Magyar Költészet Napja - a Nagybánya.ro verspályázatának alkotásai

1905. április 11-én látta meg a napvilágot József Attila.

1964 óta április 11-én, József Attila születésnapján ünneplik a költészet napját. Ilyenkor irodalmi előadóestekkel, könyvbemutatókkal, költőtalálkozókkal tisztelegnek a magyar líra előtt. Ezen a napon klasszikus és kortárs költők versei egyaránt elhangoznak. 

Héra Zoltán így írt a kezdeményezésről: „A vers ünnepe nemcsak a költők seregszemléje lesz évről évre, hanem az eszméké, a szándékoké és az akaratoké is. Alkalom arra, hogy újra meg újra lemérhessük: hol tart a költészet, és holt tart az ember.

A budapesti Gát utcában – József Attila szülőházában – 1964. április 11-én  kiállítás nyílt a Petőfi Irodalmi Múzeum szervezésében. Beszédet mondott többek között Kassák Lajos, és ott volt a költő testvére, József Eta is.

József Attiláról azóta is rengeteg szobor és emlékmű emlékezik meg, sőt az ő nevét viseli a 39971-es kisbolygó, amelyet 1998-ban talált meg az égbolton Sárneczky Krisztián és Kiss László.

A költészet napját ma is ünnepeljük.  „A Múzsa kint áll előttünk az utcán. Engedjük be a házunkba. És ne csak ezen a napon. Az év mindegyik napján.”

Most viszont másképp telik ez az ünnep. Furamód egybeesik a húsvéti ünneppel, egy teljesen új helyzetben vagyunk, karantén vesz minket körül, otthonainkban – családi körben vagyunk. Olvassunk hát egy verset, a családnak vagy csak magunk örömére.

A Nagybánya.ro diákoknak szánt verspályázatára beérkezett verseket most teljes egészében közöljük, az eredményhirdetés a húsvéti ünnep elmúltával érkezik.

Köszönjük a diákoknak, hogy bekapcsolódtak, alkottak és megosztották verseiket velünk! 

Köszönjük a három fős zsűrinek is, hogy elfogadta felkérésünket, s értékelik a beérkezett verseket: Karsay Magdolna irodalomtanárnő, Balogh Csaba irodalomtanár és Gotha Milán Róbert költő!

Áldott húsvéti ünnepet!

A szervezők

 

A beérkezett versek:

 

V-VIII. osztály:

 

Gircsis Beáta Orsolya: A Jóisten mosolya

(Nagybánya, Németh László Elméleti Líceum VI. osztály)

 

Lassan lemegy a Nap

Kopár dombok mögé:

Eljött az alkonyat

Úgy hétóra felé.

 

Elszunnyad a rigó,

A veréb, s a cinke,

Csendesebb a kopó

Egy távoli kertbe'.

 

Korai a tavasz,

A fecske nincs még itt,

Nem hallhatom most a

Víg csivitelésit.

 

Lassan lemegy a Nap.

Oly meleg a fénye!

Úgy érzem, minthogyha

Marasztalnom kéne.

 

”Ne menj el! Ne menj el!

Könyörögve kérlek!

Oly nyugtató nékem

A te jelenléted!

 

Ne menj el! Ne távozz!

Maradj még mellettem!

A sugaraid közt

Nyugalomra leltem.

 

E zűrös világban

Maradjon még béke!

A nagy rohanásban

Harmónia kéne.”

 

Kedvesen tekint rám

A Napnak sugara,

Mert benne ott rejlik

Az Isten mosolya.

 

Kedvesen néz le rám

Atyai szemével

Az Isten, s azt mondja:

„Soha nem hagylak el!”.

 

 

Elianti Sarah: Az ÉdesAnyukám

(Nagybánya, Németh László Elméleti Líceum, V. osztály)

 

Az én anyukám nagyon jó,

Anyukám szórakoztató.

Szeretem őt, ő is szeret,

Amikor csak tud ölelget.

 

Édesanyám, úgy szeretlek,

Téged én nagyon tisztellek.

Igyekszem megtenni ’mit kérsz,

Alig várom, míg hazaérsz.

 

Együtt mi sokat tanulunk,

Mi mindketten durcáskodunk.

Igaz, kicsit lusta vagyok,

De veled sokat haladok.

 

Templomba mi mindig járunk,

Az Istenhez imádkozunk.

Életünkben fontos a hit,

Ha járjuk éltünk útjait.

 

Nélküled élni nem tudok

Rád mindig hallgatni fogok,

Maradj velem, bárhol lennék

Érted én bármit megtennék.

 

Most neked mindent köszönök,

Veled nagyok az örömök

Köszönöm, hogy jól neveltél,

Mindig öleltél, szerettél.

 

A Jóisten megsegítsen!

Tarthassalak kezeimben,

Ezt kérem naponta neked,

Amíg csak tart az életed.

 

 

Várvédő Réka: Ébredj, tavasz!

(Nagybánya, Nicolae Iorga Általános Iskola, V. osztály)

 

A hóvirág csendben járkál,

A hó alatt amint motoszkál;

Előbújik, körülszaglász, 

Száját elhagyja egy kiáltás:

 

Most álmából mindenkit felverek,

Tavasz van már, gyerekek!

Örvendezzetek mind velem!

Oly nagy öröm ez most nekem!

 

Virágzanak már a fák,

Nyílik a sok színes virág!

Tulipán, hóvirág és jácint.

Jó meleg van idekint!

 

Hazatérnek a fecskék,

És gyönyörű kék az ég. 

Sok boldog cserkészt látok,

Örömömben így kiáltok:

Jó portyázást kívánok!

 

 

Tóth Kinga Dóra: Élet az angyalokkal

(Nagybánya, Németh László Elméleti Líceum, VII. osztály)

 

Bár 13 éve még csak egy angyal voltam odafenn

Rájöttem, hogy nem is olyan rossz az élet itt lent

Szerető család és barátok vesznek itt körül

Az élet egy cukorka,melynek a gyermek örül.

 

Angyal itt mindenki, csak meg kell látni bennük

Ahelyett, hogy bántanánk, foglalkozzunk velük 

A szegény és a gazdag is egyszer koporsóba kerül

Ott már mindegy lesz, hisz odalent minden kiderül.

 

Kiderül, hogy milyen volt az embernek a lelke, 

Megbánják majd mikor a pokolba mennek

Egyik sem segített földi élete során

Majd megszenvedi ezeket a poklok poklán.

 

De ha lelke jó volt, és mindenkin segített

Adakozott, tanított és egy életet szebbé tett

Már megérte leszállnia az égből, 

Hisz visszamegy, ahonnan jött, a Dicsőségből.

 

Bár ne lenne rossszindulat,arra gondolok, 

Hogy emlékszem, ott fent az angyalok

Mindenkinek csak a legjobbat akarták

S csak szolgálták hűségesen a JóIsten fiát.

 

Zuhanó repülőben mindenki hinni kezd

Fejvesztve kiáltják:Jaj, Uram most mi lesz?

Az ellenség is barát, mikor bajba jut az ember, 

S csodálkoznak azon, hova jutottak el.

 

Idelenn, angyal szeretnék maradni!

Mindenkit a jóra buzdítani

Elesettnek jó szivvel segíteni

Minden ellenséget barátnak tekinteni. 

 

IX.-XII. osztály:

 

Precut Yvette: A létezés tragédiája

(Nagybánya – Németh László Elméleti Líceum, X. osztály)

 

Az eget terítem le szemeidre

Csak ne lásd azt a tébolyszülte világot

Melyet végtelen bűnökkel hagytak lelkeinkre.

Itt láncokkal borítanak

És sebeket helyeznek látni vágyó szemeinkre,

Melegendő kézzel szorítják nyomorúságunkat a földre

S majd ordítanak:szabadok vagyunk.

Álmokkal borítom el ajkaidat

Csak ne szólj megtört, kifosztott gyengeséget

Mert világtalan lángokkal sodorják el szíveinket.

Itt pusztasággal takarnak

És üvegbörtönbe zárják remegő emberségünket

Könnyeket szórnak szét e vén időtlen világba

S majd ordítanak: szabadok vagyunk.

Csillagokat hímzek testedre

Csak érezd fénylő lelked kereső gyermekét

Hisz vágyak rengetegében olvasom fel neked a mesét.

Itt felhőkön lebeghetsz

És szárnyakkal repülhetsz a szétáradó napfény mellett,

Szabad tekintettel léphetsz le a hatályos hamvas földre

S majd ordíthatunk,hogy szabadok vagyunk.

 

 

Csik-Mirtse Tímea Bernadette: Elengedlek

(Máramarossziget, Leöwey Klára Elméleti Líceum, IX. osztály)

 

Egy hibám van: a te zöld szemed

Mely méreggel tölti ki mindenemet.

Érzem , amint árad az ereimben,

Érzem , ahogy tűzként terjed véremben.

Lassanként kifejti halálos hatását,

S égeti testemnek minden porcikáját.

 

Ha szemedbe nézek , látom a lelked

Mely üresen tátong mint télen a fészek.

Sok szenvedést hoztál az életembe,

Én mégis csak teérted lélegeztem.

Üvegszívem neked én odaadtam

S te összetörted ezernyi darabra.

Álmatlan éjszakák könnyeimet rejtik,

Melyek várták a megváltót ,ám nem jött senki.

 

Gyűlöltelek téged, mint angyal a vétket,

De vasláncok kötötték kezedhez kezemet.

Mámorító csókod még égeti az ajkam,

Emléked sokszor megrendít, halkan.

 

Már nem sírok érted, emléked nem éget,

Nem vágyom már hozzád , szemem sem követ.

Elengedlek téged , mint szálló emléket,

Menj el békével, s engedd meg, hogy éljek!

 

 

Volcsuk Dóra Erika: Csirkepaprikás

(Máramarossziget, Leöwey Klára Elméleti Líceum, IX. osztály)

 

Ó csirkepaprikás!

Olyan más!

Oly csodás!

 

De jaj,ne!

Mónika eszét elvesztette,

S a csirkepaprikást otthon felejtette.

 

Mit lehetne tenni?

Haza kellett menni.

Mónika el is ment

S meglelte az étket ott bent.

 

Arcán boldogság ül,

Ezért gondolataiba elmerül.

És nem vette észre,

Hogy egy árok van előtte.

 

Ó,Szűzanyám!

Mennyei Atyám!

Mónika megbotlott,

S a csirkepaprikás kiömlött ott.

 

A kislány maga elé néz,

Tudja,érzi,eljött a vész.

Arcán könnyek,

Élete már nem lesz ilyen könnyed.

 

És Mónika hazaballagott.

Életén elgondolkodott.

Rájött,nem tehet mást:

Főz egy másik csirkepaprikást.

 

 

Nagybánya, a Magyar Költészet Napján, 2020. április 11.