljuk a pénzforrást, hogy a lemaradást behozzuk. Hogy ez a mai hihetetlenül nehéz gazdasági helyzetben miként fog sikerülni, még nem tudom, de mi optimisták vagyunk.

– Milyen az együttműködés a polgármesterrel és az önkormányzati képviselőkkel? Az RMDSZ-nek két tanácsosa van, de hogyan oszlanak meg az erőviszonyok a képviselő-testületben?

– Egyelőre nincs okunk panaszra. A polgármester – Vasile Moldovan –, mint mondtam, nyitott és megértő. Nagyon jól működik köztünk a kommunikáció. Megbízik bennünk és ez sokat jelent. Kapcsolatunk a kölcsönös tiszteleten és megbecsülésen alapszik. Az önkormányzati tanács négyszínű és összesen 19 tagot számlál. Ebből kilenc helyet a Szociáldemokrata Párt foglal el, négyet a Nemzeti Liberális Párt, ugyancsak négy mandátumot szerzett az AUR, vagyis a Románok Egyesüléséért Szövetség, és két szavazattal rendelkezik az RMDSZ. A szociáldemokratákkal alkotunk többséget a tanácson belül, de nem rossz a kapcsolatunk a liberálisokkal sem. 

Az AUR-nak pedig nem fekszik, hogy nem az ő malmukra hajtjuk a vizet. Nyilván akkor fogjuk majd látni a reakciókat, amikor kifejezetten magyar ügyek kerülnek előtérbe.

– Az összlakossághoz képest mintegy 8,5 százaléknyi, magát magyarnak valló személy mekkora súlyt jelent a városban?

– Ha politikai súlyra gondolunk, akkor igenis van súlyunk. Büszkeséggel tölt el az, hogy a magyarokat összetartó közösségként ismerik el a városban. Mondják ezt a románok, az ukránok, és mindenki, aki irigyli ezt. Nem mindenki áll ilyen jól. Persze ez nem azt jelenti, hogy nekünk nincs min javítani, nincs hová fejlődni. Még férne az összefogás szekerére jó néhány bő villával…

Ilyen értelemben azt gondolom, hogy elég jó a magyarság megítélése és ezért is keresik sokan a kapcsolatot velünk, főleg, ha politikai stabilitásra van szükség.

Ezért mondtam, hogy politikai értelemben van súlyunk. 

– Tavaly a választási kampányban ukrán (ruszin) nyelvű üzeneteket is megfogalmaztak – eredménnyel? Kaptak voksot a másik nemzeti közösség tagjaitól? Egyáltalán: milyen a kapcsolat a más nemzetiségi szervezetekkel?

– Igen, ukránul is üzentünk a választóknak. Nem mondhatom, hogy tömegesen szavaztak volna, mert az már érezhető lett volna, de nem tartom kizártnak, hogy akadt egy-két ukrán nemzetiségű szavazó az ismerősi körből. Nagy százalékban nem szavazhattak, mert az ukrán párt is indított jelölteket, ezért a közösség részéről a szavazatok nagy része oda ment. Amúgy egy nagyon megosztott közösség az övék, mert sok tagjuk a többi párt színeiben jelölteti magát, nem mindig kevés sikerrel.

Ez egyébként rólunk is elmondható, és elszomorító, hogy baráti és különböző érdekkapcsolatok mentén haladva, magyarokat is találunk szinte minden pártban. 

Amúgy az ukrán kisebbségi képviselettel létezik egy formális kapcsolat. Mi részt veszünk olykor az eseményeiken, ők is a mi rendezvényeinken, de ennél nem több. A zsidó közösséggel is körülbelül hasonló a viszonyunk, de velük valamivel intenzívebb és szorosabb kapcsolatot ápolunk, sőt sokkal személyesebbet is. A többi nemzetiség pedig mintha nem létezne. Sokan felszívódtak a tradicionális román pártokban, ami egyáltalán nem segítette a nemzetiségi szervezetek, pártok fennmaradását. Remélem, mi nem jutunk ide. 

– Melyek azok a tervek, célok – az általános közéleti teendők mellett – amelyek kimondottan „magyar ügyek”, a magyarság közösségi, kulturális, oktatási stb. szempontjából fontos kérdések?

– A legfontosabb, amiért én személy szerint nagyon aggódóm, a magyar oktatás. Egyre kevesebb magyar gyerek születik. Számunkra ezért a közeljövő legnagyobb kihívása ez lesz. Emellett ott vannak a kulturális programok, amelyeknek identitáserősítő szerepük van, és ezen a téren jól állunk. Idén már harmadik alkalommal fogjuk megrendezni a Máramarosszigeti Magyar Napokat.

Jövőre lesz 700 éve annak, hogy a várost először említették írásos dokumentumok. Erre külön programsorozattal készülünk. 

De nem kevésbé fontos a Szűz Mária-szobor visszaállítása a központban, valamint egy parkot vagy sétányt szeretnénk elnevezni a máramarosszigeti születés Prielle Kornélia színésznőről, a budapesti Nemzeti Színház első örökös tagjáról. 

– E tekintetben bizakodásra ad okot, hogy a közelmúltban sikerült Hollóssy Simon festőművésznek, a Nagybányai Festőiskola alapítójának szobrot állítani Szigeten, tehát újabb magyar emlékjelekkel gazdagodhat a város? Valós esélyt lát erre, hogy ne gáncsolják el a kezdeményezést, mint a nagybányai magyar utcanevek esetében?

– Igen, az esély megvan. Nem hiszem, hogy Szigeten ezt elgáncsolná valaki, a jelenlegi helyzet alapján szerintem nem lesz akadálya, de nyilván benne van a pakliban az is… Az egykor a főtéren álló Szűz Mária-szobor visszaállításával kapcsolatosan az érdeklődés elég nagy, sokan várják ennek a megvalósulását.

– Máramarosszigeten jelenleg nemcsak magyar alpolgármester van, hanem az RMDSZ parlamenti képviselőjelöltje, Zahoránszki Brigitta is mandátumot szerzett a törvényhozásban. Mekkora segítséget jelent ez – valamint az RMDSZ-esek jelenléte a megyei tanácsban – a történelmi Máramaros helyi magyar közösségeinek, RMDSZ-es tagszervezeteinek?

– Sok tekintetben jelent segítséget a kollégák jelenléte a megyei közgyűlésben és a törvényhozásban. Nemrég a parlamenti képviseletnek köszönhetően sikerült egy komolyabb összeget elkülöníteni az egyik legrégebbi műemléképületünk felújítására. Ezt mindannyian értékelik a városvezetésben, mert az igazság az, hogy számítanak az RMDSZ ilyen értelemben vett támogatására is. Ugyanakkor a magyar közösségnek is érdeke, hogy a történelmi városközpont értékei nagyobb megbecsülésnek örvendjenek. A megyei tanácsban tevékenykedő kollégákkal is folyamatos a kapcsolattartás. Mindenki igyekszik ott segíteni, ahol tud. Az egyik legégetőbb probléma az anyagiak hiánya, de ezt közösen, a lehetőségek függvényében igyekszünk orvosolni.

– Máramarosszigeti magyar élet – Az imént azt mondta, hogy aggódik a magyar oktatás jövője miatt: milyen a helyzet jelenleg: vannak-e létszámgondok, működik-e bölcsőde és óvoda magyarul, délutáni foglalkozás, iskolabusz-program?

– A régió egyetlen önálló magyar iskolája Máramarosszigeten van. A Leőwey Klára Elméleti Líceumban az oktatás bölcsődétől az érettségiig tart. Működik a délutáni oktatás, valamint az iskolabusz-program is a magyar kormány és a Rákóczi Szövetség támogatásával, valamint az RMDSZ és az Iskola Alapítvány közreműködésével. Nem titok, amit már említettem, hogy egyre kevesebb a gyerek, és ez a jövőre nézve nagy kihívást jelent az itt működő magyar oktatási intézményeknek, de az egész közösségnek is.

– Léteznek-e magyar civil szervezetek, művelődési egyesületek?

– Ezekből nincs hiány hála Istennek. Velük közösen szervezzük a magyar kulturális élet legnagyobb részét, és a legjelentősebb eseményeket. Csak a legfontosabb stratégiai partnereket hadd említsem meg:

Hollósy Simon Művelődési Egylet, Simonchicz Incze Kulturális Egyesület, Leőwey Klára Szülői Bizottsága és Szigfeszt Egyesület. 

Nem jelenti azt, hogy nem létezik több is, de a felsoroltak a legaktívabbak, amelyekkel mi szorosan együttműködünk. Hiba volna nem megemlíteni a történelmi magyar egyházainkat, amelyek partnereink és kisegítőink a kulturális élet területén. 

– A román–ukrán határ mellett, a Tisza partján fekvő település lakóiként az orosz–ukrán háború hatását már az első naptól érezhették, de milyen az élet majdnem három évvel a konfliktus kirobbanás óta a háború szomszédságában?

– Az élet, mondjam úgy, megszokottá vált. Az elején a háború közvetlen hatásai valóban érintettek bennünket, ma viszont közvetett módon érezzük azokat, leginkább a gazdaság és közbiztonság területén.

A városban sok ukrán állampolgár van, akik ide menekültek a háború elől. Ma már sokkal szigorúbban ellenőrzött a határ. A menekülni próbálókat pedig nagyon szigorú bánásmódban részesítik. A helyiek is, mint gondolom sokan máshol, már nagyon várják a háború végét. Van, aki ettől reméli a gazdasági fellendülést a városban. Hogy ez mikor következik be, arra nekem nincs válaszom.

Forrás: Krónikaonline.ro