Emlékek a magyarláposi iskoláról

Korábbi írásomban megígértem, hogy iskolánkkal kapcsolatos fontosabb emlékeimet, élményeimet leírom, hogy ne menjen feledésbe. Az utókor tudja meg, hogy voltunk. Ezt kötelességemnek tartom, hiszen az akkori tanári karból egyedül én maradtam élõ tanú.

Az 1958-59-es tanévben voltunk utoljára önálló magyar tannyelvû I-VIII. osztályos iskola. Ettõl kezdve csak mint tagozat mûködtünk a román tannyelvû iskola keretében. De tovább folyt az oktatás magyar nyelven az I. osztálytól a VIII. osztályig, osztályonként 20-25 tanulóval. Eredményes munkánkról sok-sok városi, megyei oklevél tanúskodik.

Fájó szívvel kell közölnöm, hogy az évek során lassú, de biztos sorvadásnak indult ez (sajnos ez országos jelenség) a magyar létesítmény. Olyannyira, hogy jelenleg csak egy tanerõs maradt, összevonva az I-IV. osztályt kb. 15-17 kitartó, lelkiismeretes tanulója maradt. A többi a román nyelvû iskolában folytatja tanulmányait a XII. osztályig. Ne feledkezzünk meg azokról a szorgalmas tanulókról, akik vállalva a fáradtságot, az idõjárás viszontagságait, buszozást, koránkelést, de az V-VIII. osztályt Domokoson végezve, Nagybányán a Németh László Líceumban érettségiztek. Istennek hála, ilyen is van... Például a Bányai, Molnár, Kupás, Tóth családok gyermekei és még sorolhatnám...

A mellékelt fotó 1959-ben, tanévzáráskor készült. Emlékként, a tanári kar egy része és tanulói. Az elsõ sorban (akik ülnek): I. Dancs Mária - román-francia szakos tanárnõ, II. „jómagam” tanítónõ, III. Csitrea Mária magyar nyelv- és irodalom szakos tanárnõ, IV. Starmüller Margit igazgatónõ, V. I. Achim tanfelügyelõ, VI. Pakuts Zsuzsanna tanítónõ, VII. Tulics Ilona földrajz-biológia szakos tanárnõ, VIII. Szilágyi Erzsébet titkárnõ. A tanulók háta mögött van Dancs Levente matektanár és Topán György sporttanár. Nagyon jó kis csapat volt. Összetartók, szorgalmasak. Abban az idõben Domokosról ingáztak az V-VIII-os tanulók, ami az idõk során megfordult és a láposi tanárok, tanulók mentek, buszoztak. De a két iskola barátsága egyre szorosabb lett. Együttmûködésük korszakáról a következõ írásomban szeretnék beszámolni, (ha nem fog újra megakadályozni a betegség, ami az öregség kísérõ jelensége...)

Özv. Csornainé Breuer Erzsébet

Bányavidéki Új Szó