Az időseket ünnepelték Nagybányán

Gyakran tapasztaljuk azt, hogy az idősebb korosztályhoz tartozó személyek háttérbe, olykor a társadalom peremére szorulnak, nem részesednek kellő és megfelelő odafigyelésben, segítségben. Ezzel szemben az egyház, de több civil szervezet is különféle módon igyekeznek az idősekre figyelmet fordítani, nehéz helyzetekben segítséget nyújtani.

„Az egész Egyház közel van hozzád, törődik veled, szeret téged és nem akar magadra hagyni!” – olvassuk Ferenc pápa szavait a Nagyszülők és idősek első világnapjára írt üzenetében. Az ENSZ közgyűlése már 1991-ben nyilvánította október 1-jét az Idősek Világnapjává.

Ehhez a kezdeményezéshez csatlakoztak idén is a nagybányai esperesi kerület plébániái szombaton, 2021. október 16-án, amikor „Bölcsesség lakik a hosszú életben” (Jób 12,12) mottó jegyében közös hálaadásra hívták a szépkorúakat. A Szentháromság-templomban délben bemutatott szentmisére nagybányai plébániákról, Felsőbányáról és Láposbányáról érkeztek hívek.

A szentmisét Kovács István láposbányai plébános mutatta be, vele koncelebrált Szmutku Róbert esperes-plébános, valamint Fanea József segédlelkész. Fekete József nyugalmazott lelkipásztor a bűnbánat szentségének kiszolgáltatásában nyújtott segítséget. A liturgikus zenei szolgálatot Varga Ervin sárközújlaki kántor látta el.

XVI. Benedek pápát idézve, prédikációjában Szmutku Róbert arról beszélt, hogy egy társadalomnak, egy civilizációnak minőségét azon lehet felmérni, ahogyan időseivel bánik. Az ENSZ is gondolt az idősekre, világnapot hirdetett tiszteletükre. Ferenc pápa megállapította, hogy gyakran a fiatalok magukra hagyják az időseket, és ezt mi is tapasztaljuk gyakran – mondta a szónok, majd egy példával folytatta beszédét:

Egy idős, beteg apának fia elkülönített sarkot rendezett be székkel, asztallal az öregember számára, hogy ne zavarja a családot. Egyik nap, hazaérkezve a munkából azt látta, hogy az ő fia is egy külön asztalt és széket készített elő. Amikor érdeklődött azok rendeltetése iránt, a válasz az volt, hogy neki készült, hogy amikor majd megöregszik, legyen ahova különültetni őt is. Sokszor előfordul, hogy ahogyan másokkal viselkedünk, mi is azt kapjuk vissza gyermekeinktől, unokáinktól. A bölcs szeretet azonban soha el nem múlik, hiszen az idős korban rejlik a bölcsesség, állapította meg az esperes-plébános, utalva az esemény mottójára.

Miben rejlik a hosszú élet titka? Ismerünk olyan személyeket, akik hosszú életükkel választ nyújtanak nekünk erre a kérdésre, mégpedig a szentek, de nem csak ők. Életükben mentesek voltak a kártékony stressztől, a bűntől. A halálfélelem, az elmúlástól, szeretteink elvesztésétől való félelem nem kedvez a hosszú életnek. Ha élni akarunk, nem lehet bezárkózni, mindenkitől eltávolodni, hiszen a magány megbetegít.

Hozzanak olyan bölcs döntéseket, amelyek által fejlődni tudunk mindannyian! Ne öregedj, hanem törekedj, fejlődj, hiszen amíg fejlődsz, nem öregszel! – tanácsolta a szónok. Amíg törekszünk és fejlődünk, remélünk, addig élünk és nem öregszünk. Amíg vannak céljaink, addig tudunk előre haladni, ezzel szemben a biztos és megszokott körben maradni megállást jelent. A szentek élete azért volt értékes, mert tudtak fejlődni Istennel és embertársaikkal való kapcsolataikban.

Soha ne szűnjünk meg az Úrhoz jönni, Ő hív minket:  „Gyertek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok, s akik terhet hordoztok – én megkönnyítlek titeket.” (Mt 11,28) Ha fejlődni akarunk, naponta építenünk kell Isten országát, boldogabbá tehetjük életünket és másokét is. Minden napnak van értéke és értelme, hiszen Isten az öreg korba olyan értékeket rejtett el, amelyek nem csak a saját életünket, hanem mások életét is gazdagítják. Ilyenek például az imák: mennyi mindent kiimádkoztak gyermekeik, unokáik számára az idősek, ők azok, akik biztosítják az imahátteret. Albert Schweitzer írta: „Csak az öregszik meg, aki lemond eszményeiről. Az évek múlásával ráncossá lesz az arcod, de ha kialszik benned a lelkesedés, akkor lelked ráncosodik meg. Gondok, kétségek, az önbizalom hiánya, reménytelenség: nemcsak a testet húzzák le a föld porába, hanem a lelket is.” Imádkozzunk, hogy növekedve Isten és egymás szeretetében, ne öregedjünk, hanem törekedjünk, Isten dicsőségére és egyházunk örömére! – bíztatta a jelenlevőket a szónok.

A szentmise végén Bereczki Krisztián, a Szatmárnémeti Hám János Teológiai Líceum IX. osztályos diákja hegedűjátékkal örvendeztette meg a híveket, a zenés momentumot verses előadás követte. A 90. életévét nemrég betöltött Rettegi Ferencet, aki hatvanhárom évvel ezelőtt kötött házasságot ebben a templomban, mint a jelenlevők legidősebbjét, virágcsokorral ajándékozta meg Szmutku Róbert plébános.

A templomi hálaadás után a plébánia Scheffler házának udvarába hívták meg a szervezők az időseket, ahol szeretetvendégséggel és kulturális programmal ajándékozták meg őket. A Csedregről származó Bereczki Krisztián és Szemák Brigitta fecsíki és palatkai táncokat adtak elő, de rövid, citerán kísért népdalelőadás is a része volt a kulturális programnak.