Szinérváralja egykori ékköve: a Bay-ház (2.)

„A vívók apostola” és a Magyar Köztársaság elsõ miniszterelnökének a felesége Dr. Bay Béla tehát 1907. február 8-án született Szinérváralján. Sportpályafutását a Szatmári Sport Egyesületnél kezdte 1924-ben. 1927-ben a Budapesti Egyetemi Atlétikai Clubhoz (BEAC) kerül, 1948-ban pedig a Budapesti Haladás vívója lesz. 1933 és 1948 között mindhárom fegyvernemben (tõrvívás, kardvívás, párbajtõrvívás) szerepel az országos versenyeken, illetve képviseli Magyarországot a nemzetközi megmérettetéseken. A válogatott tagjaként részt vesz az 1936-ban és az 1948-ban megtartott nyári olimpiai játékokon. Ez utóbbi esztendõben nem csak sportolóként, hanem a magyar válogatott vezetõjeként is jelen van.

Tõrvívásban csapatával 1933-ban fõiskolai világbajnoki 2. helyezést, 1935-ben Európa-bajnoki 3. helyezést, 1936-ban és 1947-ben pedig egyéni bajnoki helyezést ért el. Kardvívásban 1933-ban fõiskolai világbajnoki 2. helyezést ért el csapatával. Párbajtõrvívásban 1933-ban fõiskolai világbajnoki 2. helyezést ért el csapatával, és négyszer volt magyar bajnok (1935-ben és 1937-ben egyéni bajnokként, 1941-ben és 1944-ben pedig csapatát erõsítve).

1951-ben nevezik ki a magyar válogatott edzõjévé és szövetségi kapitányává (1961-ig, illetve 1968-tól 1976-ig tölti be ezt a tisztséget), egy évre rá pedig felhagy aktív sportolói pályafutásával, és idejét, energiáját a fiatal sportolók felkészítésének szenteli. Bay Bélának nem kis szerepe volt abban, hogy a második világégést követõen a magyar vívósport a világ élvonalába került. Az õ vezetésével a magyar vívók 8 olimpián 18 arany-, 11 ezüst- és 12 bronzérmet, a világbajnokságokon pedig 34 arany-, 41 ezüst- és 33 bronzérmet szereztek.

Vívómesteri oklevelet a SPOTI-ban, azaz a Sporttanárképzõ Intézetben, jogi doktori oklevelet pedig a „Pázmány Péter” Tudományegyetemen szerzett, 1937-ben. 1938-tól tanácstagja, majd késõbb alelnöke lett a Magyar Vívó Szövetségnek. A Testnevelési Fõiskola címzetes docenseként, majd címzetes fõiskolai tanáraként kidolgozta a magyar párbajtõrstílust, 1961-ben pedig beindította a fõiskolán a vívómesterképzést, mint önálló szakágat.

Dr. Bay Béla vezetõ edzõje volt a Budapesti Lokomotív, a Budapesti Törekvés, illetve a BVSC vívószakosztályának is.

Mindemellett Bay szenvedélyes vadász is volt. Két évig, 1947-tõl 1949-ig a Magyar Vadászok Szövetségének alelnöki tisztét töltötte be.

Munkásságát 1992-ben Magyar Olimpiai Érdemrenddel, 1997-ben a NOB Olimpiai Érdemrend ezüst fokozatával, 1999-ben pedig Magyar Örökség Díjjal jutalmazták. Budapesten, 1999. július 26-án bekövetkezett halála után a Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium Bay Béla-díjat alapított „azon edzõknek, sportszakembereknek, akik jelentõs nevelõ-oktató tevékenységükkel, s egész életmûvükkel a magyar sportot, a magyar sportolókat az egész világon elismert eredményeikhez segítették”.

Engedjék meg, hogy egy személyes adalékkal is szolgáljak: megadatott nekem, hogy ismerjem az utolsó szinérváraljai Papolczyt, aki mindig egy orosz gyártmányú fekete kerékpárral közlekedett a településen. Olyan egyenes tartással ülte meg a nagy becsben tartott és mindig tökéletesen tiszta, hosszú évek múltán is újnak tûnõ drótszamarat, hogy a szemlélõ szemében a bicikli szinte tüzes paripává, õ pedig délceg huszárrá változott. Dr. Bay Bélát sajnos csak fényképekrõl ismer(t)em, de azokról egy, a megtévesztésig Papolczyra hasonlító alak néz farkasszemet velem. Mintha csak az utolsó Papolczyt látnám...  S még egy adalék: a korábban a www.corbiialbi.ro román nyelvû honlapon közzétett Bay-cikkel kapcsolatban az egyik csomaközi (Ciumeºti) véleménynyilvánító, név szerint Margit-Tamás Tibor azt írta, hogy személyesen is találkozott dr. Bay Bélával, amikor egyszer a vívó meglátogatta apját szülõfalujában. Így tudtam meg, hogy a vívóapostol fia, Bay Tibor a Magyar Televízió rendezõjeként vált híressé, amire a Szatmár megyei település lakói nagyon büszkék.

Bay-ház a jelenben

A jobb idõket is megélt  Bay-ház jelenleg romos állapotban várja, hogy az utókor kezdjen vele valamit. S bizony, nem könnyû rendeltetést találni az önkormányzati tulajdonban levõ mûemléképületnek, de még nehezebb pénzt szerezni a felújítására. A rendeltetést illetõen még 2012-ben megegyezésre jutottak a városi tanács tagjai. Úgy döntöttek, idõsgondozóvá alakítják az épületet, hiszen a településen ezen a téren tapasztalható hiányosság. Így tehát, a korábbi liberális polgármester, Adoreanu Kraiger Zamfir mandátuma idején, 2012. augusztus 3-án megszületett a városi tanács 41-es számú, három cikkelyt tartalmazó határozata az idõsotthon létesítésérõl, melyben elfogadták az általános mûszaki, gazdasági és költségvetési mutatókat, és rendelkeztek a határozat megyevezetés, illetve illetékes hatóságok felé történõ közlésérõl is. Novemberben ismét napirendre került a ház ügye, kiírták a közbeszerzési pályázatot a felújítási terv elkészítésére. A nagybányai Popco Kft. nyerte meg a pályázatot, a terv elkészítésével pedig Dan Kisilevici építészt és Cristina Vãrzaru építõmérnököt bízták meg, Emil Pop mérnök irányítása mellett.

A decemberi helyhatósági választásokat követõen az új polgármester, Gabriela Tulbure ismét a városi tanács elé vitte a Bay-ház ügyét. Egészen pontosan az történt, hogy a 2012-ben meghozott tanácsi határozatot 2014. december 18-án aktualizálták. Gyakorlatilag a 93/2014-es határozattal kibõvítették a korábbi határozatot. Ily módon két új cikkely beiktatásával, illetve az egyik cikkely kibõvítésével a tanács elfogadta, hogy a felújítást követõ legkevesebb 10 évig nem változtatható meg az épület rendeltetése (vagyis az idõsgondozóként fog mûködni), addig biztosítani kell a fenntartáshoz szükséges anyagi hátteret, a finanszírozás 90%-át központi, a fennmaradó részt pedig önkormányzati pénzekbõl fedezik.

Közben az MM-II-m-A-04646-os kóddal illetett mûemléképület állapota tovább romlott. A szakhatóság A, vagyis fokozottan veszélyeztetett mûemléképület kategóriába sorolta az ingatlant, ami azt jelenti, hogy sürgõs munkálatokat igényel. Az önkormányzat úgy döntött, még idén elkezdi a felújítási munkálatokat, egyrészt azért, hogy az épületet megmentse a teljes pusztulástól, másrészt pedig azért, mert az idõsgondozóra is egyre égetõbb szükség van. Egyelõre már az is jelentõs elõrelépésnek számítana, ha az állagmegõrzõ munkálatokat elvégeznék.

Bízzunk mégis abban, hogy sikerül a felújításhoz szükséges pénzt elõteremteni, és a munkálatokat akadálymentesen lebonyolítani, hogy a Bay-ház ismét városkánk egyik ékkövévé váljék. Ha megújul a kúria, talán emléktábla is kerül a falára, hogy hirdesse: az utókor nem feledi a nagy elõdöket.

Tamási Attila

* A cikk a Retro-sport címû egyetemi lap számára készült.

(Bányavidéki Új Szó)