Elhunyt dr. Grabán István

Borzasztó, szomorúságot okozó hír járta be az elmúlt néhány napot, miközben reményekkel várakozva nagyon sok felsőbányai ismerős, várta a jobbrafordulást, a javulást. Sajnos, nem ez történt. Csütörtök reggel 7 órakor (2014. május 15.) elköltözött az árnyékvilágból az örökkévalóságba, dr. Grabán István orvos, idejekorán, 60 évesen, talán éppen Gárdonyi Géza gondolatait hagyva maga után: "A halál nékem nem fekete börtön, / nem fázlaló, nem is rút semmiképpen: / egy ajtó bezárul itt-lenn a földön, / s egy ajtó kinyílik ott-fenn az égen, - / ez a halál."

dr. Grabán István

Nagyon jól tudta ő ezt. Hivatásának tudatában volt, éppen ezzel volt kapcsolatban számtalan esetben, amikor találkoznia kellett a halállal nagyon sok betege elköltözésekor.  Bizonyára nem is félt tőle, és jó lett volna, ha nem ilyenképpen találkozott volna vele most. Igen, idejekorán. A lelkiismeretes családorvos, a köztiszteletnek örvendő és megbecsült "Grabán doktor" Felsőbánya jeles orvosainak lajstromába került. Azok, akiknek nevére már csak a helytörténelem emlékeztet, azok közé akik idősebben már, de a múltat idézik és azok is, akik igyekeznek a város lakóin segíteni bajaikat, betegségeiket enyhíteni.  Grabán István elismert közéleti személyiségként igyekezett tenni hőn szeretett városáért, lakóiért. Nem csak hivatásának gykorlására, ellátására szorítkozott. A közélet több területén volt aktív, tenniakaró. Volt önkormányzati tanácsos, de különösen, az egészségügy, a kórház, a családorvosi ellátás rendkívül tevékeny dolgozójaként működött. A felsőbányai kórház szerencsétlen bezárása után azt a kis lelkes csapatot támogatta, akikkel együtt elindult az önellátáson alapuló újraindítás folyamata. Az ő nevéhez fűződik leginkább a délutántól reggelig működő betegellátó. Az ügyelet megszervezése és lebonyolítása. A sok járóbeteg ellátása fáradhatatlan munkával.  Csak szerénysége volt nagyobb túlteljesített munkájánál. Talán ez is ártott? Szívén viselte szülővárosának gondjait, állandóan érdeklődő figyelmességgel kísérte a történteket, örvendett a sikereknek, vagy bosszankodott a kellemtlenségeken.  Bizonyára István még nagyon sokáig velünk lesz. Jóságos mosolyát nem lehet felejteni, sem pedig segítőkész jóindulatát, ami hiányozni fog azoknak, akik ismerték. Esetében magunkénak vallhatjuk a költő Juhász Gyula gondolatait: "Szeretnék néha visszajönni még, / Ha innen majd a föld alá megyek, / Feledni nem könnyű a föld izét, / A csillagot fönn és a felleget.

Ezekben a nehéz órákban együttérzéssel kívánunk részvétet gyászoló családjának! Temetése Felsőbányán, 2014. május 18-án, vasárnap d.u. 16 órakor lesz.

Veszteség érte városunk lakosságát. Olyan embert vesztett el, akire még szükség lett volna, aki megérdemelte volna, hogy még éljen, hogy idősebb korában élvezhesse élete munkájának gyümölcseit. Be kell érnünk azonban a vígasztaló szóval, tudván azt is, hogy: "Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek, / Hiába szállnak árnyak, álmok, évek." Nyugodj békében drága barátom, István!  

Az örök világosság fényeskedjen neked!

(Hitter Ferenc)