Értékeld embertársaidat - a XV. Nagybányai Háló Találkozó beszámolója

Tiszta szívemből köszönöm, hogy ott lehettem a HÁLÓ nagybányai találkozóján!

Bár eredetileg arra készültem ezen a szeptember végén, hogy egy dombtetőn ülve – Petőfihez hasonlóan - „hallgatom a fák lehulló levelének lágy neszét”, de ehelyett Hozzátok mentem a háló találkozóra. Nagyon jó döntés volt! Amellett, hogy bár messziről, de megcsodálhattam a gyönyörű őszi színekben pompázó hegyeket, amelyek Nagybányát körülveszik, bepillanthattam a gesztenye fesztivál programjába, sétáltam egyet a virágkiállításon, egy hihetetlenül tartalmas szombati napot töltöttem el az Általatok, a Szent József templomban szervezett találkozón!

Már a reggeli kezdés nagyon magasra tette a mércét, hiszen a megnyitó beszédek után Orosz István (görög katolikus parókus, a Máriapócsi Nemzeti Kegyhely igazgatója) a „Miért is ne ítélkezzünk?” és a „Hogyan szeressük önmagunkat, felebarátainkat és Istent?” témakörökben olyan tanulságos, gondolatébresztő előadást tartott, ami az ő humorának és karizmájának köszönhetően mindenkit lebilincselt. Az ezt követő szentmise alatt, amelynek főcelebránsa Ábel atya (Ft. Ambrus István kapnikbányai plébános) volt, tovább mélyülhettek ezek az elültetett gondolatmorzsák is, miközben lélekben tényleg mindenki megérkezett erre a napra.

Nekem, mint a HÁLÓ-ban szokásos kis csoportos beszélgetés egyik vezetőjének így könnyű dolgom volt - hiszen nálunk remek beszélgetés, műhelymunka kerekedett ki ezekre az előzményekre alapozva. Nagyon gyorsan elröpült ez az óra is, és mindenki úgy érezte, hogy jó lenne folytatni... Ezt többen meg is tették, miközben az ebédre feltálalt finomabbnál finomabb falatokat elfogyasztották. Nekem ekkor is egy kellemes meglepetésben volt részem, hiszen Ady Endre kései leszármazottjával, az ő egyik írói álnevét viselő Idával ültem egy asztalnál. 

A délután nehéznek ígérkezett, mert nem volt egyszerű teli pocakokkal üldögélő emberek figyelmét egy ilyen intenzív délelőtt után fenntartani. De el kell ismernem, hogy a délutáni előadók ezzel is megbirkóztak. Először Ft. Szmutku Róbert nagybányai esperes úr mesélt - szép képek vetítése mellett – arról, hogy mit is jelentett az ott lévők számára a 2019. évi medjugorjei zarándoklat. Szerintem ekkor többen eldöntötték, hogy legközelebb ők is részesülni szeretnének ezekből a felemelő pillanatokból! Ezt követően Bodor Ágota pszichológus doktornő tartott előadást a „Hogyan értékeld embertársaidat és önmagad?” kérdéskörben a pozitív gondolkodásról, amivel - ahogy azt a hozzá érkező sok kérdés is bizonyította - sikerült az ott lévőket megfognia, elgondoltatnia, és remélhetőleg többeket elindítani ezen az úton. 

A legnehezebb feladatot mégiscsak Szeibert András, a HÁLÓ egyik alapítója nyerte el, aki az utolsó előadást, műhelymunkát tartotta, ráadásul egy majd fél órás koncertet követőn. A zene felemelte a szívünket, és megdolgoztatta a könnycsatornáinkat - hála a Herki József hegedű és Reszler Dorina zongora művész kiváló előadásában elhangzó olyan műveknek, mint például Veracini Largója vagy Williems Schindler listája. Szeibert Andrásnak ezt követően mégiscsak sikerült azokat a bizonyos kis szürke agysejteket megdolgoztatnia. Így az öt csoport rengeteg olyan javaslatot hozott össze, amikkel – véleményük szerint – sikerülne tovább mélyíteni a kapcsolatokat, érdemi tevékenységet kisközösségeikben, és az egész HÁLÓ tekintetében. 

Megható volt azt is látni, hogy az eddig is ezen munkálkodók milyen örömmel, meghatottsággal veszik át az ezt elismerő okleveleiket, ami egyben a szombati nap hivatalos zárását is jelentette.

A szombati programot nekem méltó keretbe foglalta a pénteki és a szombati vacsora, amelyen szintén nagyon tartalmas beszélgetéseket folytattam sok-sok kedves emberrel, akiket most ismerhettem meg. Külön köszönet, hogy figyeltetek rám, és hogy Katótól kaphattam szállást, aki kiváló házigazdám volt! Megtisztelt bizalmával, és emellett elhalmozott minden jóval!

Isten áldása legyen mindnyájunkkal!

Felebaráti szeretettel,

Villányi Andrea (Budapest)