Egy iskola története

Residentia, Collegium Societatis Jesu, jezsuita rendház és iskola, minoriták iskolája, elemi iskola, királyi nagygimnázium, főgimnázium, általános iskola, Petre Dulfu Iskola és 2020-tól a Németh László Elméleti Líceum – egy közel háromszáz éves oktatási intézmény megannyi neve. Történetének rövid bemutatását az alábbiakban olvashatjuk:

Nagybánya régi főterétől délre található a „Cinterem”, az eltűnt Szent István templom körül elterülő temető hajdani, négyszögletes területe. A Cinterem déli oldalát zárja le a régi jezsuita templom (Szentháromság-templom) és a hozzá tartozó rendház és iskola épületegyüttese, illetve az iskola régi tornaterméből az 1920-as években kialakított, s azóta gyökeresen átépített ortodox templom.

Nagybányán a jezsuiták először 1674-ben tűntek fel, amikor megkapták a katonai erővel a reformátusoktól elvett Szent István templomot. 1677-ben a jezsuitákat elűzték a városból, de a templom 1687-es, a katolikusok által történt visszavétele után, 1691-ben újra megszerezték azt, illetve a nagybányai plébániát is. 1705–1712 között a reformátusok újra visszakapták a templomukat, ám a Rákóczi szabadságharc leverése után véglegesen fel kellett adniuk azt a jezsuiták javára. Ennek ellenére a jezsuiták nem a romosodó Szent István templomot állítják helyre, hanem a közelében emelkedő régi Szent Márton templom helyére építik fel a mai Szentháromság-templomot (ezáltal tulajdonképpen Nagybánya két középkori temploma semmisült meg, hiszen a Szent István templom maradványait rövidesen elkezdték széthordani, majd 1847-ben felrobbantották). A középkori Szent Márton templomról igen kevés adat maradt fenn, még funkciója is kérdéses, hiszen nem tudjuk, hogy esetleg egy másik plébániatemplom volt-e, koldulórendi-, vagy esetleg kórházi (ún. ispotályos) templom. A jezsuita templom és a rezidencia a Matyasovszki László (1640–1705) nyitrai püspök 1696-os 50 000 aranyforintnyi alapítványából épült föl, s ennek jeléül az iskola nyugati homlokzatába egy ovális alakú emléktáblát helyeztek el a püspök medvés címerével és (valószínűleg) a portréjával. A táblát övező gazdag levéldísz egy püspökmitrás, pásztorbotos, hosszú szakállú alakot vesz körül.

A Rákóczi szabadságharc után a jezsuita rend a Schola Rivulina iskolát is követelte, de a város elöljárói nem adták át, 1755-ben a helytartótanács megszüntette, illetve később grammatikális fokozattal rendelkező iskolává minősítette azt. A rend új iskolaépület építésébe fogott.

A templom mögött álló, de csak 1748-ban befejezett, Residentiának nevezett rendház és iskola egyetlen, monumentális, két emeletes szárnyból áll. A főkapujának ívezetén Ave Maria monogram és az 1748-as évszám látható. Az iskola és a Szentháromság-templom szerves egységet képez, a hosszú folyósó végén a templomba lehetett jutni.

A Residentia emeleti részén egy színháztermet is berendeztek. A fennmaradt adatok szerint, 1771. június 26-án vígjátékot adtak elő a városi közönségnek.

1773-ban IV. Kelemen pápa megszüntette a jezsuita rendet, ezt követően az iskolát a városban működő minoriták vették át. Ebben az évben a tanárok névjegyzékében találjuk Szabó Baróti Dávidot, az időmértékes verselés magyar úttörőjét, valamint az iskola jeles tanulóját, Rácz Sámuelt, a későbbi híres budai orvost.

1787-ben a város árverésen, 6800 aranyforintért, megvette az iskolaépületet, így a város tulajdonába került, melyet azután hol minoriták, hol világiak vezettek. A parókia is nemsokára kiköltözött, és itt vette kezdetét a községi népiskola működése is.

1789-től királyi nagygimnáziumként működött 1810-ig. Az iskola tanára volt többek között Szentjóbi Szabó László költő, aki később a Martinovics által vezetett összesküvésben való részvétel miatt a kufsteini börtönben halt meg.

1810-től ismét a nagybányai minorita rendhez tartozó szerzetesek vezetik az iskolát, 1887-ig. 1814-től bevezetik a magyar nyelvtan tanítását.

1851-ben életbe lép Nagybányán is a magyarországi oktatási reform.

1878-tól nyolcosztályúvá vált a gimnázium.

1880-tól már gimnáziumi szintű képzés is folyt az iskolában.

1887-ben államosítottak az iskolát, megalakult a Nagybányai Magyar Királyi Állami Főgimnázium. 

Az első világháború alatt az épületbe hadikórházat telepítettek, így a főgimnázium a Szatmár utcában található iskola épületébe került (mai Șincai utca). 

A cintermi iskolát, a két világháború között, a polgári leányiskola foglalta el. 

Az 1918 után Nagybányán letelepedett tisztviselők, katonatisztek igényeinek kielégítésére 1926-ban az addigi tornatermet görög-keleti templommá alakították át (Trianonig a város román lakossága görög katolikus volt). Az épületet az 1980-as években teljesen átépítették, s ma is az ortodox hívőket szolgálja.

Az 1948-as tanügyi reformot követően az épület az 1. Számú Általános Iskolának adott helyet, ahol továbbra is folyt a magyar nyelvű oktatás. 

Az 1989-es változások után az iskola Petre Dulfu nevét vette fel.

1998-ban az iskola magyar tagozatának V-VIII. osztályát áthelyezik a Németh László Elméleti Líceumba. 

2014-ben a négy alsó tagozatos magyar osztályt is áthelyezték a Németh László Elméleti Líceum külvárosi épületébe, így megszűnt a több évszázados magyar oktatás az épületben.

2020. január 31-én a nagybányai városi önkormányzat elfogadta a Németh László Elméleti Líceum külvárosi épületének cseréjét a cintermi Petre Dulfu Általános Iskola épületével. 

Minden valószínűség szerint 2020. szeptemberében az önálló magyar iskola felső tagozata és líceumi osztályai itt kezdik meg a következő tanévet. 

Így elmondhatjuk, hogy a nagybányai önálló magyar iskola két belvárosi, történelmi ingatlanban, a református és a római katolikus történelmi egyház iskolaépületeiben fejtheti ki tevékenységét.

(források: adatbank.transindex.ro, Palmer Károly: Nagybánya és vidéke, Vánk Sándor: a nagybányai római katolikus egyház és iskola évszázadai, banyavidek.ro, Rivulus Dominarum -Nagybánya, hét évszázad története)